Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-19
7 városban - így Szatmárnémetiben, Szászrégenben, Margittá n, Zsombolyán - románok szavazatával jutottak a szövetség jelöltjei polgármesteri tisztséghez. Egyesek ebben a romániai etnikai szavazás végét vélték felfedezni. Négy évvel ezelőtt ugyanis ez a jelenség még kivételnek számított, s csupán Zsombolyán és Nagy szebenben következett be. Utóbbi helyen az idén Klaus Johannis, a Német Demokrata Fórum jelöltje a szavazatok csaknem 90 százalékát kapta, miközben a városban alig másfél százaléknyi szász él. Bár az RMDSZ a következő időszakban a románságot is meg akarja szólítani, Markó Béla úgy véli, a parlamenti választásokon kevés az esélye annak, hogy az RMDSZlistákra románok is szavazzanak. Korai lenne azt találgatni, hogy novemberben ki alakít majd kormányt. Jelenleg két körülbelül egyforma erő létezik: a kormányz ó Szociáldemokrata Párt, illetve a liberálisok és a demokraták öszszefogásából létrejött választási szövetség. Bejutási eséllyel indul még a NagyRománia Párt és Román Humanista Párt (RHP). Előbbivel senki sem szövetkezne, hiszen az Európában visszatetszés t keltene, az RMDSZre és a szintén 67 százalékra taksált RHPra viszont mindkét oldalon számítanak. vissza Másként rendezni közös dolgainkat Népszabadság • Seres Attila • 2004. július 19. Szeptember 11én ül össze a Magya r Állandó Értekezlet (MÁÉRT). Mi várható az újabb magyarmagyar tanácskozáson, miként változik a határon túli magyarokkal kapcsolatos politika az EUtagság után? S mire gondolt Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány elnök e, amikor egyik publikációjában azt írta: nem a régiókat kell etnicizálni, hanem az etnikumokat regionalizálni? KeletKözépEurópa XX. századi fejlődése után, - amely szigorú határokkal elválasztott, homogén egynemű nemzetállami törekvésekkel volt terhes , az európai uniós integráció évtizedes határokat bont le. A 2004 májusi csatlakozással valamennyien új helyzetbe kerültünk. Világosan látható, hogy az elmúlt másfél évtizedben más és más helyzet alakult ki az egyes országokban. Nem lehet tehát egyetlen, egységes üdvözítő megoldást találni a határainkon túl élő magyarok helyzetére sem, bár ilyen törekvések menetrendszerűen megjelentek az egymást követő magyar kormányok, illetve a határon túli magyar kisebbségi politikai elitek törekvéseiben is. A "nemzetst ratégia", az "egységes magyar nemzet" a politikában, önmagában véve üres szólam. A kérdés megoldása árnyaltabb gondolkodást, és hosszú távú, kormányokon átívelő stratégiát igényelne. Itt volna az ideje, hogy sémák helyett átgondoljuk az egyes szomszédos or szágok, s az ott élő magyar közösségek helyzetét. A nagyot akarás és a gyámoltalanság szélsőségeitől megszabadulva szembe kellene nézünk a tényekkel, mire jutottunk a rendszerváltás óta eltelt időben. Át kell tekinteni, mit tettünk 1990 óta és végig kell g ondolni aktuális nemzetközi példák segítségével, hogy mi a teendő. - Mi az, amit megold az EUcsatlakozás, s mi az, amit nem? - Az Európai Unió lehetővé teszi a térségben élők számára a tőke, a munkaerő, az áruk és szolgáltatások szabad áramlását. Ennek következtében a Kárpátmedence azon országaiban, melyek az EUbővítés során Magyarországgal együtt kerültek az Európai Unióba, vagy várhatóan az évtized végéig kerülnek be, az ott élő magyarok és az adott országokban élő többség fejlődési lehetőségei, gazd asági érdekei egybeesnek. Így azok a térségek, melyek az első világháború után létrejött államokban többnyire a központoktól viszonylag távoli, periferikus területekké váltak és gazdaságilag, kulturálisan az átlaghoz képest is leépültek, az új lehetőségek mentén életre kelthetők. A kohéziós politikával kapcsolatos uniós tervek kiemelt figyelmet fordítanak a határokon átívelő együttműködés erősítésére. Ez lehetővé teszi olyan fejlesztési koncepció, illetve stratégia kidolgozását, amelyből a keletközépeuróp ai országok magyar kisebbségek által lakott régiói is profitálhatnak. Ennek érdekében abból kell kiindulni, hogy - s itt térek vissza korábbi kérdésére - nem a régiókat kell etnicizálni, hanem az etnikumot regionalizálni. A másik szempont pedig, hogy a ha táron túli magyar kisebbségek helyzete a demokratikus többséggel való együttműködés nélkül nem megoldható.
