Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-18
25 megakadályozta, hogy a parlament s aját kérdéssel „írja felül" az ellenzéki aláírásgyűjtők változatát, s így kútba esett a kettős - NATO + föld - referendum kormánypárti változata. Válaszul az Országgyűlés 1998 márciusában az eredeti kérdést lőtte ki, mondván, az nemzetközi szerződéseket ér int, tehát „népszavazási tilalom" alatt áll. Ellenzékbe kerülve aztán ismét felismerte a referendum jelentőséget az MSZP: 2001ben négykérdéses - a vasárnapi pihenőnapról, a nyugdíjemelés módjáról, a sorkatonaság eltörléséről és az ingyenes iskolai nyelv vizsgáról szóló - népszavazási kezdeményezést indított. Több hónapos jogi küzdelem után azonban kénytelen volt feladni a harcot. Az AB először úgy találta, nem válaszolhatóak meg egyértelműen a kérdések, majd a második fordulóban - miután a párt átfogalmaz va újra benyújtotta a kérdéseket hitelesítésre - is csak részben engedett utat az aláírásgyűjtésnek (HVG, 2001. december 1.). A nyelvvizsga és a nyugdíj ügyében igent mondott az AB, ám a vasárnapok és a sorkötelezettség kérdése tiltólistán maradt: az előbb ire vonatkozó kérdést „nem egyértelműnek", míg az utóbbiról szólót az alkotmányt érintőnek minősítették. A másik két kérdésnek adott zöld jelzésnek azonban már nem volt jelentősége, a választások közeledtére hivatkozva az MSZP lefújta az akciót. Sokismer etlenes egyenlet „A pénzügyi tárca nincs könnyű helyzetben, mert szokásos feladataihoz képest kevésbé pontos definíciók és adatok alapján kellett kiszámítania, hogy az áttelepülők számától függően mekkora többletköltséggel járna a kettős állampolgárság" - mentegetőzött a témában tartott múlt heti sajtótájékoztatóján Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium (PM) politikai államtitkára. Bár a szélsőséges esetben 540 milliárd forint kiadással számoló kalkuláció alapja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) tavaly őszi, az Erdélyben élő magyarok körében végzett közvéleménykutatása, biztosra mégsem vehető, hogy hányan, milyen kormegoszlásban és végzettséggel igényelnék a kettős állampolgárságot, közülük hányan költöznének át Magyarországra, és hogy az utóbbi ak között mekkora lenne a munkát vállalók, a gyermekek, illetve a nyugdíjasok aránya. Az alkotmány nem ismer kétféle állampolgárságot, ebből kiindulva a magyarországi jog szempontjából a kettős státusúakat is ugyanazok a jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a „szimpla" magyar állampolgárokat. Meghatározott körökben alanyi jogon jár a juttatások egy része: ilyen például a nyugdíjasok és a Magyarországon tanulmányokat folytató iskolások, egyetemisták, főiskolások ingyenes gyógykezelése, gyógyszerártá mogatása, a 65. életévüket betöltött állampolgárok ingyenes utazása vasúton, autóbuszon, helyi tömegközlekedési eszközökön. Azaz ezek igénybevételéhez nekik nem szükséges (véglegesen) áttelepülni: a diákoknak elegendő felvételt nyerni az iskolába, a nyugdí jasoknak pedig átruccanni Magyarországra a recepttel a fogorvoshoz vagy a kórházba. Az 1997. évi LXXX. törvény összesen 17 pontban sorolja fel azok körét (a táppénzben részesülőktől a fogvatartottakon és a sorkatonákon át a fogyatékossági támogatásban rész esülőkig), akik szinte feltétel nélkül jogosultak egészségügyi szolgáltatásra. Nem véletlen, hogy a hivatalos kalkulációban a kettős állampolgársággal járó kiadások egyik legvaskosabb tételét az egészségügyi költségek adják (lásd táblázatunkat). Egyes ré tegek csak feltételekkel részesülhetnek a különböző szociális ellátásokban. Így például azok, akik nem diákok, nem is nyugdíjasok, továbbá a fent említett pontok alá sem sorolhatók, akkor jogosultak ingyenes egészségügyi szolgáltatásra, ha biztosítottak - munkáltatójuk, illetve maguk társadalombiztosítási (tb) járulékot fizetnek , kiskorúként pedig ha Magyarországon lakóhellyel rendelkeznek. Ugyancsak biztosítási előzmények szükségesek a gyermeknevelési díjhoz (gyed). A családtámogatási ellátásoknak (csalá di pótlék, gyermekgondozási támogatás, illetve segély, anyasági támogatás) viszont nem feltétele, hogy előzőleg biztosított legyen az igénybe vevő, ugyanakkor ezek csak a Magyarországon élő állampolgárok számára folyósíthatók. Állampolgársági alapon senki sem részesülhet nyugdíjban, ez az ellátás szintén biztosítási jogviszonyhoz kötött. Az évtizedekkel ezelőtt kötött kétoldalú szociális biztonsági egyezmények szerint az esetleges áttelepülés esetén a másik állam nyugdíjasát „befogadó" ország nyugdíjintézet e csupán folyósítja az illető ellátását, annak terhét az az ország állja, ahol a nyugdíjas biztosított volt. Ugyanez a helyzet az EUtagállamok között, ahol ha valaki több országban is dolgozott, nyugdíját és a teherviselést a különböző államokban szerzett biztosítási idő alapján arányosítják.
