Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-20
22 kerülik. Ám, a határainkon kívül élő több millió magyar sorsa összefonódik az anyaország többs égi nemzetének sorsával, része a magyarországi közgondolkodásnak és egész történelmének. Ez ügyben a legtöbb magyar otthon érzi magát. Innen az aláírásgyűjtés, a kezdeményezők első sikere. Ettől a pillanattól kezdve el is búcsúzhatunk a népszavazás kezde ményezőitől. Nincs többé jelentőségük. Akkor, amikor a népszavazást kikényszerítő elegendő mennyiségű érvényes aláírás összejött, az ügy önállósította magát. Belekerült a Magyar Köztársaság alkotmányos közjogi rendjébe. Ez a népszavazás, látjuk az első fog adtatásokból, nem kívánt jövevény a magyar parlamentáris rendszerben. A pártok úgy fogadták, mint az elemi csapást, mivel a probléma megoldására nem voltak felkészülve. Katasztrófavédelmi intézkedésekbe kezdtek. A legrosszabb reflexek léptek működésbe. Kie sett a képből a határon túli magyarság ügye és azonnal felbukkantak a 2006os országgyűlési választások esélyei. Nagyon nagy felelősség egy sok gonddal küzdő ország népét a gondok további szaporodásával riogatni, és ezt a nemzeti identitásunk szempontjáb ól felbecsülhetetlen jelentőségű kérdést a hocinesze, az adokkapok lelketlen tartományába átterelni. Akik az elrettentést választották a küzdőtéren, megfeledkeznek arról, hogy, amit veszélyként ecsetelnek, az rajtunk kívül és mai magaviseletünktől függet lenül az egyesülő Európa jóvoltából belátható időn belül bekövetkezik. Miért ne vághatnánk mi ennek elébe? Jó alkalom lenne ez arra, hogy az anyaország nemzete közös felkiáltással ölelje magához azt a nemzetrészt, amely hosszú évtizedek magárahagyatottság a óta erre vágyik. Ismét van rá lehetőségünk, hogy jót tegyünk. Miért ne tennénk meg? Emeljük ki a kettős állampolgárságot a pártpolitikai kezelés köréből. A parlamenti pártok ismerjék el, hogy bénák voltak és bízzák a felelősséget a népre. Jusson eszükb e, hogy most nem a pártpolitika mezején játszanak, mert a magyar nép patriotizmus és magyarság dolgában nem a pártok szerint osztódik. Kétségtelen, ez a népszavazás igazi csapdája. De csak addig, amíg nem sikerül a pártok felett álló ügy rangjára emelni. K i kell a hozamok és a veszteségek lapos elszámolási tartományából venni. Ne akarjanak újabb zárakat rakni a csapdára. Nyitogassuk azt közösen. Vegyük elő a legbonyolultabb kérdést. A kettős állampolgárság legriasztóbb következménye, mondják, hogy lába ke l majd valamennyi rögnek, világgá mennek a magyarok. Máris mehetnek. Pár év múlva pedig uniószerte csaponghatnak. Ezzel a feletételezéssel szegezik szembe a szülőföldön boldogulás programját. De ennek a programnak nem áll útjában a kettős állampolgárság. T udom, hogy előbbre való lett volna a határon túl élő magyarok autonómia törekvéseinek támogatása, de az e téren is lagymatag magyar állam átengedte a terepet a kettős állampolgársággal manipulálóknak. Nem először történelmünkben, megelőzte a kordé a szamar at. De mint mondtam, nem akadt olyan magyar közjogi intézmény, amely képes lett volna a kiszabadult szellemet visszagyömöszölni a palackba. Most már ezzel a szellemmel kell az egyetemes magyar érdek szem előtt tartásával megküzdeni. Az igazi csapda, hogy az elutasító döntésnek pusztítóbbak a következményei, mint a kedvezményt megadó igennek. Ez utóbbi pénzbe kerül, az előbbi sokkal többe. Ha a nem szavazat vagy a részvétlenség bizonyulna erősebbnak, akkor ne mondja senki sem, hogy győzött. Ez lenne az egy ik legnagyobb veresége történelmünknek. Mert magunk fejeznénk be azt a csonkítást nemzetünkön, amelyről joggal állíthattuk nyolc évtizeden át, hogy idegen hatalmak követték el ellenünk. Részvétlenség vagy nemet mondó többség esetén magunk irtanánk ki az anyaország pédáját, az iránta való tiszteletet azokból a határainkon túl élő magyar milliókból, akikben az tartotta a lelket, hogy valahol a Kárpát medence közepén, ha beszorítva is, de van egy állama a magyarságnak, amely támasza lehet minden magyarnak. H a ezt az érzést elutasításunkkal kiirtjuk, magunkat szállítjuk le arról a piedesztálról, amelyre a bennünk hívők reménykedve helyeztek bennünket. Ha megtörténne, aminek nem szabad megtörténnie, akkor lehet, hogy lassulna ideigóráig az elvándorlás. A mag yarok a szülőföldjükön maradva szállnának el. Elveszítve az anyaország iránti reményt, megadnák
