Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-20
15 Bárkinek legyen mondva az a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. n evű üzlettárgy, amelyik évente 400 millió forint tiszta nyereséget hoz annak a szerencsésnek, aki a tulajdonosának mondhatja magát. Ez a valaki tegnapelőttig a magyar állam volt, azóta a Láng Kiadó és Holding Rt. nevű magánvállalkozás. Mostanában már az se m szerez különösebb meglepetést, hogy a cég tulajdonosa történetesen a jelenlegi miniszterelnök korábbi üzlettársa. Még ha eltekintünk a hazai üzleti életben mármár rutingyakorlatnak számító „bennfentes kereskedés” ismételt fennforgásától (a pályázók és a tankönyvkiadó vezetői köre közt ismert személyi kötődések vannak), akkor is elképesztő ez a mostani és alighanem megint csak következmények nélkül maradó kormányközeliség. Külön érdekessége a privatizációnak, hogy még egy hónapja sincs, amikor az Országhá zban egy fideszes képviselő ezzel a címmel interpellálta az oktatási minisztert: „Gyurcsány Ferenc üzlettársáé lesze a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.?”; és amelyre a tárca államtitkára ezt találta válaszolni: „…önnel szemben én nem rendelkezem a jövőbe látás k épességével.” Arató államtitkártól láthattuk (Zuschlag társaságában a Terror Háza előtt), hogy ezenkívül még milyen képességekkel nem rendelkezik, de az interpellálónak sem kellett kávézaccból megjósolnia, ki fogja megkaparintani a magyar tankönyvkiadás le gzsírosabb falatját. Nem nehéz elképzelni, milyen tuti üzlet az iskolai könyvek megjelentetése. Még egy könyvet sem kell elolvasni ahhoz, hogy biztosra menjünk, elég megnézni az éves statisztikai adatokat: hány első, második, harmadik stb. osztályos gyer ek kezdi meg az iskolát szeptemberben, hányan tanulnak közülük számtant, irodalmat, énekzenét és így tovább. A többi egyszerű szorzás. Itt bukni nem lehet, könyv raktáron nem marad, az állam (önkormányzat, egyéb iskolafenntartó) garantáltan kiegyenlíti a számlát. Akkora buli ez, mint megcsípni azt az állami nyomdát, amelyik a hivatalos nyomtatványokat – például a választásokkor sok millió számra készülő címzett borítékokat – készíti előre kialkudott áron és biztos állami fedezettel. Ilyen feltételekkel n em nagy kunszt részt venni a „szabad piacgazdaságnak” nevezett társasjátékban, ahol a verseny más résztvevőit – igényes könyvkiadókat, minőségi munkát végző nyomdákat, terjesztőket – még az is padlóra dönthet, ha nem kapják kézhez időben az államtól törvén y szerint nekik visszajáró áfát. Igazi üzleti érzék manapság ahhoz kell, hogy jó időben legyünk jó helyen. Az sem jár hátránnyal, ha a korábbi üzlettársunkból miniszter lesz egy közpénzzel jól eleresztett tárcánál. Vagy váratlanul ő lesz a miniszterelnök, aki erre való tekintettel átmenetileg felfüggeszti iparmágnási tevékenységét. A privatizáció üdvtanának egyik hazai apostola, Bauer Tamás írja tegnapi cikkében: „A társadalom akkor jár jól, ha a termelő vagyon annak a kezébe jut, aki azt hatékonyan tudja hasznosítani.” Ez igaz is lehetne, de a szóban forgó esetben két ponton is sántít. Az állam (az ország) eddig is szép hasznot húzott a tankönyvkiadásból, a vagyon pedig ezúttal annak a kezébe jutott, akinek a biztos nyereséget szánták. Az egész úgy tört ént, ahogy a tankönyvben meg van írva. vissza Az MSZP vezetése is megosztott Magyar Nemzet 2004. november 20. Az MSZPn belül többen – köztük vezető tisztségviselők is – nem tudják összeegyeztetni a párt által képviselt el utasító álláspontot személyes véleményükkel a kettős állampolgárság kérdésében. Értesülések szerint Horn Gyula volt miniszterelnök, Szili Katalin házelnök, Szekeres Imre, az MSZP elnökhelyettese és Újhelyi István alelnök is bírálta a szocialisták kampányán ak tartalmát és hangvételét. Állandó viták vannak az MSZP elnökségében és a frakcióban a kettős állampolgársággal kapcsolatban. Sajtóértesülések szerint több szocialista politikus nem tud azonosulni a párt és a kormány által képviselt hivatalos álláspont tal. A pártvezetésben Szekeres Imre elnökhelyettes és Újhelyi István alelnök fogalmazott meg különvéleményt a témában, míg Horn Gyula volt miniszterelnök az agresszív kampány esetleges negatív következményeire figyelmeztetett. Az Index úgy tudja, a politik us arról beszélt a pártvezetésnek, hogy az elutasítás hangoztatása mozgósíthatja az igennel szavazókat, illetve a baloldalra haragíthatja a határon túli magyarokat.
