Reggeli Sajtófigyelő, 2004. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-10-07
13 Egy lényeges tényezőről azonban semmiképpen nem szabad megfeledkeznünk. Ezeket az eszmefuttatásokat szubjektív szempontok által (is) befolyásolt emberek írják. Aligha tagadható, hogy ítélkezésüket a magyar sajtó hangneme is formálja. Hiába tesz mérsékelt kijelentéseket egy párt vagy kormány vezető embere, ha a közvetlenül mögötte álló újságok vezető publicistái egészen más hangon szólalnak meg, ha az ott megjelenő írásokban felfedezik azokat a gondolatokat, amelyeket könnyen szélsőségeseknek, antiszemitáknak, kirekesztő knek minősíthetnek. Hiába viselkedik egy pártelnök vagy kormányfő a legbarátságosabban a nyugati média képviselőivel, ha a jobboldali sajtóban kiemelt szerephez juttatott publicista a külföldi tudósítókhoz címzett leveleit (Magyar Demokrata) "Disznók!", "G azemberek!" megszólítással kezdi, és mindenféle alpári jelzővel illeti őket. Gondolhatja azt bárki, hogy az így titulált újságíró túl tudja tenni magát a sértéseken? Nyilvánvalóan nem az őt ilyen módon minősítő újságírón áll "bosszút", hanem az általa támo gatott politikusokon veri el a port, jól tudván, hogy ennek lényegesen nagyobb a hatása. De érdemese a megtámadott politikusoknak figyelmet fordítaniuk a külföldi bírálatokra? Mondhatják: őket nem érdeklik ezek a vélemények. Igen ám, de mi van akkor, ha újra kormányra kerülnek? Akkor ugyanis már nemcsak pártjuk hazai és nemzetközi hiteléről, hanem az egész ország megítéléséről is szó van. Akkor már nem lehet mindegy, hogy a nyugati tudósítók túlzottan negatív képet festeneke a kormányfő politikai állásfo glalásairól. Nyilvánvaló a külföldi médiának a hazánk politikai küzdelmeiről, az egyes pártvezetőkről alkotott nézetét nem könnyű befolyásolni. Tudomásul kell vennünk azonban a realitásokat: a világ vezető sajtóorgánumaival nem lehet harcolni. Hozzáállásu k megváltoztatásának azonban biztosan nem az az útja, hogy a jobboldal első számú publicistái a nekik nem tetsző véleményt író tudósítókat továbbra is "disznóknak" és "gazembereknek" nevezzék. Ezzel a szóhasználattal ártanak ugyanis az általuk támogatottna k vélt politikusoknak és az országnak is. Ennek a hangnemnek a megváltozását – nézetem szerint – csak azok érhetik el, akik ezeket a militáns, indulataikat, nyelvüket és tollukat fékezni nem tudó sajtómunkásokat alkalmazzák, és akik e lapok mögött állnak. vissza Együtt emlékezett Markó és Tőkés Népszava 2004. október 7. Az aradi vértanúkra emlékezett tegnap az ország és a határon túli magyarság a nemzeti gyásznapon. A Kossuth téren az öt közjogi méltóság jelenlétében felvonták, majd félárbocra eresztették a Mag yar Köztársaság állami lobogóját. A Batthyányörökmécsesnél koszorúzó Gyurcsány Ferenc kormányfő szerint ma Magyarországon többet kell tenni a közjó kiteljesedéséért. Aradon, a közelmúltban felállított Szabadságemlékmű és a Vesztőhelyen lévő obeliszk mell ett hosszú idő után először együtt rótta le kegyeletét Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Tőkés László református püspök. Katonai tiszteletadás mellett, az öt közjogi méltóság jelenlétében felvonták, majd félárbocra eresztették a Magyar Köztársaság állami lobogóját az aradi vértanúkra emlékező nemzeti gyásznapon. A Kossuth téri ceremónián részt vett Mádl Ferenc köztársasági elnök, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelső bb Bíróság elnöke, valamint Mandur László, az Országgyűlés alelnöke. A Batthyányörökmécsesnél koszorúzó kormányfő az egyszerre szabad és igazságos Magyarország megteremtését szorgalmazta az 184849es aradi vértanúkra emlékezve. Gyurcsány Ferenc szerint ma Magyarországon többet kell tenni a közjó kiteljesedéséért. A kormányfő úgy vélte, ma már nincs választási kényszer haza és haladás, haladás vagy maradás, Európa vagy Magyarország között. A miniszterelnök felhívta a figyelmet arra is, hogy az 184849es forradalom idején sikerült összefognia a közös ügy érdekében a különböző politikai erőknek és társadalmi osztályoknak. Aradon ünnepi szentmisével vette kezdetét a szabadságharc vértanúinak kivégzését idéző, egész napos megemlékezés, amelynek két fő helysz íne a nemrégiben helyreállított Szabadságemlékmű és a Vesztőhelyen lévő obeliszk volt. Markó Béla szerint a Szabadságemlékmű egyik jótékony hatása, hogy a romániai magyarságon belül egymás mellé állította az eltérő szemléletet vallókat. A Romániai Magyar
