Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-09
4 most, hanem majd a csatlakozás után kell feladatként kitûzni az önrendelkezés megvalósítását. A másik szerint - én ennek vagyok a híve - az autonómiát az EUintegráció elõtt kell politikailag tisztázni és sarkalatos közjogi törvényekkel megalapozni. Ki kell használni politikailag az EUigazodási kényszert, és jogilag szükséges plusz eszközt biztosítani ahhoz, hogy Székelyföld gazda sági és civilizatorikus értelemben is fejlõdõ régióvá váljon." (kiemelés az eredeti szövegben) Amirõl sem Bakk, sem a vitaindítók nem szólnak, az az RMDSZ motivációja, a Szövetség politikájának Bukarestelkötelezettsége. Jómagam aligha hinném, hogy az RM DSZ vezetõi is csõlátásúak lennének, hogy ne érzékelnék azt, a román politikai elit nemhogy befogadóbb nem lesz az autonómia gondolatára, ha az ország már az EU teljes jogú tagja lesz, hanem éppen ellenkezõleg: a KántorMajtényi szerzõpáros által is említe tt igazodási kényszer eltûnésével vélelmezhetõ, hogy semmi esély nem lesz módosítani az autonómiaügyben bemerevedett román állásponton. Vagyis a román csatlakozásig hátralevõ idõ egyfajta kegyelmi idõszak, amit ki kellene használni. Az RMDSZ ehelyett lehe tetlenné teszi az önkormányzati választáson indulni kívánó, 54000 tagot maga mögött felsorakoztató Magyar Polgári Szövetség bejegyzését, belemegy a Szabadságszobor "Megbékélési emlékparkba" helyezésébe, s miközben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a szováta i konferenciára Európaszerte ismert autonómiagurukat hív meg Andreas Grosstól Christoff Panig, Markó Béla Jászberénybe megy egy ottani autonómiarendezvényre, és megpróbálja, nem kevés sikerrel, az EMNT rendezvényének sajtóvisszhangját csökkenteni. Minde nnek ellenére együtt újra és újra találkozom olyan autonómiaelkötelezett erdélyi politikusokkal, akik még ma is illúziókat táplálnak a Markóféle vezetés valódi elkötelezettségével kapcsolatban, még mindig azt hiszik, hogy a neptuni trióval ellentétben Ma rkó Bélában van valamiféle magyar politikai elkötelezettség. Holott Markó Béla fémjelzi közel egy évtizede az a politikát, mely nem a magyar érdekeket képviseli Bukarestben, hanem Bukarest érdekeit a választói bázis felé, melynek keretében az RMDSZ vezetõi mást mondanak és mást csinálnak: a belsõ pluralizmus jelszava alatt egynem űsítik az RMDSZt, a sokszínû nemzeti önkormányzatból alapszabályszinten is többségi logikára átállított pártot csinálnak, a hiteles tájékoztatás jegyében pártsajtót mûködtetnek, a közösségi erõforrásokat klientúraépítésre használják s ami a legrosszabb, magát a szervezetet a mindenkori román kormány nemzetstratégiai célkitûzéseinek szolgálatába állítják. Mert fogcsikorgatva bár, de le lehet nyelni a demokráciadeficit tovább éltetését, ha az magyar érdeket szolgál. A magyar történelemben a felfele ívelõ korszakok nem voltak kifejezetten demokratikusak, s most nem azokra a korszakokra utalok, amikor a demokrácia legfeljebb még antik eszmény volt és Európaszerte rendi monarchiák mûködtek. Hanem a politikai pluralizmust többkevesebb nyíltsággal korlátozó Tisza- vagy Bethlenkorszakra, amikor a politikai verseny korlátozását ellensúlyozta a társadalmi fejlõdés. Markóék uralma egyszerre antidemokratikus, idegen érdekeket szolgáló és egyetlen évtizedben 200 000 lélek eltûnésével jár. Ez magyar szempontból kat asztrófapolitika, aminél csak jobb képzelhetõ el. Arra van szükség, hogy határon innen és túl a nemzetben gondolkodó erõk, akár a hamis nemzeti konszenzus felrúgásával, de saját arculatú, magyar érdekû politikát folytassanak. Ennek mutatkoznak határozott jelei. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, majd a Magyar Polgári Szövetség megalakulása azt jelzi, az erdélyi magyar politika nemzeti elkötelezettségû erõi felismerték, hogy az RMDSZ intézményi kerete alkalmatlan már a magyar érdek képviseletére. Az RMDSZ kiváló alibit biztosíthat a magyarellenes román politikának (hiszen az RMDSZszel való alku révén a Nyugat elõtt a román hatalom az egész erdélyi magyarságot maga mögött tudhatta mindaddig, amíg nem volt alternatív érdekképviseleti szervezõdés), de a szervezeten eluralkodott MarkóNeptun egységfront uralma alatt nincs remény az autonómiagondolat képviseletére. Nyolc évünk ment rá arra, hogy megpróbáltuk rákényszeríteni az RMDSZ vezetését, vállalja fel saját szervezetének programját, az autonómiát. Románia EUcsatlakozásának elérhetõ közelségbe kerülésével azonban megkezdõdött a visszaszámlálás. Fel kellett hát mondani a hamis egységet azért, hogy az autonómiáért cselekedni akarók akcióegységét teremtsük meg. Hasonlóképpen fel kell adni az anyaországi nemzeti erõknek is az 1998 és 2002 között képviselt be nem avatkozási politikát s az autonómiaelkötelezettség mértékében kell támogatni az egyes határon túli magyar szervezeteket, még akkor is, ha ez komoly politikai konfliktusokat fog eredményezni. Külpolitikai viszonylatban pedig mielõbb le kell számolni a MedgyessyEörsiDávidféle teóriával, miszerint mindent meg kell tennünk Románia mielõbbi csatlakozása érdekében. Itt az ideje annak, hogy a magyar
