Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-25
17 jobboldalnak ön túl liberális, a liberálisoknak pedig túlontúl konzervatív. Sokat tud az áttelepültek életútjáról, beilleszkedési problémáiról. Túl van már a nehezén? - Az utóbbi a h elyes megfogalmazás. Temesváron végeztem el a szociológia szakot, majd a Középeurópai Egyetemre kerültem, ahol politológia, majd a nacionalizmus tanulmányok szakokra jártam. Később az Edinburghi Egyetemen tanulhattam egy évet. Itt is a nacionalizmus kérdé skörével foglalkoztam. 1995ben jöttem át Magyarországra, és egyre jobban kezdtek érdekelni a nemzettel összefüggő kérdések. Célom az, hogy koherens és Nyugaton is értelmezhető keretben értelmezzem a nemzetek és a kisebbségek körében végbemenő folyamatokat . Szerintem ez csak a nacionalizmuselméletek keretében lehetséges: a nemzetépítés fogalmi keretében próbálom értelmezni a kisebbségi társadalmak átalakulását. - Ennek produktuma a számos kötet, többek között az ön által szerkesztett Nacionalizmuselméletek és A státustörvény című könyv. Kik voltak az itteni tanárai, akik először felkarolták? - Gábor Kálmán ifjúságkutatóval dolgoztam a '90es évek elején. Romániában fiatalok, egyetemisták körében kutattunk. Akkoriban kezdtem el foglalkozni a migráció kérdésé vel, többször is írtam erről. Ma más a kutatási témám. Bárdi Nándor volt a másik, ő gondolta úgy, hogy elméleti tudásom a Teleki László Intézetben hasznosítható. Rajtuk kívül mások is segítettek és hatottak a gondolkodásomra. Azóta is sokszor gondolkodom a zon, hogy hová is "helyezzem el magam". - Hogyhogy? - Magamat elsősorban kutatónak és oktatónak tekintem. Amikor átjöttem Magyarországra, akkor ébredtem rá, hogy itt sokkal mélyebbek a társadalmi törésvonalak a politikai elitben, mint ahogyan azt a kilenc venes évek elején Romániában gondoltam. Onnan úgy látszott, hogy Magyarország egyre jobban demokratizálódik, de amikor idejöttem, és egyre inkább megismertem az itteni közeget, a kutatókat, rádöbbentem, hogy odaátról túl rózsaszínűnek láttam a magyar világ ot. Furcsa volt először, hogy itt mindenkit besorolnak valamilyen szekértáborba. Ebből, sajnos én sem maradok ki. Azt vettem észre, hogy aki a határon túlról érkezett, azt általában konzervatívnak, jobboldalinak tekintik. Ha pedig egy kutató határon túli k isebbségekkel foglalkozik rögvest azt feltételezik róla, hogy az illető is jobboldali és konzervatív. Ugyanakkor pedig, ha valaki a magyarországi kisebbségeket kutatja, akkor könnyen minősítik baloldalinak vagy liberálisnak. - Ez úgy butaság, ahogy van. - Nos, én is belecsöppentem ebbe, s miután a Középeurópai Egyetemen végeztem, ezért "baloldalra" soroltak. A Teleki László Intézetet, ahol dolgozom, valamilyen okból jobboldali intézménynek tartják, miközben az itteni munkatársak publikációiból ezt termész etesen nem lehet kimutatni, pedig sokféleképp gondolkodnak a munkatársaim. Az ELTE szociológiai, illetve politikatudományi szakán is tanítok, meg a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is oktatok. Vagyis, hol bal, hol meg jobboldali vagyok, senki sem tekint igazán a sajátjának. Félreértés ne essék, nem is akarom, hogy politikailag bárhová besoroljanak. Jó ez nekem így. - Erre mondják azt: lehet, hogy jó helyen áll. - Egyrészt, másrészt egyszerre érzek bizalmat és bizalmatlanságot magam iránt. De hát megvagyo k én így is. Azt hiszem, hogy sikerült megvalósítanom azt, amit még Temesváron 1991ben eldöntöttem, amikor is abbahagytam a politizálást. Addig ugyanis nyakig benne voltam az diák- és ifjúsági szervezetekben. Akkor azt mondtam magamban: a tudomány és a po litika egyszerre nem megy. - De akkor ennek a kívülállásnak az a következménye, hogy Magyarországon is mindig kisebbségbe szorul, mert nem sorolható be egyetlen csapatba sem? A Pázmányon maga a liberális, a CEUn pedig a konzervatív? - Nem érzem én ezt en nyire, mind a két helyén elfogadnak, s remélem, hogy csakis az alapján, amit tanítok és írok. Ideális lenne, ha nem lennének szekértáborok. Mondjon nekem egy olyan politológust Magyarországon, akit nem sorolnak be rögvest valahová! - Viszonylag könnyű volt a beilleszkedés, amikor átjött?
