Reggeli Sajtófigyelő, 2004. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-10-09
3 ellenkező módon értékelte a látottakat, mint - szintén magyar - politikai ellenfele. Mindegy, hogy ki volt. Nem a személy az érdekes. Az elmúlt két hétben sorra bemutatkoztak Brüsszelben a leendő Európa i Bizottság (EB) tagjai. (Egy meghallgatást hétfőre halasztottak.) Egyenként háromhárom órás szeánszokon kellett számot adniuk... - hogy pontosan miről is, arról kicsit később. A képviselők mindenesetre szemlátomást élvezték a rivaldafényt. Ahogy az EB ne m az unió kormánya - csak alakilag hasonló hozzá , az Európai Parlament (ellentétben az országos parlamentekkel) nem törvényhozó testület. Teljes értékű jogosítványa csak két területen van. Az egyik az uniós költségvetés. Ez nagyon fontos kérdés, éppen mo st alakítják ki a kereteket újabb hét évre. Csak éppen száraz a téma: eurótízmilliárdok repkednek, ráadásul nem GDPben kell számolni, hanem GNIban, amiről ők is kevesen tudják, hogy micsoda. A másik fontos jogosítvány az EB meg- vagy leszavazása. Ez má r színes téma, ebben igazán elemében van a parlament. Ha a november 1jén hivatalba lépő Barrosobizottságnak nem kell majd menet közben megbuknia (miért kellene?), a nemrég debütált új EP éppen most éli át ötéves mandátumának legfontosabb napjait. Igazi p olitikai csata színterévé teszi hát a biztosjelölti meghallgatásokat. És tudja: nemsoká - miután az EP a hónap végén szavaz a Barrosocsapatról - jórészt kiürül a parlamenti médiaközpont. A brüsszeli sajtóhadtest figyelme gyorsan visszahelyeződik az EBre és a tagállamközi tanácsra. Mint normálisan, business as usual. Huszonnégy biztosjelölt huszonnégy országból - ez a mostani lista. Különböző politikai háttérrel, előélettel, felkészültséggel jöttek. Nem valamiféle "vizsgára", hanem politikai dzsúdóverseny re. Különböző súlycsoportban. Anélkül például, hogy lebecsülnénk a kultúrpolitikát és a nagyhercegséget, az internet- és audiovizuális felelősnek kijelölt luxemburgi Viviane Reding elgáncsolásába láthatóan igen kis energiát fektettek ellenfelei - ha vannak egyáltalán ilyenek. A figyelem a nehézsúlyú versenyzőkre és az "élénk színű" tatamikra (versenyszőnyegekre) irányult. A szupernehézsúlyú Neelie Kroes egy szinte már foszforeszkáló tatamin igazíthatta meg köntösét. Az unió versenypolitikai biztosának ugya nis hatalmas döntési jogköre van, horribilis összegekbe kerülő megaüzleteket hagyhat jóvá vagy utasíthat el. Mármost a liberálisokhoz közel álló Kroes többet tud a versenyszféra nagy halairól, mint az őt meghallgató bizottság tagjai együttvéve. Épp ez volt vele a baj: talán túlságosan is sokat. Oldalakon át sorolja maga is a különböző nagyvállalatok felügyelőbizottságában betöltött tisztségeit. Hazai ellenzéke, a holland euroszkeptikusok és radikális baloldaliak otthoni ügyeit is felhánytorgatva igyekeztek minél több rúgást elhelyezni a bokáján. Az olasz Rocco Buttiglione pedig már eleve sérülten sántikált fel a tatamira. Előre tudható volt, hogy egyes nézetei - így például a melegekről, az egyház és az állam szétválasztásáról, a bevándorlásról és a menekül tügyről vallottak - jóval konzervatívabbak annál, ami a parlament többsége számára elfogadható. Ráadásul olyan tárcát kapott - szabadságjogok, bel- és igazságügyi együttműködés , ahol mindezek számítanak. Ha a közlekedés jutott volna neki, kevésbé tudták volna két vállra fektetni. Másvalamiért viszont így is, úgy is beérett egy kiadós csípődobás. Buttiglione edzője ugyanis Silvio Berlusconi. Ha van ma európai kormányfő, aki nézeteivel, stílusával, országa soros EUelnökségének gyatra levezetésével vörös po sztó az EP többsége szemében, úgy az olasz miniszterelnök az. Buttiglione példája azt is mutatta: a biztosjelölti meghallgatás nem nyelvvizsga. Ez a - maga módján - kultúrember az olasznak olaszul, a németnek németül, a franciának franciául, mindenki másna k pedig angolul válaszolt. Nem nagyon tudta ezt a maga javára fordítani: a dzsúdószőnyeg nem Rigó utca. Volt persze olyan is, hogy a versenyző feljött a szőnyegre, s még az ellenfele ujjongott, hogy milyen szép játékkal győzték le. Nem tudni, vane példáu l a földkerekségen két olyan politikus, akit egy fideszes és egy MSZPs euroképviselő is képes jóízűen megdicsérni. De egy biztos van - s elnézést a rossz poénért: biztos is lesz , a litván Dalia Grybauskaite, aki az uniós költségvetésért felel majd. Az igazi dzsúdóban a pontozóbírók azonnal értékelik a véghezvitt akciókat, s az eredményjelzőn rögtön megjelennek a különböző értékű találatok, a kokák, a vazarik és az ipponok. A politikai cselgáncsban ez
