Reggeli Sajtófigyelő, 2004. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-11-13
17 Aligha kétséges: bár a kormány képviselői tegnap megállapodásra próbáltak jutni a kettős állampolgárság kérdésében a határon túli magyar vezetőkkel, a vita még tovább folyik, ki tudj a, meddig. Az ülésen több frontvonal rajzolódott ki a kérdés kapcsán. Mádl Ferenc államelnök lényegében azt mondta, hogy a kettős állampolgárságról rendezett december ötödikei referendumon szavazzunk igennel. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök gyakorlatilag n em ajánlott sem nemet, sem igent, ehelyett érett megfontolásra, a különböző szempontok mérlegelésére bíztatott. Orbán mondókája pedig úgy foglalható össze, hogy szavazzunk nyugodt lelkiismerettel igennel, méghozzá abban a megnyugtató tudatban, hogy ez nem fog pénzünkbe kerülni. A baj csak az, hogy ez nem derül ki egyértelműen abból a kérdésből, amelyre december ötödikén a választópolgároknak választ kell adniuk. És ez ennek a népszavazásnak a legfőbb baja: a szavazónak úgy kell igent vagy nemet mondani, ho gy nem tudja igazán, miről is dönt. Nem válik ez hasznára sem a közvetlen vagyis az állampolgárok megkérdezésén alapuló - demokráciának, sem a határon túli magyarság iránt érzett szolidaritásnak. Az igazi probléma nem az, pénzünkbe foge kerülni ez a szo lidaritás. Feltételezem egyébként, hogy nem. Akkor kerülne pénzünkbe, ha a kettős állampolgárság megadásával olyan tömegek települnének át hazánkba, akik igénybe veszik a szociális ellátórendszereket, anélkül, hogy azok fenntartásához hozzájárulnának. De e z nyilvánvalóan nem lesz így. Ha lesz is áttelepülés, abban - legalábbis kezdetben - a fiatal, munkaképes korosztályok vesznek részt. Márpedig ők inkább befizetnek a közös kasszába, mintsem hogy kivennének belőle. Nem ez a probléma. Hanem sokkal inkább az , hogy egyáltalán lesze tömeges áttelepülés, elvesztike a határon túli magyar közösségek legdinamikusabb, leginkább munkára kész tagjaikat. Nem fenyegete a veszély, hogy Erdélyben, Kárpátukrajnában vagy a Vajdaságban csak az öregek maradnak. Ez ugyanis a n emzeti kisebbségek közelgő eltűnésének legbiztosabb jele. És akkor még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha nemzettársaink hozzánk jönnek. Mert van rosszabb változat is: ha a magyar útlevél birtokában Nyugatra mennek és hosszabb távon örökre elvesznek a m agyarság számára. De az sem lenne diadalmenet, ha az erdélyiek, vajdaságiak és kárpátukrajnaiak hozzánk jönnének. Ilyen értelemben ők nem vesznének el, de elvesztenék szülőföldjüket, elvesznének a magyarság számára azok a területek, amelyeken ez a nép egy évezreden át honos volt. A "nemzeti" oldal és a határon túli magyar vezetők többsége ezt a lehetőséget büszkén kizárja: azokat - mondják - akik annyi viszontagság közepette kitartottak szülőföldjükön, a magyar útlevél adta lehetőség sem képes megfutamodás ra bírni. Remélem, hogy igazuk lesz. Azon sejtés alapján azonban, hogy a kitelepülés egyik fontos akadályát azok a magyarországi bürokratikus akadályok jelentik, melyeket az kitelepülőknek le kellett győzniük, már nem vagyok olyan biztos a dologban. Hisze n azok a bizonyos akadályok csakugyan elrettentőek voltak. Emlékszem egyik - nemzetét szerető - áttelepülő kifakadására, a hatóságok sokadik packázása után: "Útálom ezt az országot!" Azért, hogy ilyen kifakadások a jövőben ne hangozzanak el, hajlamos vag yok december ötödikén igennel szavazni. Ugyanakkor azonban azt is szeretném, hogy Erdélyben, a Vajdaságban és Kárpátalján még évtizedek múlva is lehessen magyar szót hallani. vissza Készítette: Balogh Zsuzsanna i a Figyelőben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Magyar Hírlap - Nszv = Népszava
