Reggeli Sajtófigyelő, 2004. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-08-24
15 indult, de ő még annak lezárulta előtt lemondott posztjáról. Helyére ismét csak parlamenti szavazással Wlodzimierz Cimoszewicz került. A jobboldali kormányzás után a 2001ben ismét hatalomra került SLD tavaly márciusban a 19 százal ékos munkanélküliség és a bukdácsoló gazdaság okozta népszerűségvesztés hatására előbb összeveszett koalíciós partnerével a Lengyel Parasztpárttal, majd a párt is kettészakadt, s így kisebbségi kormányzásra kényszerült. Leszek Miller kormányfő az uniós csa tlakozás másnapjára bejelentette lemondását. Pártja ekkora alig néhány százalékos támogatottságot élvezett, az európai parlamenti választásokon szinte mindenki megverte. Miller helyére a párt Marek Belkát delegálta kormányfőnek, ő azonban elsőre elveszítet te a parlamenti szavazást. Kwasniewski államfő mégis újra őt jelölte, és az előrehozott választásoktól rettegő baloldal immár hajlandó volt összefogni, s Belkából kormányfő lett. Iliescu és a bányászok Ion Iliescu román elnök 1991 őszén érezte úgy, hogy meg kell szabadulnia kormányfőjétől, attól a Petre Romantól, akivel végigcsinálta az 1989. decemberi hatalomátvételt, majd 1990ben választást is nyert. Az államfő nagy segítséget kapott: a Zsilvölgyi bányászok másfél éven belül másodszor is Bukarestbe v onatoztak. Petre Roman miniszterelnöksége véget ért, Iliescu pedig kinevezte helyére a technokrata Theodor Stolojant. A licencgazda A konstruktív bizalmatlansági indítványt a német alkotmányos rendszerből vette át Magyarország, szülőhelyén azonban nagyo n ritkán alkalmazták. 1972ben Willy Brandt, a szövetségi köztársaság első szociáldemokrata kancellárja ellen vetették be, miután a szocdemliberális koalíció négy képviselője átült az ellenzéki konzervatívokhoz. A keresztény pártok Rainer Barzel frakcióve zetőt jelölték kormányfőnek, aki azonban óriási meglepetésre nem szerezte meg a szükséges többséget: 249 szavazat helyett csak 247et kapott. A patthelyzet cselekvésképtelenné tette a testületet, s 1972 novemberében előrehozott parlamenti választást tartot tak. Ezen ismét a kormányerők nyertek, és egészen 1982ig folytatták a kormányzást, amelynek egy sikeres bizalmatlansági indítvány vetett véget. Bár az év elején Helmut Schmidt kancellár még megnyerte a saját maga ellen kért bizalmi szavazást, ősszel a lib erálisok kiléptek a kormányból, átálltak a konzervatívokhoz és Helmut Kohlt ültették Helmut Schmidt helyére. Párton belüli csere A leghíresebb brit kormányfőcsere 1990ben történt, amikor a 11 és fél éve kormányzó Margaret Thatchert váltotta John Major a Downing Street 10ben. Az új önkormányzati átalányadórendszer szerint az alacsonyabb keresetűek alig kaptak valamilyen kedvezményt. Ezért országszerte óriási tüntetések kezdődtek, Londonban zavargások törtek ki, s 17 millióan megtagadták, de legalábbis átmenetileg leállították adójuk befizetését. A pártbeli Sir Geoffrey Howe 1990. november elsején hívta ki a Vasladyt, akinek elsőre két szavazat hiányzott az újraválasztásához. Thatcher úgy vélte, hogy a második szavazáson mégis elbukhatna, ezért inkább Jo hn Major pártelnökké választását támogatta. Mivel NagyBritanniában a győztes párt elnöke adja a kormányfőt, Major ezt a posztot is megörökölte. Ha egy kormányfőt a parlamentben bizalmatlansági indítvánnyal mozdítanak el, akkor viszont új választásokat ke ll kiírni. Későn jött elégtétel Nem jutott hosszú hivatali idő Finnország első női miniszterelnökének: Anneli Jäätteenmäki két hónap után kényszerült lemondani. 2003 áprilisában, a parlamenti választások győzteseként került a kormányfői székbe, ám azonn al támadást intéztek ellene, mondván, választási diadalában fontos szerepet játszottak olyan dokumentumok, amelyek törvénytelenül kerültek az akkor még ellenzékben levő Centrum Pártot vezető Jäätteenmäkihez. Jäätteenmäki idén márciusban a bíróság előtt tis ztázta magát a vádak alól, ám ez utólag sem miniszterelnökségét, sem pártelnökségét nem menthette meg. Tavaly júniusban bejelentett távozását követően pártja egyetlen személyt, Matti Vanhanent nevezett meg utódjaként, jelölését előbb a centrumpárti frakció , majd a hárompárti koalíció is támogatta.