Reggeli Sajtófigyelő, 2004. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-07-01
12 Nincs térségi politika A MedgyessyPutyintalálkozó Szentpéterváron 2003 végén a látványpolitika mintapédája volt, amit a magyar kormányfő sikerként adott el itthon, holott csupán a régi reflexek szerint járt el Putyin, és a régi reflexek szerint adta be a derekát Medgyessy. Szembeötlő, ahogy Moszkva egyre markánsabban akarja érvényesíteni gazdasági mozgásterének növelését Magyarországon. Az oroszok, mint Bugajski amerikai politológus állítja, most nem tankon, hanem gáz- és olajvezetéken jönnek, s minél erőteljesebb gazdasági s ennek révén politikai befolyást próbálnak szerezni a középeurópai térségb en is. Gyakorlatilag magára hagyták a visegrádi együttműködést is, bár a 2002es kampányban még az Orbánkormányt bírálták, hogy nem tesz meg mindent a kapcsolatok elmélyítéséért. Ehhez képest Medgyessy következetesen távol marad a csúcstalálkozóktól. Va gy egy minisztert, vagy rosszabb esetben külügyi államtitkárt küld maga helyett. Súlyos hiba, hiszen Visegrádnak még évekig lesz jelentősége EUtagságunk kezdeti szakaszában, miközben persze egyre erősödik az ad hoc jellegű szövetségeknek mint az uniós érd ekérvényesítés legfőbb útjának a jelentősége. A regionális politikában teljesen leépült a komplexitás. A térséget a magyar külügyminisztérium "feldarabolta", és kétoldalú, simulékony kapcsolatokkal "pótolta". Ennek külügyminisztériumi következményeként s egyben az EUszervilizmus újabb jeleként felszámolták a regionális együttműködésért felelős főosztályt. Így a térségben való gondolkodás helyett maradt a magyar román, a magyarszlovák viszony. A többi állammal szinte alig törődnek. Így nem tudni, hogy m i az elképzelés a stratégiai fontosságú magyarlengyel kapcsolatokkal. (Nagyszabású nyitásra lenne szükség, szövetkezni kellene a lengyelekkel az EU keleti politikájának kidolgozására és végrehajtására.) Nem tudni, milyen elképzelés van, ha van egyáltalán Horvátország EUcsatlakozásának segítésére, mivel Zágráb immár az EU hivatalos tagjelöltje. A Vajdaság helyzetének kezelése sem sokkal jobb. Valószínűleg nincs a világon még egy olyan kormány, amely ilyen "langyosan" reagált volna, ha határai mentén a sajá t nemzetéhez tartozó személyeket bántalmaznak, fenyegetnek. Ausztrália közel van Kovács László a magyar külpolitikát pártérdekeknek rendelte alá. Aligha lehet másként értékelni a szavakban Ukrajna európai integrációját segítő úgynevezett nyíregyházi ke zdeményezést, amely 20012002ben debreceni folyamatként indult, majd a választások után átkeresztelték nyíregyházi folyamattá. (Csak nem azért, mert Debrecenben ellenzéki, Nyíregyházán pedig szocialista városvezetés van?) De komolyan vehetőe ez politika, ha a magyar miniszterelnök két év alatt nem talált időt arra, hogy ellátogasson a számunkra oly fontos Ukrajnába, ahol egyébként mintegy 170 000 fős magyar kisebbség tengődik. (Indiára a kormányfő egy hetet szentelt.) Miután nincs koherens külpolitikai koncepció, világos prioritásrendszer, így apró mozaikkockákból, nyilatkozatokból kell összeraknunk, melyek a kormányzat külpolitikai céljai. Ha például Bársony András politikai államtitkár külföldi utazásaiból akarunk következtetni a fő irányokra, akkor ak ár arra is gondolhatunk, hogy országunk legfőbb partnerei DélkeletÁzsiában, Ausztráliában, ÚjZélandon, netalán az Öböl menti országokban keresendők (érdekes volna tudni, az állami vezetők 2002es hivatalos utazásairól a MEH honlapján közzétett összesítés ből miért maradt ki az államtitkár két hónapon belül teljesített két, összesen három hétnél hosszabb malajziai és ausztráliai téli túrája). Összességében megállapítható, hogy a defenzív magyar külpolitika a konkurenseinknek kedvez a nemzetközi porondon. Mertünk kicsik lenni, s e törekvés jegyében a kormányzat minden területen visszavonul, enged a partnernek, majd az így született megegyezést győzelemnek, reálpolitikának tünteti fel. vissza
