Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-04
14 A felvételin jelentkező magyar diákok jelentős része a kevésbé "korszerűen" tálalt román irodalmat vonzóbbnak érzi a magyarnál. Romániában túl vagyunk az egyetemi felvételi vizsgákon. A sajtó napokig tele volt azokkal a problémákkal, amelyeket e vizsgák felszínre hoztak. A legtöbb gondot a kínálat és a kereslet aszimmetriái okozták. Az, hogy a jelentkezők nem mindig azokat a szakokat részesítik előnyben, amelyekre a társadalomnak – legalábbis az egyetemek profiljait kialakító szakemberek szerin t – a legnagyobb szüksége lenne. Kevesebb szó esett arról, hogy a felvételire jelentkezők ismeretszintje évről évre alacsonyabb. Ami riasztó, hogy a diákok a tudásukban mutatkozó hézagok kitöltéséhez szükséges alapvető képességekkel és készségekkel sem m indig rendelkeznek. S nem csak Csíkszeredában, Nagyváradon vagy Marosvásárhelyen van ez így. Egyik kolozsvári kollégám is megkérdezi: "A középiskolákban még vannak kitűnő diákok, legalábbis valamikor még voltak, hová lesznek, mert hozzánk nem jutnak el!" Legjobb diákjainkat a szülők Magyarországra küldik, hangozhatna a válasz. Csakhogy Magyarországról szintén azt hallja az ember, hogy az erdélyi diákok – kevés kivételtől eltekintve – még az ugyancsak lendületesen hanyatló magyarországi tanügyi rendszer ke retei között is szánalmas teljesítményt nyújtanak. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a romániai magyar oktatásban az elmúlt évtizedekben olyan tendenciák erősödtek fel, amelyek a színvonalat fokozatosan és szívósan lefelé szorították. Az egyik legfonto sabb a mennyiségi szempont dominanciája. Érdekképviseleti szervezetünk – érthető módon – megpróbálta maximalizálni a magyar diákok számára elérhető elemi, középiskolai és felsőoktatási helyek számát. Ezt a folyamatot azonban a jól képzett oktatók számának ugyanilyen gyors vagy jóval gyorsabb növelésének kellett volna megelőznie. Vissza kellett volna hívnunk és itthon kellett volna tartanunk azokat a pedagógusokat is, akik az elmúlt években Magyarországra távoztak. Ez azonban nem történt meg. Nem is törté nhetett, hiszen a Magyarországra távozott pedagógusok olyan kedvező anyagi és szakmai helyzetbe kerültek, hogy hazahívásuk vagy itthon tartásuk eleve reménytelennek tűnt. Ehhez járult a romániai magyar közösségen belüli népszaporulat katasztrofális csökk enése. A fiatalok jelentős része (éppen azok, akiknek gyerekei az oktatási rendszer magasabb szintjeire éppen manapság versenyvizsgázhatnának) a kilencvenes évek elején külföldre távozott. Az itthon maradottak beálltak egy gyilkos karrierépítési versenybe, amelynek következtében a gyermekáldás vállalásának időpontja mindinkább kitolódott, sokszor jóval a harmincas évek utánra. A két tényező együttesen lesújtó eredményre vezetett. Az elemi és általános iskolák zömében a legfontosabb tantárgyakat is hézagos tudású – még a mind lazább egyetemi felvételiken is sikertelen – helyettesítő tanárok kezdték tanítani. Aminek természetesen a középiskolák színvonalára nézve is súlyos következményei voltak. Ráadásul az elérhető helyek és a jelentkezők száma mindinkább m egközelítette egymást, esetenként kevesebb lett a jelentkező, mint az előzetesen rögzített keret. A helyek betöltése az érintett pedagógusok számára egzisztenciális kérdésként is jelentkezett. Azt a pedagógus pedig, aki a felvételi kritériumok merev érvé nyesítésével saját egzisztenciáját számolná fel, az új rendszernek még nem sikerült feltalálnia. A fentiek együttesen a szelekció teljes hiányához vezettek. Még a legszínvonalasabb oktatási intézményeinkben is. A jelenlegi helyzeten tehát nincs miért me glepődni. Azon sincs, hogy minderről az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag nem esett szó. Az RMDSZelit beérte az oktatási rendszer bővítésének látványos eredményeivel. Neki politikai szempontból ennyire volt szüksége. A pedagógusok pedig, akiknek szűkös eg zisztenciáikat kellett megvédelmezniük, szintén érthető módon, hallgattak.
