Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-26
14 mégpedig helyesen olv asta, amit a firenzei politológus tanítványai csak félreértve olvastak, ha olvastak. Machiavelli azt tanította, hogy az igazi államférfi az, aki népének szeretetét és szolgálatát mindenek fölé emeli, úgy mint a mi történelmünkben II. József, egy Széchenyi, meg egy Deák Ferenc, akik az emberiség és nemzet érdekeit önzetlenül szolgálták. Ez nem sikerült Medgyessynek és mint ő maga is beismeri most, részben rajta is múlott, mert Machiavelli tanácsát, hogy az államférfinak ébernek kell lennie még barátai iránt is, hogy a barátait jól válassza meg, akárcsak a tanácsadóit, nem fogadta meg. Pedig erre Medgyessynek különösen szüksége lett volna egy olyan országban, amelynek népe elszokott - ha valaha is alkalma volt szoknia hozzá - , az állampolgári öntudattól, és a legjobb esetben elfordult minden politikától. Pedig Machiavelli szerint republikánus kötelesség nemcsak választani egy ország népének, hanem ugyanakkor ellenőrizve azt, részt vennie az ország kormányzati felelősségében. Ki a felelős - kérdezik ma a magy ar sajtóban - a puccsért, amely eltávolította a fölöttébb gyanútlan miniszterelnököt és bűnbakká tette saját hibáiért és bűneiért. Szerintem a fő bűnös nem az MSZP, mint Tölgyessytől olvasom, hanem a Fidesz, amely ádáz ellenségességével mindent elkövetett, hogy népszerűtlenné tegye azt az embert, akiről pedig tudnia kellett volna, hogy jók a szándékai, hogy nem keres gazdagodást a hatalomból, hogy még a hatalmat is hazafiságból vállalta. Orbán Viktornak sikerült anélkül, hogy a kezét kinyújtotta volna, megs zabadulnia a legeurópaibb európai magyar államférfitól. Attól, akinek az ország iránti viselkedésében - mint a legeurópaibb európai magyar - sikerült a nyugat bizalmát és rokonszenvét Magyarország iránt fölkelteni. Ezt tapasztalatból állítom és nem baráti elfogultságból. Azonban egyetértek Tölgyessyvel abban, hogy azért ami történt, a baloldal felelős és elsősorban annak vezető pártja, amelynek vezetője Kovács László meg is vallotta és hamar belátta, hogy Medgyessy, akinek a koalíció választási sikerét köszönhette, arra má r nem nagyon lesz alkalmas, hogy az exkommunista pártvezetőség óhaja szerint kormányozza az országot és amennyire lehetett, lefogta Medgyessy kezét, nehogy végrehajtsa lelkiismeretére hallgatva - a pártban forrongó csoportok segítségével - egy pártok felet ti magyar jövendő kihírdetését és megvalósítását. Sajnos Medgyessynek ez a szándéka nem sikerült; sem a pártban, sem a párton kívül nem talált időben szövetségeseket. Ha körülnézünk, mit is várhattunk volna egy köztársasági elnöktől, akinek elvben az egy séges nemzet érdekeit és becsületét kellene képviselnie és aki nem átallotta a napokban aggályát kifejezni egy újságírói gárda kitüntetés iránt. Aki szemére hányta a Napkelte újságíróinak médiatörvény sértő magatartását, holott tiltakozó megjegyzés nélkül hagyta a közszolgálati médiumokban történő, naprólnapra ismétlődő törvénytelenségeket. Azokra a médiumokra gondolok, amelyek nem átallottak gyűlöletet szítani a kormány és a reá szavazó állampolgárok ellen, szisztematikusan elhallgatva a Medgyessykormán y tagadhatatlan eredményeit, mint például a GDP 4 százalékos növekedését, az utódállamokkal való viszony javulását. A Fidesz propagandistái a szomszédos államokban, mint Erdélyben tapasztaltam, mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák ezt. Mit gondoljak ar ról a Magyar Nemzetről, amely nem átallott tiltakozni a közbecsülésnek örvendő Göncz Zsuzsa kitüntetése ellen, amint egy világhírú tudós kitüntetése ellen is. Megvallom nemcsak Medgyessynek a gyalázkodásokkal szembeni hosszúhosszú türelme okozott csalód ást, de Orbán Viktor is. Őt 1989. június 16án megismerve, megszerettem fiatalságáért, becsvágyáért. Egy rendkívüli tehetség megvalósulását láttam benne, és egy karizmatikus államférfit, akinek becsvágya az volt, hogy a magyar történelembe beírja a nevét, mint az európai, modern magyar állam egyik legfontosabb megvalósítója. Sajnáltam, hogy 180 fokos fordulattal ugyanez az ifjú titán a horthysta, klerikális és reakciós rezsim restaurációjába fogott. Az egypárti, populista Magyarország restaurációjában látta a saját, a családja és az ország jövőjét. Megválasztása után gratuláltam neki azért, mert mint nekem 1989. június 16án megjósolta, neki türelme lesz arra, hogy megvárja, amíg Magyarország miniszterelnöke lesz. Gratuláltam neki sikeréért és ígéretéért, am elyet ugyanakkor mondott arra a kérdésemre, hogy mit tesz majd az ő furcsa koalíciójával. Orbán azt mondotta, hogy ne nyugtalankodjak, azt ő majd a zsebébe teszi. Hát zsebébe is tette, igazat mondott és most készül arra, hogy a kisebb zsebébe vágja az egyi k, a nagyobb zsebébe a másik úgynevezett baloldali pártot.
