Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-08
12 Jövőre megkezdheti Horvátország a csatlakozási tárgyalásokat az EUval, miután az Ivo Sanader vezette zágrábi kormány teljesítette Brüsszel legfontosabb politikai előfeltételét, és bebizonyította, hogy kész együttműködni a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. „Történelmi döntésnek" nevezte Ivo Sanader horvát kormányfő az Európai Bizottság (EB) elnökével, Romano Prodival tar tott közös brüsszeli sajtóértekezletén, hogy az EU Miniszteri Tanácsa június 18án hivatalos felhatalmazást adott a csatlakozási tárgyalások megkezdésére Horvátországgal. A jövő év elejére kitűzött időpont feljogosítja Zágrábot arra a reményre, hogy Bulgár iával és Romániával együtt 2007ben beléphet az EUba - hangsúlyozta Sanader, akinek a tavaly novemberi parlamenti választások utáni hatalomra jutásakor a megfigyelők zöme még Horvátország euroatlanti integrációjának a lelassulását várta. Az Ivica Racan Sz ociáldemokrata Pártja (SDP) vezette balközép koalíciót leváltó jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) első embere azonban a kormány december 23ai megalakulását követően rácáfolt a borúlátó jóslatokra. Háttérbe szorítva pártjának keményvonalas nacio nalistáit, Sanader nagyfokú pragmatizmusról tett tanúbizonyságot, és kormánya első intézkedéseivel meggyőzte az EU tagállamait arról, hogy Horvátország nem kevésbé érett a csatlakozásra, mint Bulgária vagy Románia. Az ellenzékben a hágai Nemzetközi Törvé nyszékkel (NT) való együttműködést még élesen elutasító HDZt a kormányalakítás után mintha kicserélték volna. Jóllehet egy januári közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 80 százaléka ellenezte az együttműködést a hágai bírósággal, Sanader határozott an kiállt mellette, sőt egyértelmű álláspontra helyezkedett a háborús vagy emberiség elleni bűncselekmények elkövetésével vádolt horvát állampolgárok kiadatásával kapcsolatban is. Az ellenérveket azzal szerelte le, hogy ez nem politikai, hanem jogi kérdés, mivel a horvát parlament által korábban hozott törvény végrehajtásáról van szó. Paradox módon Sanader e tekintetben következetesebbnek bizonyult, mint elődje, aki éppen a 2000ben elhunyt Franjo Tudjman néhai elnök által alapított HDZ és más jobboldali er ők tiltakozásától félve felemás politikát folytatott. Tettekkel is bizonyította készségét a Hágával való együttműködésre a Sanaderkormány. Közvetlenné és rendszeressé vált az érintkezés Carla del Ponte hágai főügyész és a horvát hatóságok között, miközb en Zágrábban a külügyminisztériumtól az igazságügyi tárca vette át a kapcsolattartást az NTvel. Március elején nem kis meglepetést keltett, hogy önként Hágába utazott Ivan Cermak és Mladen Markac nyugállományú tábornok, akiket a zömmel szerbek lakta Kraji na 1995ös visszafoglalása során elkövetett bűncselekményekkel vádolnak. Nem sokkal később Zágráb kiadott hat boszniai horvát tábornokot is, ami igen jó benyomást tett az NTre. Olyannyira, hogy Del Ponte végre hajlamos elhinni a Sanaderkormánynak: nem Ho rvátországban bujkál a Hágában a boszniai szerbek két hírhedt vezérével, Radovan Karadzsiccsal és Ratko Mladiccsal egy lapon emlegetett Ante Gotovina tábornok. Sanader azzal is nyomatékosította jó szándékát, hogy menesztette az elhárítás főnökét, akiről az a hír járta, hogy segédkezet nyújtott Gotovina eltűnéséhez. Pedig sokáig a Gotovinaügy látszott a csatlakozási tárgyalások legkomolyabb akadályának. Miközben Hága és Zágráb között normalizálódott a viszony, a nagy népszerűségnek örvendő Stipe Mesic áll amfővel sajátos munkamegosztásban Sanader valóságos diplomáciai offenzívát indított, hogy megnyerje minél több régi és újonnan csatlakozó EUtagállam jóindulatát. A horvát EUtagság mellett kampányolva Zágráb ügyesen meglovagolta a szerbiai nacionalista sz élsőségesek választási előretörésével kapcsolatos nyugati aggodalmakat és a koszovói helyzet destabilizálódását. A szerb kisebbséget is látványos gesztusokkal megnyerni igyekvő Sanadernek sikerült úgy feltüntetnie Horvátországot, mint a Balkán egyetlen s tabil államát, a Nyugat egyetlen szóba jöhető szolid partnerét a régióban. Ilyen körülmények között Brüsszelben úgy gondolhatták, hogy a Balkán stabilitása és fejlődése szempontjából kontraproduktív lenne, ha bizonytalan időre becsuknák az EU kapuját Horvá tország előtt. Annál is inkább, mivel a legutóbbi zökkenőmentes kormányváltás is mutatta, hogy Horvátországban, a Tudjmanéra ellentmondásos öröksége ellenére, működőképes a demokrácia. Kedvező fogadtatásra talált Brüsszelben az is, hogy Sanader - történel mi fordulatot végrehajtva a HDZben - látványos gesztusokat tett a horvátországi nemzeti kisebbségeknek, mindenekelőtt a szerbeknek. E nyitásnak is köszönhető egyébként,
