Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-17
18 Frattini tapasztalt diplomataként evickélt a kényesebbnél kényesebb kérdések között, szinte egyöntetű elismeréssel fogadták válaszait. A hétfői és keddi meghallgatások után lényegében eldőlt: az Európai Parlament csütörtökön igent mond az új Európai Bizot tságra. vissza Szubjektívan - Kovácsról Népszava 2004. november 17. Szerző: Kepecs Ferenc Ahhoz, hogy valaki EUadóügyi biztos legyen, nem kell, hogy a legapróbb részletekig ismerje a tagországok adórendszerét. Átteki ntésre és szervezőkészségre van szüksége és arra a képességre, hogy keresztülvigye akaratát házon belül és kívül. Kovács László tegnapi strasbourgi meghallgatása azt mutatta, hogy a magyar biztosjelöltben megvannak e képességek. Olyannyira, hogy - némi obl igát morgolódástól eltekintve - még Szájer József is kielégítőnek mondta teljesítményét. Kovács Lászlóra ráfért ez a siker. Olyan hetekhónapok vannak mögötte, melyeket feltehetően maga is élete legnehezebb időszakának tart. Sportnyelven szólva "gödörben" volt, részben saját hibája miatt, részben pedig a körülmények, a politikai keretfeltételek folytán. Be kell vallanom, hogy nem tudok róla teljesen elfogulatlanul írni - ismeretségünk ahhoz túlságosan régi keletű. Először a nyolcvanas évek közepén találko ztunk, amikor - "a pártközpontból kiküldött elvtársként" - egy újságírók számára szervezett többnapos szeminárium keretében tartott előadást. E szeminárium életem meghatározó élményei közé tartozik: ekkor döbbentem rá, hogy a kommunista rendszer napjai meg vannak számlálva. Ami Kovács előadását illeti, az azt szemléltette számomra, hogy lehet az ember baloldali, anélkül, hogy kommunista lenne. Kovács persze egy kommunista párt tagja volt, de - tanusíthatom - már akkor sem gondolkodott kommunista módjára. Ké sőbb - mint közismert - azok egyike volt, akik legtöbbet tettek a diktatúra lebontásáért. Ennyit a meghallgatáson is elhangzott véleményről, amely szerint a múltja alkalmatlanná tenné a tisztségre. Később, 1994ben, amikor először lett külügyminiszter, az tűnt fel számomra, mennyire megtalálja a hangot velünk, újságírókkal. Nem volt ellenséges, mint nem egy MDFes politikus, és nem volt "bratyizós", mint sok MSZPs. Úgy lehetett vele beszélni, mintha régi, személyes jóbarát lenne. És ami persze ennél sokka l fontosabb: olyan külpolitikát vitt, amely üdítően különbözött az előző - és az utána következő - ciklus nacionalista irányvonalától. Viselkedése azonban lassan megváltozott. Nem éppen előnyére. Kezdett sértődős lenni. Először csak a sajtóértekezleteken tette szóvá a szerinte nem megfelelő kérdéseket, később már kifogása volt egyes újságcikkek témaválasztása ellen is. Ezek a tulajdonságai igazából azonban csak második külügyminisztersége alatt fejlődtek ki. Szereptévesztésbe esve megpróbálta szerkeszteni a róla és politikájáról megjelent cikkeket, újságírókkal hadakozott, és hiú módon vitatta el mások érdemeit. Mindezektől azonban még kezelhető maradt, könnyen belefért, az "ő is csak egy politikus" sémájába. Általános megítélés szerint a legnagyobb hibát a zzal követte el, hogy tovább ragaszkodott a miniszteri bársonyszékhez, mint kellett volna. Kettős meghallgatásával - egy itthon, egy az európai parlamentben, azaz külügyminiszterként és biztosként - Strasbourgban is megütközést keltett; és ez akkori meghal lgatására is rányomta bélyegét. Tegnap, mint mondják mások is, ismét a régi volt. Vagyis hihetünk benne, hogy új tisztségében, távlatot nyerve immár ő is átgondolja, hol hibázott. Én nagyon remélem, hogy ha egyszer még összejövünk, akkor újra a régi, 1994es Kovács Lászlóval találkozom. vissza Kettős állampolgárság: több a kérdés, mint a válasz - Bár közeledtek a pártok álláspontjai, de a népszavazásig nem lesz törvény Népszava 2004. november 17.
