Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-03
15 A HavariaPress értesülései szerint Körömi Attila független országgyűlési képviselő azt nyilatkozta, hogy Medgyessyt a Büntető Törvénykönyv 255./B. paragrafusa alapján kívánják feljelenteni, miután maga jelentette ki, hogy számos, a z SZDSZt érintő korrupciós ügyről van tudomása, ám azok ellen nem tett jogi lépéseket. Ezt követően a Mádl Ferenchez fordulnak az időközi országgyűlési választások napirenden tartása ügyében. vissza "Eurobarométer"? Magyar Hírlap 2004. szeptember 3. Szerző: Bíró Béla A választások közeledtével a romániai politikai színtér megélénkülni látszik. Nem csupán a kormányzó szociáldemokraták erősítették meg azt a döntésüket, hogy a párt hivatalos elnökjelöltje a mai min iszterelnök, Adrian Nastase lesz (miközben a jelenlegi államelnök, Ion Iliescu, a szociáldemokraták miniszterelnökjelöltjeként lép ringbe), de az RMDSZ is eldöntötte, hogy indít jelöltet, s megszületett az első javaslat is a magyar elnökjelölt személyére. A kolozsvári Megyei Képviselők Tanácsa EcksteinKovács Pétert, az RMDSZ Kolozs megyei szenátorát, a Szabadelvű Kör elnökét nevezte meg. A javaslatot telitalálatnak érzem. Hadd mondjam el azt is, hogy miért. Kevesen tudják, mert a sajtóba mindebből jófor mán semmi sem "szivárgott ki", de az RMDSZ szatmári kongresszusán (gyakorlatilag egyedüliként) éppen EcksteinKovács Péter volt az, aki Tőkés László eltávolítása és az új szervezeti alapszabályzat ügyében is egyfajta ellenzéki álláspontot képviselt. Ô volt az, aki több rendben is próbálta megakadályozni, hogy az alapszabályba a nyíltan antidemokratikus (a szövetségen belüli kisebbségi vélemény hangoztatását is súlyosan korlátozó) kitételek bekerüljenek, s kiállt amellett, hogy a belső demokrácia megőrzéséve l az RMDSZen belüli sokszínűség, a különböző irányzatok esélyegyenlősége biztosíttassék. Kísérletei sajnos nem vezettek sikerre, az elnökség autoritárius tagjai a szenátort minden alkalommal elhallgattatták, az engedelmes szavazógépezet pedig az alapszab ályzat vitatott pontjait módosítások nélkül (végső fokon egyhangúlag) elfogadta. EcksteinKovács Pétert természetesen akkor sem a jobboldali nézetekkel való fenntartás nélküli azonosulás vezette, ő több alapvető vonatkozásban akkor is és nyilván ma is más ként vélekedik, mint Tőkés László vagy Szász Jenő. Az, ami arra késztette, hogy az utóbbiak érdekeit is tekintetbe vegye, jóval több volt puszta politikai meggyőződésnél. EcksteinKovács Pétert mindenekelőtt erkölcsi megfontolások vezették. Az a méltányoss ágérzet, amelyen a politikai demokrácia legfontosabb alapelve, az esélyek egyenlősége is alapul. Az ugyanis, hogy Tőkés László és Szász Jenő szabadon részt vehessen az RMDSZ politikai küzdelmeiben, nem csupán, de még csak nem is elsősorban az ő érdekük, l egalább annyira az uralkodó politikai irányzat érdeke is, hiszen ellenzéki vélemény és általánosabban szólva ellensúly nélkül maguk is könnyen elvéthetik az arányokat, tévedhetnek, sőt akár jóvátehetetlen hibákat is elkövethetnek, s nem lesz, aki az esetle ges kockázatokra figyelmeztesse őket. Hogy mennyire így van, azt jól jelzi a magyar szocialisták és liberálisok mai helyzete, akik bő két esztendőn át a jobboldal racionális fenntartásait is a politikai gyűlölködés szimptómáiként söpörték félre, miközben e gy teljes központi államhivatalt működtettek azzal a céllal, hogy az ellenzék jeles politikusait közönséges bűnözők gyanánt rács mögé juttassák. S természetesen az ellenzék sem maradt adós. A fasizmus és a kommunizmus vádjának rögeszmés ismételgetése a ma gyar politikai és kulturális életet torzította el, betegítette meg, mármár aggasztó méretekben. EcksteinKovács Péter eleve látta ennek a stratégiának a kiúttalanságát, s a balsorsnak ezt a romániai magyar esélyét utasította el. EcksteinKovács Péter azo nban egyéb vonatkozásban is az összetartozás képviselőjének tekinthető. Ô ugyan – szabad választás alapján – magyarnak vallja magát, származása révén mégis – és szándékaitól szinte már függetlenül – a magyarságon belüli kisebbségek, a cigányok, a zsidók, a z örmények, sőt a székelyek, a partiumi magyarok, a mezőségiek, a máramarosiak sajátos identitásának a közös magyar
