Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-31
7 a szövetség jövőjéről is szó lesz, s minél konkrétabb programot szeretnének kidolgozni a parlamenti választásokra. Úgy tűnik egyetlen szempontból hasznos volt az autonómiatervezetről tartott parlamenti szavazás: valamennyi magyar képviselő egy álláspontra helyezkedve az autonómiatervezet szakbizottsági javaslatra történő elvetése ellen szavazott. Az RMDSZ képviselői ezzel jelezték, hogy az autonómiát a szövetség is fontosnak tartja, csupán megvalósítását látja eltérően. Nem lepett meg tulajdonképpen senkit Romániában az a tény, hogy a képviselőház elutasította az etnikai alapú székely autonómia jóváhagyását. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által januárban véglegesített tervezetről ugyanis már akkor kiderült, hogy sem a jog, sem pedig a közigazgatási követelmények szem pontjából nem sikeredett remekműnek. Sőt, a törvénytervezet annyira "professzionális" volt, hogy abban az alkotmány által meghatározott országnév (Románia) helyett Román Köztársaság állt. Az SZNT sem gondolta komolyan, hogy autonómiastatútumára Bukarest r ábólint, s nem is ez volt a fő célja. A tanács mindenképp sikert ért el azáltal, hogy tervezetére Romániában és külföldön felfigyeltek, s hogy a román törvényhozásnak az erdélyi magyar autonómia kérdéséről kellett vitáznia. Miután pedig az autonómiát eluta sították, szabad a nemzeti tanácsosok útja: be lehet mindenféle nemzetközi fórumon panaszolni Romániát. Az első ilyen fórumra ma és holnap az erdélyi Szovátán kerül sor. Tőkés László püspök mond megnyitóbeszédet; svájci, déltiroli, katalóniai, finn, skót és magyar autonómiaszakértők pedig elmagyarázzák, hogy miért jó és fontos az önrendelkezés. Az autonómiát az SZNT azért tűzte zászlajára, hogy az ezáltal gerjesztett politikai hullámokon, a nemzeti tanácsok hátterében, az érdekeltek minél könnyebben meg szervezhessék a Fideszmintára alakult Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ), az RMDSZ erdélyi ellenszervezetét, amely a választásokon az RMDSZ ellen indul. vissza Magyarok kálváriája az anyaországban Népszabadság • Czene Gá bor • 2004. július 31. "Jugoszláviában piszok magyarok voltunk, itt meg csak jugók vagyunk" - méltatlankodik egy ötven év körül férfi. Hevesen gesztikulál, szinte szétrobban a tehetetlen dühtől. Aztán elcsendesedik. Tekintetéből eltűnik az indulat, ar cára fásultság költözik. Mint aki beletörődött sorsába. Néhány perc múlva újra erőre kap. "El akartak vinni katonának, mire mondtam, hogy magyar vagyok, engem ne küldjenek golyófogónak sehova. Magyar vagy, igen? Szabadkán feltettek a vonatra, és ordítozt ak velem, hogy ide többet ne jöjjek vissza." Tizennégy vajdasági magyar lakik a XI. kerületi Fonyód utcában, a Vöröskereszt otthonában. Tizenegy férfi, egy nő és két gyerek. Egyikük se szeretné, ha nevét leírnám. Attól félnek, hogy a végén még bajuk lesz belőle. "Így is azzal fenyegetőznek, hogy kitesznek bennünket az utcára." A férfiak a katonai szolgálat elől menekültek Magyarországra a kilencvenes évek elején, a délszláv háború kitörése után. Több mint tíz éve élnek az anyaországban, helyzetük azóta bi zonytalan. "Amikor megkérdezik, ki is vagyok én, nem nagyon tudok mit válaszolni. Belföldi? Nem. Külföldi? Nem. Hát akkor micsoda? Hontalan!" - vonogatja a vállát egy karakteres arcú, halk szavú férfi. Cigarettát sodor a legvacakabb pipadohányból. Ez a leg olcsóbb. Elmondása szerint havi húszezer forint ellátást kap, enynyi pénzből jobbra nem futja. Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke úgy tudja, még mindig 80100 vajdasági magyar lakik menekülttáborokban. A bevándorlási hivatal adatai ettől el térnek: tájékoztatásuk szerint befogadottként
