Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-27
13 csatlakozás. Így aztán érthető, hogy később már egyértelműen úgy foglalt állást: elsődleges fontosságú az együttműködés Hágával. A szavakat azonban nem követték tettek. Egy legutóbbi eset nyomán pedig komoly kétségeink támadhatnak a belgrádi kormány ebbéli őszintesége kapcsán. Carla del Ponte, a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze - talán a kabinetet szándékainak tudatos "teszteléseként" - a közelmúltban bejelentette: vádat emel a horvátországi szerb Goran Hadzsics ellen. Belgrád kiadta ugyan az elfogatóparancsot a férfival szemben, de csak jó néhány órával a vádirat kézhez vétele után. Magyarán a kormány hagyott időt arra, hogy kereket oldjon. A belgrádi vezetés és Hága viszonyát jól jellemzi az is, hogy alig sikerült olyan poli tikust találni, aki hajlandó lett volna elvállalni a hágai törvényszékkel való együttműködésért felelős szerbiai tanács elnöki posztját. Goran Szvilanovics volt külügyminiszter lemondott a tisztségről. Visszalépése érthető: miért is vállalná a megbízatást, ha szinte semmi segítséget sem kap a kormánytól? Végül némi unszolást követően Rasim Ljajics kisebbségügyi miniszter mondott igent a felkérésre. Szerbia jövőjének zálogai Miért ódzkodik a belgrádi kormány a Hágával való együttműködéstől? A kérdés azért i s érdekes, mert Horvátország azóta kerül egyre közelebb Brüsszelhez, a nemzetközi szervezetekhez és a hőn áhított Európai Unióhoz, hogy érdemben együttműködik a Nemzetközi Törvényszékkel. A szerb kormány helyzete azonban nem ilyen egyszerű. A koalíciót hár om párt alkotja. Ám a Kostunica fémjelezte Szerbiai Demokrata Párt, a G 17 Plusz, illetve a SzerbMegújhodási MozgalomÚj Szerbia koalíciója kisebbségben működik: a kabinet munkáját ellenzékből segíti a Szerb Szocialista Párt. Az a tömörülés, amelynek élén nem is olyan rég még a hágai bíróság vendégszeretetét élvező volt jugoszláv elnök, Szlobodan Milosevics állt. A szerb szocialisták ügyvezetője, Ivica Dacsics nem egyszer jelentette ki: ha a kormány akár egyetlen háborús bűnökkel vádolt személyt is kiad Há gának, akkor azonnal megvonja támogatását, azaz a kabinet bukik. Mi lehet a megoldás? Egyértelmű, hogy a kormány munkája addig nem lehet igazán hatékony, amíg fennmaradása a rossz emlékű múlt vezető erejétől függ. A leggyümölcsözőbb megoldást a G 17 Plusz elképzelése jelentené: csatlakoznia kellene a néhai Zoran Djindjics pártjának, a demokratáknak a koalícióhoz. Erre azért is szükség lenne, mert a párt tagja a közelmúltban szerb elnökké választott Borisz Tadics. Az elnök szerepe ugyan jogilag csak jelképes , ám Tadics valójában az egyedüli szerb vezető, akit tárt karokkal fogadnak Nyugaton is. Djindjics utódát látják benne. Igazi európai politikusnak tartják, aki kihagyhatatlan Szerbia demokratizálási folyamataiból. Az új szerb elnök például valóságos médias ztárrá vált az Egyesült Államokban: az országban múlt heti körútja során több fontos vezetővel találkozott, s mindannyian támogatásukról biztosították. A demokratáknak tehát mindenképpen csatlakozniuk kellene a kormányhoz, hiszen ők lehetnek Szerbia szebb jövőjének zálogai. Az már persze más kérdés, Kostunica mennyire lesz képes együttműködni a tömörüléssel, amelyet köztudottan - hogy finomak legyünk - nem szívlel. Del Ponte mutatványa A szerb kormánynak nincs, nem lehet más választása: együtt kell működ nie Hágával. Ám Carla del Ponténak, a törvényszék főügyészének is változtatnia kell eddigi, a szerbeket nem sokban segítő magatartásán. Őt is komoly felelősség terheli amiatt, hogy a szerb lakosság elenyésző kisebbsége szerint kell prioritásnak tekinteni a Hágával folytatott kooperációt. Del Ponte asszony képtelen volt megtalálni a közös hangot Belgráddal, de az lehet az érzésünk, nem is igazán kereste azt. Rendszeresen ostorozza a belgrádi vezetőket, ám különböző kijelentéseiben gyakran mintha semmi összef üggés sem lenne. Egyszer Belgrádot teszi felelőssé azért, hogy Karadzsicsot még nem fogták el, más alkalommal viszont az SFORt hibáztatta emiatt, mert szerinte a békefenntartókban nincs meg a megfelelő akarat a háborús bűnös exelnök elfogására. Del Ponte asszony már két éve is azt ígérte, hogy hónapokon belül elfogják Karadzsicsot. Június végén pedig nem átallotta azt mondani, hogy "órákon belül" kézre kerítik az exelnököt. Alig telik el néhány nap, s ismét új kijelentéssel állt elő a svájci Carla del Pont e. Mint mondta, a körülmények nehezítik Karadzsics elfogását. Ezek alapján feltehető a kérdés: ki a hibás azért, hogy Karadzsics a boszniai háborút lezáró daytoni békeegyezmény aláírását követően közel kilenc évvel is szabadon bujkálhat? Del Ponte asszony zavarodottságát talán az okozhatja, hogy a szűkös anyagi keretek miatt a bíróságnak 2008ig
