Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-17
4 Menekülőként hagyta el ezt a várost, a zöldhatáron át. A csúf megaláztatások emléke mostanáig legyőzte benne a szép szerelmekétbarátságokét: tizenöt év ig ide sem dugta az orrát… Az állványerdő aljából a látogató feltekintett a Sas palota kupolájára, és elégedetten észlelte, hogy a gyönyörű üvegképet – a sasmadarat ábrázoló vitraillet – szépen rendbe hozták. Amikor elment Váradról, még gyors pusztulását jósolta a töredező, piszkosodó épületdísznek. Az egész passzázst felújítják – konstatálta örömmel, a hatalmas kovácsolt vas csillár már olyan, mint az eredeti lehetett. A nagyhíd felől érkezett a Fekete Sas palotába, és eszébe jutott, hogy sokfelé – eleg áns, örökös turistaözönnel hadakozó városokban is – eldicsekedett az üvegfedelű nagyváradi passzázzsal, amely egyszerre palota, de ugyanakkor utca, üzletekkel tömve, meg aztán szecessziós remekmű. "Hasonló szépséget nem találtam egész Itáliában" – áradozot t Pádua egyetemén egy olasz matematikusnak, aki talán félkegyelmű lokálpatriótának nézte őt. "Nos persze. Az olasz matematikus soha nem járt a Körös partján. A Sas palota pedig tényleg páratlan" – dörmögte most félhangosan. Aztán a Szent László tér felé l épett ki "a Sas alól", és szembetalálta magát a bronzlovassal. Történelmi rövidzárlat Mihai Viteazul… Mit keres Nagyvárad legszebb terén, nyolc kilométerre a magyar határtól Vitéz Mihály havasalföldi vajda? A látogatónak eszébe jutott, hogy egyetemista volt, amikor Kolozsvárott is leleplezték ugyanannak az uralkodónak a bronzba öntött alakját. Akkor értette: Ceausescunak eszményképe volt a "három román országot" néhány hónapig saját vezetése alatt tudó hadvezér. De Váradon már a diktátor kivégzése után k észülhetett a bronzlovas. Első dühében odalépett a közeli droszthoz, és bevágta magát az egyik taxi hátsó ülésére. – Ismeri maga Váradot? – kérdezte köszönés helyett magyarul. – Mint a tenyeremet – válaszolta románul a sofőr. Onnantól az "állam nyelvén" folytatták a párbeszédet. – Mi köze van maga szerint Mihai Viteazulnak Várad városához? – Csak annyi, hogy ő egy nagy román uralkodó volt, és az első, aki az egész ősi földet román fennhatóság alá vonta. Ráadásul ezt a helyet itt Egyesülés terének hívjá k. Jól van ez kitalálva… Hová vihetem, uram? – Tudja, hogy négyszáz éve Mihály csak a Habsburgok ügynökeként foglalta el Erdélyt? És tudja, hogy ez az ember sose járt Váradon? – Honnan tudnám? Nekem Várad utcáit kell ismernem, nem a történelmét. Hova meg yünk, uram? A látogató végigvitette magát ifjúsága néhány emlékezetes helyén, rögzítette agyában az utcasarkokat, majd kiszállt a taxiból, és gyalog visszasétált. Hosszasan álldogált a régi Premontrei Gimnázium kerítése előtt – most Eminescu Liceumnak hívják – , és mos olyogva idézte fel magában, hogy osztálytársaival többször lementek a pincébe, a szénhalmok közé mászva kutattak a titkos alagút után, amely állítólag a gimnáziumot a város más, régi épületével kötötte össze. Micsoda kaland volt, pedig az ég adta világon s emmiféle eredménnyel sem járt. Aztán elgondolkozva sétált a Körös partján. Sokszor elismételte magában: jól tette, hogy eljött Váradról. Nagyzoló hasonlatra bukkant – Ady is elismerte, hogy mennyit köszönhetett ennek a városnak, de tudta, tovább kell lépn ie. "Ezt tettem én is… Továbbléptem…" Mégis lelkiismeretfurdalást érzett. Nacionalista őrület Belefáradt a barangolásba, és mivel úgy számolta, hogy vendéglátója már hazaérkezett a munkából, felment hozzá. Barátja mosolyogva hallgatta dühös kifakadásá t a bronzlovon ülő havasalföldi bronzvajdáról. – Nézd, végül is örülhetünk. A régi Szent László téren, amelyet most Egyesülés terének hívnak, 1921ig a névadó magyar király szobra állt. Nem rombolták le, csak odaköltöztették a püspöki palota elé. Amúgy a szobrok csatája folyik ebben a városban, majd meglátod. Beültek a vendéglátó rozoga Dacia 1310esébe, és pár perc múlva az árkádos Kanonoksornál parkoltak. Az egykori paplakok mentén, ahol most egy csomó magyar intézmény zsúfolódik: karitatív szervezet, katolikus iskola, lapszerkesztőség. – Nézd meg szemben a püspöki palotát!
