Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-20
19 Ekkor - nem elhanyagolható Fideszes segédlettel , megindult a manőver Kovács személyének b efeketítésére. Ekkor kezdtek el "kommunistázni" a néppártiak (érdekes, az első meghallgatás előtt nem próbálkoztak ilyesmivel), ekkor találtak hirtelen egy munkásőrcsoportképet, amelyen Kovácsot vélték felfedezni, és ekkor jöttek rá, hogy az adó és vámügy ek leendő biztosa bizony tagja volt az MSZMP apparátusának. Közönséges hazugságokat kevertek tehát olyan tényekkel, amelyek korábban sem voltak ismeretlenek senki előtt - mintahogy egyébként Barroso maoista múltja sem, csakhát a volt portugál miniszterelnö k történetesen néppárti. Az európai jobboldal átvette immár a Fidesznek azt a jó szokását, hogy ők mondják meg, ki volt kommunista. Amiből értelemszerűen következik, hogy a hozzájuk idejében átigazoltak semmiképp. Mondhatnánk, szomorú, hogy az unió parlam entjében ugyanúgy megjelenik a legostobább, legkisszerűbb napi politikai haszonlesés és gátlástalanság, mint itthon. Hogy lehet hozzá partnereket találni ott is. Más kérdés azonban, hogy miért viselkednek a Fidesz kinti képviselői ennek a kiábrándító logik ának megfelelően. Miért azzal hívják fel magukra a világsajtó figyelmét, hogy ők maguk akarják mindenáron aláásni egy honfitársuk nemzetközi megbecsültségét, ha az nem az ő padsoraikban foglal helyet? Amikor még Balázs Péter volt a hivatalos magyar jelölt, azonnal támadni kezdték, mondván, nem tekintik alkalmasnak azt a diplomatát, aki hosszú évek óta osztatlan elismertségnek örvendett az európai politikában. Mikor az előző bizottság leköszönésével Balázst a kormány (egyébként meglehetős politikai és szakma i érzéketlenséggel) visszahívta, és helyét Kovács Lászlóval kívánta betölteni, akkor a hazai ellenzék ismét frontot nyitott, most már őellene. Vajon miért nem bízik soha a Fidesz a politikai elegancia sikerében? Sokan próbálták már elemezni a fiatal "pol gári" demokraták agresszivitásának - úgy tűnik - kényszeres jellegét; és általában arra a következtetésre jutottak, hogy a párt vezetőgárdájának meggyőződésévé vált: csak frontviszonyok között számíthatnak sikerre. A 2002es választások paradox módon meger ősítették ezt a hitet; mert vesztettek ugyan, de utóbb úgy értékelték, hogyha a két forduló közti időszak még egy héttel hosszabb, akkor az a felfokozott finiselés javukra billentette volna a mérleget. S lehet, hogy ez igaz is. Az idő olykor kellemetlen t ulajdonsága azonban, hogy változásokat hoz. Ahogyan 2003 nyarán hirtelen megtört a szocialistaliberális fölény, és úgy tűnt, a Fidesznek semmi mást nem kell tennie, mint hagyni, hogy a tétovának tűnő kormány lerontsa saját hitelét, úgy idén szeptembertől ismét fordult a kocka. A szocialisták felélénkülése elég volt ahhoz, hogy újra posszibilis ellenfélként mutatkozzanak, a közvéleménykutatások szerint pedig kezdik ledolgozni hátrányukat. Ugyanakkor a Fidesz lassan veszít támogatottságából. A meglepően vál tozó helyzet arra vall, hogy a jobboldal törzsközönségének nincsenek tartalékai a társadalomban. Időszakosan kiugró népszerűségét a bizonytalanok hirtelen odacsapódásának köszönheti, ám ez a réteg alapvetően mindig bizonytalan marad, azaz viszonylag könnye n hajlamos visszacsapódni. Ez a jelenség a Fideszt mindig is idegesítette, és joggal. Ilyen hektikus közönséggel nem lehet bebetonozódni a hatalomba. Ahhoz a rendíthetetlen hívek táborát kellene gyarapítani - és ennek egyik lehetőségét a "fiúk" továbbra is a szüntelen indulati állapotban tartott társadalomtól remélik. Ezért nem válogatnak a botránygerjesztés eszköztárából - számukra minden alkalom megfelel, illetve folytonosan alkalmakat kell teremteniük; az ő fogalmaik szerint elképzelt politikai offenzív a csak így tartható fenn. Hogy lehetőleg minél több kérdésben, minél gyakrabban megosztják és választásra késztetik az embereket, mert a felajzottság vélhetően aktivistákat szül. Ennek a gondolkodásmódnak azonban több tömeglélektani bibije is van. Hogy csa k egyet említsünk: az ellenoldal hasonlóképp aktivizálódik, éppen a jobbos hecckampányok hatására. Nem véletlen hát, hogy a Fidesz egyszer csak meglátta az új, és minden eddiginél biztosabb eredménnyel kecsegtető lehetőséget az amúgy egyáltalán nem kedvel t Patrubány Miklós népszavazási kezdeményezésében. A kettős állampolgárság intézménye - jelentsen az bármit is - már középtávon komoly ígéret a jobboldal megbízható szavazóbázisának növelésére. Ha csak magának Patrubánynak a számítását vesszük alapul, akko r évente mintegy százezer letelepedővel lehet számolni; ezek a polgárok pedig
