Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-08
15 A hatodik Szegedi Konferencián elhangzott felszólalásban Kovács László - a magyar belpolitikában párját ritkító gesztus sal - elismerését fejezte ki az előző kormánynak, amiért 1999ben a DélkeletEurópai Stabilitási Paktum országaival karöltve útjára bocsátotta a Szegedi Folyamatot. A kezdeményezés célja az volt, hogy elindítsa a volt Jugoszlávia balkáni területeinek, majd a tágabb térségnek a demokratizálását. Kovács László megállapította, hogy a Szegedi Folyamat betöltötte feladatát. Magyarország déli határa időközben az Európai Unió határává vált. Azé az unióé, amely a "tágabb Európa" program keretében arra törekszik, hogy baráti országok vegyék körül. Ez tökéletesen egybe esik Magyarország céljaival. A konferencia utáni rövid sajtótájékoztatón a külügyminiszter közölte: a kormány az eddigieknél több jogot és anyagi eszközt kíván biztosítani a Szegedi Folyamat továbbv itele érdekében. - Vajon az a tény, hogy a folyamat eredményes volt, nem vezetette egyben jelentőségének csökkenéséhez? - kérdezte a Népszava munkatársa utalva arra, hogy több nyugatbalkáni külügyminiszter, aki előzőleg jelezte jövetelét, végülis távol maradt, és beoszto ttjaival képviseltette országát. Válaszában Kovács László emlékeztetett: a szegedi rendezvénnyel egyidőben tartottak Porecben egy stabilitási konferenciát, és a külügyminiszterek azon vettek részt. Ami nem a Szegedi Folyamat fontosságának lebecsülését jele nti - szögezte le a magyar külügyminiszter, majd rámutatott, inkább arról beszélhetünk, hogy a folyamat tartalma változott. Azelőtt azt kellett megakadályozni, hogy a balkáni népek fiai lőjenek egymásra. Bár az ellenségeskedéseket gerjesztő nacionalizmus s ajnos még igencsak eleven a térségben, a feladat ma már, hál' Istennek, más: olyan állapotokat kell létrehozni, melyek közepette már fel sem merülhet erőszakos megoldások lehetősége - mondta végezetül a külügyminiszter. vissza Felejtsük el Funart! Népszava 2004. június 8. Szerző: Rónay Tamás Történelmi fordulatot hozott a romániai helyhatósági választás vasárnapi első fordulója: sikerült véget vetni Gheorghe Funar polgármester 12 évig tartó kolozsvári kiskirályságának, his zen a voksolás második fordulójába sem jutott be. Funar az eltelt bő egy évtized folyamán a magyarellenesség jelképévé vált. Mindent megtett azért, hogy igazolja: román és magyar nem élhet békében egymás mellett. Polgármesterré választása óta folyvást az on mesterkedett, hogy a romániai magyarság ellen hangolja a románokat. Elképesztő kirohanásainak, magyarellenes megjegyzéseinek se szeri, se száma. A magyarromán megbékélés szimbólumának tekintett aradi Szabadságszoborról például a következő volt a vélem énye: vagy vissza kell adni Magyarországnak, vagy "be kell olvasztani azt". Indoklása szerint ugyanis a 13 aradi vértanú "népirtást" követett el. Gheorghe Funar leváltásában az RMDSZnek is komoly érdemei vannak. A párt ugyanis nem indított a városban öná lló jelöltet, hanem a szociáldemokrata Ioan Rus támogatására szólított fel. Azért nem a liberálisdemokrata Emil Bocot részesítette előnyben, mert az eddigi önkormányzati választások alkalmával nyilvánvalóvá vált: Kolozsváron a második fordulóban csak balo ldali jelölt veheti fel a versenyt Funarral. A hírhedt szélsőségesen nacionalista polgármester csúfos bukása elvben minden romániai magyar számára nagy öröm és elégtétel, hiszen annak a jele: a románoknak is elegük van a gyűlöletet szító retorikából, kölc sönös bizalomra épülő társadalmat akarnak - szélsőséges politikusok nélkül. Tőkés László református püspök korábbi kijelentése, mely szerint inkább Funar nyerjen, mintsem "európai színekben tetszelgő, jogfosztó" ellenfelei, azonban arra int: komoly identit ástudattal küzd a romániai magyarság egy amúgy elenyésző része. Ám Funar gyenge szereplése megmutatta: Tőkés nehezen magyarázható szavaira ügyet sem vetett az európai jövőben és politikusokban bízó romániai magyarság. vissza
