Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-03
9 csereszabatossá alakította intézményrendszerét. Napi kapcsolat van az oktatási és a kulturális intézménye k között. Sok szalontai diák tanul Sarkad felsőoktatási intézményeiben. Több sikeres EUpályázatot írt a két város, amelyek érdemben segítették az együttműködés kiszélesítését. A nyelvi kapcsolatok erősítésére kidolgozott program keretében például sarkadi diákok román, a nagyszalontaiak magyar nyelvi kurzusokon vesznek részt. Május 1je óta Sarkad és kistérsége az EU tagja, Nagyszalonta és térsége pedig továbbra is csatlakozás előtt álló terület. Sarkad és Nagyszalonta között nehezebbé vált az átjárhatósá g. A két kistérség településeinek önkormányzatai a napokban Zsadányban találkoztak, ahol a magyar önkormányzatok kötelezettséget vállaltak arra, hogy mindent megtesznek a szalontai térség sikeres csatlakozási felkészülése érdekében. A hazai települések éln ek az unión belül számukra rendelkezésre álló eszközökkel és lehetőségekkel. A határ menti térség önkormányzatai pályázatírási, képzési, intézményi és gazdasági együttműködésekkel segítik egymást. A feltételek könnyebb és rugalmasabb teljesítése érdekében a magyar kistérség továbbra is élénk diplomáciai kapcsolatokra törekszik a helyi politikai erőkkel, hatóságokkal és intézményekkel. Románia 2007 – 2008as várható csatlakozásával a térség települései ismét a Trianon előtti, természetes gazdaságföldrajzi körn yezetbe kerülnek. Sarkad és Békés megye határ menti települései előtt új lehetőségek nyílnak, ha az európai közösségen belül lesz Bihar és Arad megye, Nagyszalonta, Nagyvárad és Arad térsége is. vissza Közös nevező Magyar Hírlap 2004. június 3. Szerző: Neumann Ottó Nehéz feladatra vállalkozott egy amerikai magyar szervezet. Egyrészt sok pénz szükséges, hogy a grandiózus budapesti szobor elkészüljön, de van ennél keményebb erőpróba: olyan emlékművet kellene felavatni az ötvenhatos forradalom félszázadik évfordulóján, amelytől idehaza a lehető legkevesebben sértődnének vérig. Azt ugyanis eleve kizárhatjuk, hogy az emigráció ajándékát egységesen örömmel fogadná az ország népe. Pedig a Connecticutben működő magyar szervez et tagsága úgy gondolta, hogy az egyetlen állami vagy önkormányzati forintot sem igénylő szobortervükkel minimum kellemes meglepetést okoznak az óhazában. Amikor azonban lapunkban megjelent a hír, az interneten, a több tucatnyi olvasói hozzászólásból kider ült, micsoda vad indulatok dúlnak az emberekben. Egyesek szerint akik kimenekültek innen ’56ban, azok árulók, nem kell tőlük az ajándék. Mások az itthon maradókat nevezték megalkuvóknak. A harmadik csoportból akármilyen, 1956 tiszteletére létrehozandó szo bor ötlete dührohamot váltott ki. Akadtak olyanok is, akik megjósolták (mint később kiderült: tévesen), hogy a főváros első embere úgyis megtorpedózza a forradalmi emlékmű tervét. Az amerikai magyarok persze nemcsak az olvasói hozzászólásokból szereztek tudomást az ötvenhatos értelmezések körüli viharokról. Jól tudják, hogy tájainkon a forradalmi érdemekből utólag néhány politikai csoportosulás a másikénál nagyobb részt kíván magának kihasítani; miközben az állampárti örökösökként elkönyvelt jelenlegi vez etőket sokan eltiltanák az emlékezéstől. Connecticutben mégis úgy gondolták: ötven év után elcsitulhatnak az indulatok, és az aktuálpolitikához semmiképp sem idomuló emlékművet a többség örömmel, mások pedig legalább megengedően fogadhatnák. Connecticutn ek igazán joga van a reménykedésre! A félszázadik évfordulójához közeledő forradalom természetesen sokféle megközelítésben elemezhető. Büszkék lehetnek a résztvevők, és magyarázgathatják bizonyítványukat azok, akik még nemrég ellenforradalomnak titulálták 56ot. Elfogadhatjuk a végén külföldre távozók érveit éppúgy, mint a hazájukhoz ragaszkodókét. Képtelenség, hogy a különböző ötvenhatos értékítéletek összeadásához nem lehet megtalálni a közös nevezőt! Például azt, hogy a harcokban vesztes Magyarország m érte az első komoly erkölcsi csapást a teljes kommunista rendszerre, amely attól az októbertől tömegesen vesztette el nyugati híveit; továbbá akkortól kezdtek elszállni Moszkva világuralmi ábrándjai is. Egy ilyen közös nevező elfogadható, függetlenül attól ,