Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-07
11 Ráadásul az alacsony részvétel a voksoláson üzenet lehet a magyar belpolitikának és Brüsszelnek is. Azt jelezné: a jelenlegi csatlakozási feltételeken módosíta ni kell. Azért legyünk konkrétabbak. Tehát az a párt, amelyikkel esély lett volna a közös indulásra, a MIÉP lehetett volna? Vagy a Magyar Nemzeti Szövetség. De még egyszer: mi azt mondjuk, hogy aki elindul a választáson, az legitimálja a jelenlegi csatl akozási feltételrendszert. A MIÉP is EUellenes, viszont belátta, hogy az Európai Unióhoz így is, úgy is csatlako zunk. Ez alapján pedig mondható lenne, Csurkáéknak a nemzet képviselete a fontos, nem pedig az olcsó siker és népszerűség. Ha a MIÉP el is éri az öt százalékot, a 732 fős Európai Parlamentben a listavezető Hegedűs püspök egymaga vajmi kevés nemzeti érdeke t képviselhet. Önök viszont ott sem lesznek. Nem is célunk ott lenni. A magyar képviselők ugyanis nem nemzeti frakciókban ülnek majd, hanem egymás ellen fognak szavazgatni. Másrészt az uniós parlamentnek nincs megfelelő jogköre, csak társdöntéshozó szer eppel bír a bizottság és a tanács mellett. Naiv, aki azt gondolja, hogy nemzeti érdekeket lehet képviselni az EPben. Ha a MIÉP nem indult volna, önök igen? Nem. Mi már akkor mondtuk, hogy nem indulunk, amikor a MIÉP még várt. Azért nem értenek egyet a csatlakozással, mert az Európai Uniónak a Jobbik szerint a magyar nemzeti érdekekkel ellentétesek a céljai. Ugyanezt mondták a magyar parlamenti pártokról is, a budapesti Országgyűlésbe mégis bekívánkoznak. És itthon még kevesebbet is keresnek a képvisel ők. Higgyék el, ha keresni akarnék, és nem ennyire nehezen élni – feleségem van, szeretnénk gyereket, lakáshitelt, de egyelőre nincs lehetőségünk félrerakni pénzt – , elmennék a Fideszbe, mondanám, hogy hajlandó lennék a véleményemet az ő álláspontjuk szer int alakítani, és élnék boldogan. Ajánlottak már állást nekem. De nemcsak én nem fogadtam el, más tagunk sem. Nyilván arra számítanak, hogy 2006ban a mérleg nyelve lehet a Jobbik, s ezzel komolyabb hatalmi pozíciót szerezhet, mintha most betagozódik. N em mindegy, hogy az egzisztencia szempontjából tervezi a jövőjét, vagy ragaszkodva a céljához, egzisztenciáját kockára téve. Most mondta, hogy gyereket terveznek. Lehetek szentimentális? Ahogy Jézus mondja: Ti ne aggódjatok a holnap miatt, elég a mának a maga baja, az Isten mindent megad, amire nektek szükségetek van. Bármilyen nevetségesnek tűnik is ez a XXI. században, hiszek abban, hogy a gondviselés biztosítja a gyermekünkhöz a szükséges eszközöket. Ha az egzisztenciát akarnám biztosítani, azt a Fide szben megtehetném. Kitartani az elvek mellett szép dolog, de mégsem ugyanaz, mint egy komolyabb – akár miniszteri – hely. Huszonöt évesen nem kell még miniszterségről gondolkodnom. Majd ha jön a gyerek? Természetesen nem azt akarom mondani, hogy ninc senek ambícióim, de attól függ, miről beszélünk. A politikai hatalom, amivel a céljainkért küzdeni tudunk, nyilvánvalóan érdekel, ezért is alakultunk párttá. De ha csak az egzisztencia vonzana bennünket, a Fideszben ülnénk már. A miniszteri és a képviselői fizetés között pedig nagyon nagy különbség nincs – legalábbis innen nézve. Ha már a politikai ambícióknál tartunk, íme választmányi elnöküktől, Nagy Ervintől egy idézet: "Ne butítsuk és ne csapjuk be a polgárt, mondjuk meg, mit gondoljon. Határozottan m utassuk meg a polgárok érdekeit, mondjuk meg, mi az ő érdekük." Ezt vehetjük 2006os választási ígéretnek?
