Reggeli Sajtófigyelő, 2004. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-10-21
16 Horn és kü lügyminisztere, Kovács László megkötötte a magyarromán és a magyarszlovák alapszerződést, mellyel Budapest immár sokadszor kinyilvánítja: nem kívánja megváltoztatni a két világháború után meghúzott határokat. 1995 február kilencedikén Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke fogadta Hornt, aki memorandumot nyújt át neki a magyar csatlakozási törekvésekről. Santer visszafordíthatatlannak minősíti a bővítés folyamatát. 1998 március végén, a Horn kabinet utolsó időszakában megkezdődtek az EU felvételi tá rgyalások, melyek túlnyomó része azonban már Orbánék ciklusára esik. Hornnak hálátlan szerep jut: bár a nyolcvanas évek végén ő mondta ki elsőként az EU- és NATOcsatlakozás szükségességét, egyiket sem vezényelhette le egészen a felvételig. (Az 1999es NAT Ofelvétel ünnepségeire Orbánék meg sem hívták.) Orbán Viktor kormánya - pontosabban szólva annak külügyi apparátusa - rendben folytatja a felvételi tárgyalásokat, ám az ország és Brüsszel viszonya egyáltalán nem felhőtlen. A helyzet ahhoz hasonló, amilye n az AntallBoross kabinet idején volt, csak míg akkor elsősorban a kormánytábor szélsőjobboldali szövetségesei nyugtalanították a világot, most maga a miniszterelnök az aggodalmak legfőbb forrása. Orbán hangsúlyozottan aktivista és voluntarista kül(és be l)politikát folytat, útonútfélen hangoztatva, hogy elődeinél erőteljesebben törekszik céljai elérésére. Az orbáni külpolitika legjellemzőbb megnyilvánulása a 2001 nyarán elfogadott kedvezménytörvény volt. Ez eredeti - az MSZP által is megszavazott - for májában elfogadhatatlan volt a szomszédos országok számára és aggodalmat keltett a különböző európai szervezetekben is. A másik, sok nyugtalanságot kiváltó témát a Benesdekrétumok jelentették. Orbán az alapvető hibát alighanem akkor követte el, amikor - e gyebek közt Brüsszelben - úgy nyilatkozott, hogy Csehország és Szlovákia csak akkor érdemli meg az EUtagságot, ha ezeket előbb érvényteleníti. Tekintettel arra, hogy ez egy olyan ország miniszterelnökének szájából hangzott el, amely még maga is felvételre vár, a kijelentés méltatlankodást kelt mind az érintett két államban, mind pedig az EU székhelyén. (2002 márciusában emiatt hiúsul meg a Visegrádi országok csúcsértekezlete.) Nem növeli az Orbán kormány európai kedveltségét az sem, hogy Budapest nyíltan s emmibe veszi azokat az Ausztriaellenes szankciókat, melyeket 14 EUtagállam határozott el, válaszul Jörg Haider idegengyűlölő Szabadságpártjának hatalomra jutására. 2000 februárjában, amikor Európa - és nem csak Európa - már megszakított minden személyes kapcsolatot az osztrák vezetőkkel, Benita FerreroWaldner asszony, a bécsi kormány külügyminisztere Budapesre látogathatott. Tekintettel arra, hogy Ausztria ügyében később az EU is visszatáncolt, FerreroWaldner asszony meghívása utólag akár helyes lépéské nt is értékelhető. Akkor azonban csak tovább fokozta Budapest elszigeteltségét. De nyugtalanítják Európát bizonyos magyarországi belpolitikai fejlemények is - elsősorban az, hogy a budapesti kormány nem határolódik el egyértelműen a hazai szélsőjobbtól. 2 002 február 20án, amikor Brüsszelben, az Európai Parlament külügyi bizottságának ülésén válaszol a képviselők kérdéseire, Orbán kap néhány kellemetlen kérdést is. Például arról, kizárnáe a koalíciót Csurka István MIÉPjével (amit a miniszterelnök egy kor ábbi interjújában nem tett meg egyértelműen). Amiért pedig odahaza nem zárkózott el rasszisaantiszemita elemekkel való taktikai szövetségtől, illetve mert kísérletet tett az ilyen érzelmű választói rétegek megnyerésére, most - eléggé megalázó módon - azt kell bizonygatnia, hogy sem nem cigányellenes, sem nem zsidógyűlölő. A 2002 tavaszán lebonyolított választások újra MSZPSZDSZkoalíciót juttatnak hatalomra, élén Medgyessy Péter kormányfővel. Az új vezetés felhagy az Orbán kormány offenzív külpolitikájáv al, a szomszédok és Európa elvárásaihoz igazítja a kedvezménytörvényt, odahaza pedig minden szálat elvág a kormányzat és a szélsőjobb között. Európa - és a világ - szemében Magyarország megszűnik az instabilitás forrásának lenni. Medgyessy Péter miniszte relnöki teljesítménye még elemzésre vár, ám két dolog már most nyilvánvalónak látszik. Egyfelől - elemzők szerint - e teljesítmény a bel- és különösen a gazdaságpolitikában kívánnivalókat hagyott maga után, másfelől azonban a kül, s azon belül az európai politikában kifejezetten jónak mondható. (Nem hiába lett az új kabinet utazó nagykövete.)
