Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-29
17 A becsületes emigránsok mellett a legtöbb célországban a román alvilág is megvetette a lábát. Olaszországban, Németországban a felnőtt- és gyermek prostitúció piacán, Párizsban, Londonban és Madridban a zsebmetszés és koldusmaffia iparágaiban csapolják meg a helybeli keresztapák jövedelmét, és gyakoriak a leszámolások is. A márciusi madridi robbantások áldozatául esett 15 honfitársuk halálhírére mi nd több román tette fel a kérdést, mennyien is élhetnek szerte a világban. Jogosan, elvégre a 10 milliósra saccolt diaszpórával való kapcsolattartás a mindenkori román kormány számára még a rendszerváltást követően is csupán kipipálandó kényszerfeladat vol t, ami jobbára a Moldovai Köztársaságban élő 3 millió román sorstalanságának propagálásában merült ki. Igaz, a román kivándorlók szinte kizárólag gazdasági menekültek, a második világháborút után semmiféle - például a magyar 1956hoz hasonló - politikai ös szekovácsoló erő nem adódott a számukra. Így azután világszövetségük sincs, és más civil szervezet sem foglalkozik az anyaországhoz kötésükkel. Az itteni statisztikák szerint hivatalosan mintegy 100110 ezer román állampolgár dolgozik szerte a világban. Döntő hányaduk a spanyol mezőgazdaságban, az olasz szálloda- és szórakoztatóiparban, a német és izraeli építőiparban vállalt munkát, ugyanakkor további 600 ezerre becsülhető az illegálisan külföldön dolgozók létszáma. Az Egyesült Államokban eddig - az első romániai emigránsokat 1881ben jegyezték be - körülbelül 1 millióan, Európában 2 millióan telepedtek le, közülük a legtöbben Németországban (550 ezer sváb és szász, plusz legalább 150 ezer román, magyar). Európa azonban lassan telítődik, ezért a román k ivándorlók mostanában távolabbi vidékek felé fordultak: a slágernek ÚjZéland és Ausztrália számít, ugyanakkor kedvelt célállomás lett Québec tartomány is, a tavaly Romániának leosztott 5 ezer letelepedési engedélyből Kanada 3500at ebbe a tartományba adot t ki. A munkaerőexport, legyen az legális vagy fekete, üzletnek sem rossz Bukarestnek: a kint dolgozók bármely román terméknél több pénzt hoznak a konyhára. A jegybank adatai szerint a kinti románok évente 2 milliárd dollárt küldenek haza, amiből mintegy 400 ezer család egészíti ki a jövedelmét. Még Mugur Isarescu jegybankelnök is bevallotta tavaly, hogy 1998ban a külföldön dolgozók pénze mentette meg az országot attól, hogy fizetésképtelenné váljék. vissza Olaj a tűzre N épszava 2004. július 29. Szerző: Semjén Adrián Még sosem látott, százezres tömeg vonult Macedóniában az utcákra, hogy az ország tervezett közigazgatási felosztásának reformja ellen tiltakozzon. A kormánypártok - a Szociáldemokrata Unió, a Liberális De mokraták és az Albán Demokratikus Összefogás az Integrációért - hat hetes, zárt ajtók mögötti tárgyalások után július közepén megállapodtak abban, hogy a szkopjei parlament elé terjesztik azokat a terveket, amelyek szerint jelentősen csökkentenék a közigaz gatási egységeket és bővítenék az önkormányzatok jogkörét. A helyi testületek az alapfokú oktatás, az egészségügy és pénzügyek területén jutnának nagyobb önállósághoz. A nemzetközi közösség képviselői üdvözölték a lépést, amely véleményük szerint az ohridi békeszerződés szellemében fogant. A 2001ben kötött megállapodás zárta le a macedón biztonsági erők és az Albán Felszabadítási Hadsereg (UCK) vezette lázadók közötti véres összecsapásokat. A macedón többség azonban a legkevésbé sem lelkesedik a javaslat ért. Az ellenzék legfőbb erejét jelentő konzervatív Macedón Forradalmi Szervezet elnevezésű párttal összhangban ugyanis úgy vélik, hogy a közigazgatási reform nyomán újra fellángolnak az etnikai összecsapások. Érvelésük szerint az eredetileg macedón körzet ek a változtatások következtében elalbánosodnak. Hivatkoznak arra is, hogy az albánok koszovói provokációi a legkevésbé sem támasztják alá az Egyesült Államok térségben képviselt politikáját, amely tápot ad az albánok hatalmi éhségének. (Nem véletlen, hogy a tüntetők Amerikaellenes jelszavakat