Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-01
10 Ma már inkább szimbolikusnak nevezhetjük az egyházak támogatását, természetesen kivéve a kongruákat, ami alanyi jogon jár minden eg yháznak. Az is igaz, hogy az utóbbi másfélkét esztendôben egyes szemfüles megyei vezetôknek vagy parlamenti képviselôknek a jóvoltából egyes gyülekezetek lelkészeinek a megnyerése érdekében több pénzt kapnak, vagy pedig úgy kapnak anyagi juttatás, hogy az országos vagy a megyei hatóságok megkerülik az egyházi fôhatóságot, érzékeltetve ezáltal, hogy a lelkész nem az egyházától, hanem tôlük kapta a pénzt. Nálunk idén egyházmegyei és egyházkerületi választások lesznek, és ilyen módszerekkel is folyik a válasz tók szavazatainak a megnyerése. Szégyellem, hogy ki kell mondanom, de ez hatékony. Általában annak mond köszönetet az ember, akitôl pénzt kap, sôt még meg is lehet téveszteni, hogy aki nem ad pénzt az gonosz, ugyanakkor ôk a jók, ôket becsüljék. Ez a helyz et például Bihar és Szilágy megyében. Magyarországot illetôen két évre nyúlik vissza a források beszûkülése, mert azelôtt az Orbán kormány indokolt módon, meggyôzô pályázati érvek és egyházi érdekek esetén nagyvonalú volt. Egy egyházi európai nagygyûlés al kalmából, amikor szokásos módon az egyháznak bizonyítania kellett, a vendégeket jelentôs létesítményekkel örvendeztettük meg, nos erre a befektetésre az Orbán kormány nagyvonalúnak bizonyult. Az utóbbi két év tapasztalata alapján nem is azt mondanám, hogy minket, királyhágómellékieket sújtana különösképpen a magyar állam megkülönböztetése (habár erre is van példa, az Ady zarándokhely pénzeinek az elvonása, eltérítése), hanem általában a Medgyessy kormány támogatáspolitikája ment át nagy változásokon. Úgy tû nik, hogy nem igazán van egyházpolitikájuk. Ami folyamatos és alanyi jogon jár, az legfennebb az általános korlátozások miatt sújt bennünket is. A magyar kormány kezdeti fogadkozásai ellenére, miszerint jobban, hatékonyabban és átláthatóbban végzi majd kül földi támogatáspolitikáját, ennek inkább a fordítottja igaz. Ma már nem csak megszorítások vannak, hanem támogatáspolitikai átstrukturálás, ami az RMDSZ hivatalos vezetését hozza monopólium helyzetbe. Ma már ôk nem osztanak abból a pénzbôl, amit azért kapt ak, hogy a lehetô legdemokratikusabb módon, a közhaszon érdekében használják. A támogatáspolitika átment pártpolitikába: a kedvezménytörvény, az oktatásinevelési támogatás, vagy az egyetem támogatásának az ügye jó példa erre. — Ezeket a látható rendell enességeket sikerülte szóvá tenni a Medgyessy kormány számára? Egyáltalán milyen kapcsolatban állnak a budapesti kabinettel? — Az egyházvezetôket abban a formában, ahogyan az elôzô kormány tette, nem fogadta a miniszterelnök, illetve fômunkatársai sem. Azelôtt megszokott gyakorlat volt, hogy a püspökök találkoztak, ettôl ódzkodott Medgyessy Péter miniszterelnök. Fô tisztségviselôi, az államtitkárok nem egységesen viszonyultak hozzánk. Egyenként találkoznak a püspökökkel. Egyszer saját kérésemre, egyszer pedig Szabó Vilmos államtitkár kezdeményezésére találkoztunk Budapesten, majd Nagyváradon, Gulyás Kálmán vallásügyi államtitkárral kezdeményezésünkre találkoztunk. Pap Géza püspök urat tudtommal fogadta Medgyessy Péter miniszterelnök (váratlanul jött létre ez a találkozó). Nem tudok általános gyakorlatról beszélni, mintha a kormány is tanácstalan volna. Egyszer mégiscsak fogadták az összes határon túli egyházi vezetôket egy konferencia jellegû összejövetelen, ahol azonban nem annyira az egyházak szükségérôl , inkább mûsoros együttlétrôl, konferenciáról és beszélgetésrôl volt szó. Nem úgy történt ez, ahogyan annak elôtte gyakorlattá vált. Én számtalan levelet írtam a miniszterelnöknek, és a minisztereknek, fôtisztviselôknek, amelyekre vagy udvarias, vagy kitér ô, vagy semmitmondó választ kaptam. Az Ady zarándokhely ügyének viszont egy egész kötetre menô dokumentációja van, ez a "per" most is tovább folytatódik, és nem is hagyjuk annyiba. — Magyarország európai uniós tagságától sokan várnak nagy változásokat. Ö n szerint ez mennyiben befolyásolja a romániai magyar nemzeti közösség boldogulási esélyeit, gondolok itt elsôsorban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseire? — Különösen 1996 óta hangzik el egyre gyakrabban, ho gy az RMDSZnek nincs külpolitikája. Amióta ’96tól koalíciós partner volt, és amióta protokollumpolitikát folytat az új kormánnyal, beszûkült a külpolitikai mozgástere. Nem tudja érvényesíteni az erdélyi magyarság érdekeit, de nem is akarja. Emiatt az Or bán kormány által teremtett kedvezô körülményeket sem tudta kihasználni az RMDSZ, most pedig amióta a Medgyessy kormány elôbbre tartja a szomszédságpolitikát a határon túli magyar kisebbség ügyénél, már nem is tudná, még ha akarná sem a magyar ügyeket hat ékonyabban érvényesíteni. Megítélésem szerint az Európai Unió, az integráció arra jó, amire használják. Más szóval a legnagyobb áldás is hiábavalóvá válhat, ha az ember nem jól él vele. Az integráció elônyünkre válhat, de önmagában nem jelenti az alapvetô
