Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-05
17 A lépés gazdasági blokáddal ér fel, mivel Transznisztria költségvetésének 90 százaléka az exportból származik. Tiraszpol válaszlépésre készül: a két fővárost összekötő vasútvonal lezárását, a Moldovai Köztársaságba irányuló földgáz- és villamosenergiaszállítás leállítását tervezi. Ezzel a Moldovai Köztársaság is megbénulna, hiszen a szükséges energia hatvan százal ékát a szakadár területről kapja, de itt halad át földgázvezetéke is. Tiraszpol hétfőn elbarikádozta Chisinau DélMoldovába vezető vasúti összeköttetéseit. A sínekre fektetett vasbeton oszlopokat gépfegyveresek őrzik. A román tévéadók drámai színekkel ec setelik a transznisztriai iskolások helyzetét, gyermekek keresztes háborújáról, kis hősökről beszélnek. Bukarest felajánlotta a transznisztriai iskolások romániai tanítását. A román külügyminiszter szerint Románia maga is gazdasági intézkedéseket fontolgat Tiraszpollal szemben. Mindez csak a felszín. A mélyben geopolitikai és geostratégiai érdekek húzódnak meg. Chisinau és Tiraszpol konfliktusa mögött a Moldovai Köztársaság és Románia, tágabb értelemben Románia és Oroszország, ennél is nagyobb léptékkel m érve pedig Oroszország és a nyugati érdekszféra közötti érdekellentétek lapulnak. A moldovai vezetők nem hajlandók lemondani Transznisztriáról, pedig ez a terület soha nem tartozott az országhoz: azt Sztálin ragasztotta oda, éppen a Romániával való esetleges egyesülés megakadályozása céljából. A Dnyeszteren túli keskeny földsávot ma zöm mel orosz ajkúak és ukránok lakják, a románság részaránya alig negyven százalék. Érthető, ha Tiraszpol nem kíván a román többségű Moldovához tartozni, és az Oroszországhoz való csatlakozás gondolatával kacérkodik. Transznisztria önálló államnak tartja ma gát. Bár a világon még egyetlen ország sem ismerte el, saját államfővel, kormánnyal, milíciával rendelkezik, fő ütőerejét azonban a 14. orosz hadsereg itt tárolt hatalmas, negyvenezer tonnára becsült fegyverkészlete és itt állomásozó ezer katonája jelenti. Bukarest és Chisinau feszült viszonyát az okozza, hogy Romániában még mindig jelentős erők álmodoznak a két ország egyesüléséről, NagyRomániáról. Bár a hivatalos politika szintjén az unióról nem beszélnek, a bukaresti politikusok, közöttük az államfő, a miniszterelnök előszeretettel nevezik Moldovát "ősi román földnek", a "másik román államnak", ami sérti a függetlenségére nagyon érzékeny chisinaui vezetőséget, de Moldova lakosságának jó részét is, amely nem kér az újabb "nagy testvérből". A chisinaui v ezetőség törvénybe iktatta, hogy az ország hivatalos nyelve nem a román, hanem a moldovai – holott utóbbi legfeljebb csak annyiban létezik, mint a székely nyelv. A konfliktus gyökere azonban a nagyhatalmi versengés. Miközben a nyugati hatalmak, elsősorba n az Egyesült Államok, igyekeznek erőfölényt szerezni Európa keleti felében, mind közelebb tolva ki a NATO határát Oroszországhoz, addig Moszkva megpróbálja megőrizni befolyását a térségben. Transznisztria és a Moldovai Köztársaság voltaképpen előretolt he lyőrség. Romániában a történteket nagy felháborodással tálalja a média. Ion Iliescu elnök tűrhetetlennek nevezte Tiraszpol magatartását, és sürgős közbelépést kért Vlagyimir Putyin orosz elnöktől. A moszkvai diplomácia párbeszédre szólította fel a feleket "a térséget súlyosan destabilizálható" konfliktus rendezése érdekében, ugyanakkora gazdasági szankciók veszélyeire figyelmeztette Chisinaut. A helyzetet bonyolítja, hogy az ország területén egy harmadik államentitás is létezik, a török származású gagauzo k által lakott Gagauz Köztársaság, amely maga is az önállósulás útját választotta. A megoldást az is nehezíti, hogy túl sok a közvetítő, hiszen a konfliktusrendezésbe bekapcsolódott többek között az EU, az EBESZ, Oroszország, Ukrajna, de részt kívánna venn i benne Románia és Törökország is. A kézenfekvő megoldásnak Moldova föderalizálása tűnne, ám ezzel az érintett felek egyike sem ért egyet. Az államszövetség gondolatát – precedenstől tartva – Bukarest is elveti, nyilván a székelyföldi autonómiakövetelése kre gondolva. Ugyanilyen nehéz lenne gyakorlatba ültetni moszkvai politológusok másik elképzelését Transznisztria teljes függetlenségéről és Moldova többi részének Romániához csatolásáról. Negyedik lehetőség pillanatnyilag nincs. vissza
