Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-01
10 nemzeti parlamenteknek is meg kell tárgyalniuk és jóvá kell hagyniuk. Ezért fontos, hogy az EPképviselők ne csak a maguk és szakértőik véleményére támaszkodjanak, hanem érezzék maguk mögött a hazai képviselők támogatását is, s velük konzultálva alakítsák ki a Brüsszelben képviselt álláspontot. Szeretném továbbá, ha az európai parlamenti képviselők a Magyar Országgyűlésben is esküt tennéne k, hiszen őket a magyar voksolók választják meg. Vajon lesze olyan erejük az uniós intézményekben a magyar tisztségviselőknek, hogy segítsék elsimítani a felmerülő nehézségeket, és képesek leszneke elősegíteni azt, hogy beadott pályázataink révbe jussan ak? - Az ellenzék kormányon azt hangoztatta, hogy "merjünk nagyok lenni". Ezzel a tétellel az egyetemen minden diákom egyetértett. Én is. Ám ebből nem az következik, hogy hibás nemzeti önértékelésbe csapjunk át, vagy olyan stílusba, amellyel az Orbánkorm ány oly sikeresen elidegenítette magától a korábbi tagországok számos vezetőjét. Ezzel szöges ellentétben áll az ellenzék mostani magatartása, amikor azt hirdeti, merjünk kishitűek lenni. Ez sehova sem vezet. Csatlakozásunk sikere elsősorban nem azokon múl ik, akik kint teljesítenek, hanem a magyarországi intézmények és társadalmi szereplők felkészültségén, összefogási készségén. Úgy látom, a csatlakozásra a mezőgazdaság jól felkészült, és a pályázásban sem lesznek gondok. Én is észlelek persze "szűk kereszt metszetet", például a kistérségek kérdésében, de a legnagyobb deficitet abban a szemléletben látom, amelyet Orbán Viktor és csapata a két Magyarország tételében hirdetett meg. Két Magyarország a támogatások felét sem fogja tudni megszerezni, míg egy Magyar ország a támogatásokat megsokszorozhatja. Az unió a szervezettségek versenye. Ha egy fideszes és egy szocialista polgármester nem tud együttműködni, ha az önkormányzatok nem tudnak a vállalkozói szférával, a civil szférával, a tudományos élettel, az érdekv édelmi szervezetekkel együttműködni, akkor az érintettek mindenképp vesztesei lesznek a csatlakozásnak. vissza Merünk kicsik lenni − A magyar külpolitika Kovácskorszaka Kovács László már csak egy szerepben? EGY MEGALÁ ZÓ SZOCIALISTA VÁLASZTÁSI VERESÉG kellett ahhoz, hogy Kovács László kimondja azt, amit rajta kívül talán már mindenki tudott: egy személy képtelen eredményesen ellátni egyszerre a külügyminiszteri és a szocialista pártelnöki posztot. Kovács bejelentette, h ogy nem indul az MSZP őszi tisztújításán a pártelnökségért. Mára azonban a politikus hitele olyannyira erodálódott, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennie legalább a másik, a külügyminiszteri poszt megmentéséért is. Már az MSZP külügyesei és a régi, a pártt al szimpatizáló diplomaták is avítt, a rendszerváltás előtti ídőkre emlékeztető stílusúnak tartják a változásokkal haladni képtelen külügyminiszter retorikáját. A Medgyessykormány két éve alatt a külügyminiszter a minisztériumban igen keveset tartózkodo tt, a tárcát a politikai igazgatóra (aki egyben a kabinetfőnöke és helyettes államtitkár is), a közigazgatási államtitkárra és néhány helyettes államtitkárra hagyta, akik csaknem mind az MSZMPs korszakban szocializálódtak. Miközben a konszenzus, így a kül politikai konszenzus fontosságát hangoztatják a szocialisták, Kovács László elfogadhatatlan külpolitikai stílust honosított meg azzal, hogy nemzetközi tárgyalásain és tárcája belső munkaértekezletein rendszeresen ostorozta a hazai ellenzéket (a partner ter mészetesen egyik esetben sem volt abban a helyzetben, hogy vitába szálljon vele). "Nemzeti külpolitikai vonaláról" jól árulkodik a tény, hogy külügyesek állítása szerint a minisztérium március 15e alkalmából rendezett ünnepségén kokárda nélkül jelent meg, majd azzal igyekezett magát kivágni szónoklatában, hogy a közelmúltban volt egy párt, amelyik pártpolitizálásra használta a nemzeti jelképet. Vissza a múltba A rendszerváltoztatás óta egyetlen kormány sem folytatott még ilyen színtelen külpolitikát. A MedgyessyKovácsvonal a külügyekben engedékeny és szervilis, mindig a másik fél kegyét keresi, csak hogy elmondhassa, megtalálta vele a közös hangot, s úgymond rendbe tette vele a kapcsolatokat. Jól példázza ezt a kedvezménytörvény, ami az állandó toldoz gatással kiüresedett, igaz, a magyar külpolitika vezetője szerint
