Reggeli Sajtófigyelő, 2004. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-09-18
9 TV Rt. vezető tisztségviselőjét a kuratóriumi elnökség joga kijelölni. Az ügyben tegna p a Fővárosi Főügyészséghez fordult Gál András Levente, a közalapítványt ellenőrző testület tagja. Veress László kérdésünkre nem zárta ki azt, hogy Pekár még néhány napos hivatali ideje alatt megnevez egy ügyvezetőt, aki akár egy másik alelnök is lehet. K ét ügyvezető viszont eléggé bonyolult helyzetet idézhetne elő a Duna TV működésében. A tévéhez közel álló szakmai körökben úgy vélik, a Fidesz eleve azt akarta elérni, hogy a 2006os választásokig ne legyen új elnök, és Pekár az egyik, hozzájuk közel álló vezetőt jelölje ki ügyvezetőnek. Erre utaló kérdésünkre Veress László cáfolta, hogy Szekeres alelnök személye ellen volna kifogásuk. vissza Magyar érdek, magyar erkölcs Hogy másfél évtizeddel ezelőtt, 1989. szeptember 18án he lyreállítottuk a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, az a világ legtermészetesebb dolga volt, vagy legalábbis annak kellett volna lennie. Már csak azért is, mert a zsidó állam több százezer polgára magyar területről származott el, és jelenleg is él hazánkba n mintegy százezer ember, akit érzelmi szálak fűznek ehhez az államhoz. De ha ezt nem tekintenénk is: Izrael a nemzetközi élet egyik kulcsszereplője, iparikereskedelmi központ, mely szoros kapcsolatokat ápol a világ immár egyetlen szuperhatalmával, az Egy esült Államokkal. S mivel Magyarország e szuperhatalom szövetségesévé kívánt válni, a lépés megtétele egészen természetes volt. De persze nem csak érdekről volt szó, hanem erkölcsről is. Magyarország ezzel az aktussal adósa volt nem csak Izraelnek, hanem a világ, s benne Magyarország zsidóságának. A minimum, mely elvárható volt attól az országtól, amely a modern történelem során először vezette be a numerus clausust, amely három, egyre megszorítóbb jellegű törvényben korlátozta zsidó polgárainak jogait és amely az elvárhatónál kevesebbet tett ugyanezek polgárok megmentésért, akkor, amikor a halálos veszedelem lecsapott rájuk. A Holokauszt ugyan - ahogy a költő mondja - "némethoni mester" műve volt, ám Magyarországra eső részének kivitelezésében szégyenletes en sok honfitársunk működött közre, ugyanakkor szégyenletesen kevesen voltak azon igaz magyarok, akik megpróbáltak tenni ellene valamit. De nem is az az igazi kérdés, miért állítottuk helyre diplomáciai kapcsolatainkat, hanem sokkal inkább az, miért szakí tottuk meg őket 1967ben. A választ még azok is "vágják", akik kevésbé tájékozottak a közelmúlt történelmében: természetesen azért, mert Moszkva ránk parancsolt és a magyar pártvezetés engedelmeskedett. (Csak emlékeztetőül: Bukarest nemet mondott). Mindez igaz, de a kérdést csak elodázza. Miért vágta el Moszkva az Izraelhez vezető szálakat és miért kényszerítette erre csatlósait is? Tudjuk, a hatnapos háború idején, illetve már előtte és jó darabig utána is, a Szovjetunió az arabok oldalán állt. Ellátta ő ket fegyverel, politikai támogatást nyújtott nekik a nemzetközi porondon, mégpedig azért, hogy a világ e stratégiailag oly fontos területén felvehesse a versenyt a Nyugattal, elsősorban az Egyesült Államokkal. De miért kellett ehhez szakítania Izraellel? Mert e lépést a Szovjetunió tette meg, nem a zsidó állam, melynek talán nagyobb oka lett volna rá. Azt mondják, Moszkva így akart az arabok kedvében járni. De miért volt erre szüksége? Hiszen ezek sokkal inkább voltak őrá utalva, mint ő rájuk! Azzal, hogy a szovjet vezetés elvágta a szálakat, maga iktatott ki közelkeleti diplomáciájából egy olyan pluszlehetőséget, amellyel az eseményeket befolyásolni tudta volna. A szakítás után csak az arab féllel maradt kapcsolata, ami azt jelentette, hogy e félnek vel e szemben megnövekedett a manőverezési lehetősége. Vagyis Moszkva e lépéssel önmagának ártott. Miért tette meg hát mégis? Ostobaságból, az oroszszovjet antiszemitizmus hatására? Jó téma lenne ez a történészek számára. Kepecs Ferenc vissza Az EU is figyelemmel kíséri a verespataki eseményeket
