Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-27
12 alapján azonnal neki illene átadni a hatalmat, akkor Erdélyben nem is lehetne más dolga, mint csöndesen gratulálni Markó Bélának, mert bizony ő jó paktumokat kötött. Orbán nem feledett emlékeztetni arra, hogy az ő vezetésével mérte fel a romániai demokrácia állapotát, figyelte meg a helyhatósági törvény alkalmazását az Európai Néppárt bizottsága. Jobb lenne, ha erre nem emlékeztetne többé. Mondjuk ki nyíltan: a nemzetközi politikában szokatlan, innen nézve kínos, káros, Romániából, sőt Erdélyből tekintve pedig gusztustalan, hogy pont Orbán méri föl az ottani állapotokat. Magára adó politikus még a madármegfigyelő cserkészörs tagságát is elutasítaná, esetleges elfogultságra figyelemmel. "Ha megtagadják az autonómiát a magyaroktól, akkor Románia nem kellő alappal kéri felvételét". Vagyis: Orbán megzsarolta a román kormányt: vagy megadja az autonómiát, vagy mindent megtesz, hogy az országot ne vegyék föl az EUba. És mindjárt hozzátesz egy kis enyhített kövériádát: a magyarság csak azzal ér het célhoz, ha "erőt mutat". Azt leszámítva, hogy úgy tűnik, az ottani magyarságnak éppen elég ereje van arra, hogy az érdekeket képviselje, jó lett volna közölni, hogy miféle erőre gondol. Mert ha például olyasmire, mint derék Kövér barátja, aki eléggé ny íltan erőszakra utalt, akkor Orbán alkalmatlan politikusnak. Ha meg mégis olyan közhelyre, hogy "egységben az erő", akkor igaza van, ám jobb lenne, ha távol tartaná magát az erdélyi magyar politikai élettől, mert semmi mást nem tesz, mint egységesít az egy ség ellen. Az meg, hogy "ő támogatja a kettős állampolgárság intézményét, bár saját pártján belül is megoszlanak ezzel kapcsolatban a vélemények", megint egy szokásos nyirkos felületű sunyiság. Arra utal, hogy ő pontosan tudja: a 2007ben az EUhoz csatla kozó erdélyi magyarok kettős állampolgársága megvalósíthatatlan, és immár szinte okafogyott is, de majd a párt belső ellenzőire hárítja a felelősséget, amikor a Fidesz nem támogatja a népszavazók kívánságát. Azzal bíztatta híveit, hogy már csak másfél éve t kell várni az új magyar nemzeti kormányra. Ha már Erdélyben járt, megkérdezhetett volna egy székelyt, mit mondanak arrafelé a medvéről meg a bőréről. Biztosan nem azt, hogy a "gyors medve nyúzza meg a lassú medvét". vissza Kilenc éve bujkál a két boszniai szerb hóhér, Karadzsics és Mladics - Belgrád a zágrábi példa révén kerülhet közelebb Európához Népszava 2004. július 27. Szerző: Rónay Tamás Kilenc éve emelt vádat a hágai Nemzetközi Törvényszék a két boszniai szerb hó hér, Radovan Karadzsics és Ratko Mladics ellen. Az egykori boszniai szerb elnököt és hű vezérkari főnökét népirtással és emberiség ellen elkövetett bűnökkel vádolják. A hágai Nemzetközi Törvényszék a belgrádi kormányt, és - mind kevésbé burkoltan - a boszn iai békefenntartókat, az SFOR t teszik felelőssé azért, hogy a két vádlottat mindmáig nem sikerült kézre keríteni. Márpedig a bíróságot egyre jobban szorítja az idő: 2010ig be kellene fejeznie tevékenységét. Szerbiában mintha megállt volna az idő. Zora n Djindjics tavaly márciusi halála óta az ország képtelen magára találni. Horvátország például messze megelőzte keleti szomszédját: Zágrábot Brüsszel hivatalosan is felkérte az európai uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Belgrádban erről egyelőre csak álmodhatnak. Minek köszönhető, hogy Horvátország ennyire lekörözte Szerbiát? A különbség abban rejlik, hogy Zágráb együttműködik a háborús bűnösök kiadatásában a hágai Nemzetközi Törvényszékkel. A belgrádi kormány Hágához fűződő viszonya ambivalensne k nevezhető. Amikor Vojiszlav Kostunicát szerb miniszterelnökké tették, egyik első beszédében úgy fogalmazott: kormánya számára nem elsődleges fontosságú a hágai Nemzetközi Törvényszékkel folytatott együttműködés. Aztán ahogy telt múlt az idő, mintha rájöt t volna arra, bizony, mégsem érdemes ujjat húzni a háborús bűnöket kivizsgáló bírósággal, hiszen nemcsak fontos segélyektől eshet el Belgrád, az Európai Partnerségi Mozgalomhoz való csatlakozásról is lemondhat. Nem is szólva arról, hogy elérhetetlen messze ségbe kerülhet az uniós
