Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-09
16 A konstruktív bizalmatlansági indítvány mellett lehetséges bizalmi szavazás is. Ezt a kormányfő kérheti maga, illetve kormánya ellen. Megvalósulhat a bizalmi szavazás úg y is, hogy a kormányfő közli: valamelyik előterjesztéséről történő szavazást bizalminak tekinti. Ilyenkor a kezdeményezéstől számított 3 – 8 napon belül el kell dőlnie, ki vezesse a kormányt. A kormányátalakításról szóló hivatalos koalíciós megbeszélések jö vő héten kezdődnek, de radikális változásra nem lehet számítani. Információink szerint a kormányfő biztosan elfogadja Gyurcsány Ferenc ifjúsági és sportminiszter lemondását, s helyére Baráth Etele, a kancellária államtitkára, avagy Bakonyi Tibor, a parlame nt sportbizottságának elnöke, budapesti főpolgármesterhelyettes kerülhet. Várhatóan – más néven és kibővített hatáskörrel, a területfejlesztés és a közlekedés átvételével a gazdasági tárcától – megmarad az uniós integrációs tárca nélküli poszt, amelynek é lére nem túl nagy eséllyel ugyan, de indulhat Balázs Péter jelenlegi uniós biztosunk, akit novemberben Kovács László külügyminiszter vált e pozícióban. A távozó biztos inkább aspirálhat a külügyminiszteri posztra, hacsak a szabaddemokraták az alkuban nem k érik maguknak ezt a tárcát, mondván, két alkalmas embert is tudnának delegálni – SzentIványi Istvánt és Eörsi Mátyást. Horn kísérôje Ezzel a címmel jelent meg portré a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Kovács Lászlóról. Georg Paul Hefty, a konzervatív újság rovatvezetôje rámutatott: tudni lehetett, hogy Balázs Péter EUbiztosi kinevezésével még nem hangzott el az utolsó szó a kérdésben. Kovácsot a cikk írója tapasztalt külpolitikusnak nevezi, akinek pályája két politikai rendszerben is töretlenül ívelt fölfelé. Bár Németországban ismeretlen, sok német neki is köszönheti élete döntô fordulatát. Horn Gyula államtitkáraként ugyanis részt vett a vasfüggöny lebontásának elôkészítésében és a NDKs menekültek kiengedésében. Magyarország fölvétele a NATOba és az EUba egyúttal Kovács személyes sikere is. „Ezzel túl is jutott karrierje csúcspontján” – állapította meg Hefty. vissza Joó Hajnalka, Kulcsár Anna, Németh Era Erdélyben, túl a kilencedik Xen Pesti levél Hogyho gy sohasem voltam még Erdélyben? Ezt kérdezték tőlem a Magyar Hírlap szerkesztői, amikor bejelentettem, hogy oda készülök, ahol eddig még sohasem voltam. Zavarba ejtett a kérdés. Mintha azt kérdezték volna, találkoztame vagy miért nem találkoztam József c sászárral, a felvilágosodott zsarnokkal, amikor könyvet írtam róla. Valójában magam sem értem egészen, hogy miért nem látogattam soha egy régióba, amelyből csak Aradot ismertem kiskoromban, ahol 1916 nyarát töltöttem Artúr nagybácsinál, aki ott malomigazga tó vagy malomtulajdonos volt. De hát Arad akkor néhány évig még magyar város volt, és 1919 után Artúr bácsi és Sári néni, Emma nevű nagyon szép lányukkal, Apatinba költöztek. Erdély életéről nekem csak egy Nagykanizsára telepedett fiatal kántor mesélt, ak i a ferencesek alsó templomában orgonált. Tőle hallottam először Bartók Partitáit, amelyek révületbe ejtettek. A fiatal kántornak a játékán kívül a székely hanghordozását szerettem meg, amely a fülemben zamatosan muzsikált. Általában, mint a Horthykorsza k neveltje, aki az iskolában reggeli óráit a "Nem, Nem, Soha" és a "Csonka Magyarország nem ország" recitálásával kezdte, inkább a nyugati kultúra felé irányult az érdeklődésem. Erdéllyel azután a bécsi egyetemen találkoztam újra, amikor megbarátkoztam Kol ozsvári Grandpierre Emil kollégámmal, aki soksok kocsmai borozásunk alkalmából gyönyörű, honvágyó székely népdalokat kantikált. Emicivel mondhatni mindhalálig mély barátság fűzött össze. Az ő kolozsvári ifjúságáról, az első világháború utáni magyar – román viszonyról írt regényeiből tanultam meg az erdélyi európaiság ismeretét, vele barangoltam Kolozsvár zegzugos utcáin és sikátorain. Hadd említsem még találkozásomat a harmincas évek elején az erdélyi valóságokkal. Gaál Gábor "Korunk"jában közölte írásaima t. Különböző álneveken még a Szép Szó megjelentetése előtt voltam munkatársa. Lapjain írtam meg először, hogy milyen mélységesen nagynak és emberinek érzékeltem – az elsők között, ha nem elsőként – József Attila költészetét. Nagyon becsültem Gaál Gábor műk ödését, aki nyitva tartotta előttem folyóiratának ajtaját, amikor a magyar irodalomból már hosszú évekre száműztek. A hatvanas évek elején Illyés Gyula keresett föl Párizs melletti vidéki házamban, és megkért arra, hogy segítsek neki felhívni a francia na gyközönség és főleg az értelmiség figyelmét az erdélyi magyarság
