Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-24
14 magyarromán megbékélés ideje. Így hát - ha ideigóráig is - szövetségi rendszerbe került a z RMDSZ és az ősellenség PRM. Ezután az úgynevezett Funarhívek többsége fogta magát, és Bocra szavazott. Csípőből. vissza Lesze konszenzus? Heti Válasz 2004. június 24. Szerző: BorbélyZsolt Attila Az erdélyi magyar pol itikum keretében a rendszerváltás óta igen intenzíven jelen volt a közösségi döntéshozás egyik metodológiai kulcskérdése. Nevezetesen az, hogy a sorsunkat érintő alapvető problémákra adott megoldási javaslatok közötti választáskor a konszenzusmodellt vagy a többségi demokrácia mintáját kövessüke. E kérdés hosszú időn keresztül keresztbe metszette az erdélyi magyar politikai elitnek a román hatalomhoz való viszony mentén megfogalmazódó fő törésvonalát. Tény, hogy a konszenzusmodellt a szinte mindvégig kiseb bségben levő autonómiapárti oldal szorgalmazta inkább, de voltak e gondolatnak őszinte hívei a céljaikat a román hatalom tűrőképességéhez igazító tájbasimulók között is, részint pedig voltak a többségi modellnek is hirdetői az autonomisták között. E vita h osszú időn keresztül az RMDSZen belül zajlott, egészen addig, míg 2003ban a szövetség át nem tért teljes mértékben a többségi elvre, s fel nem adta végleg a nemzeti önkormányzathoz fűződő utolsó nagy tervét, a belső választás, illetve az erdélyi magyar p arlament koncepcióját. Az RMDSZ elpártosodása is közrejátszott abban, hogy 2003ban az autonómia hívei úgy látták: az RMDSZen belül nem tudnak pozícióhoz jutni, és a Markóféle vezetést sem tudják "ellenzékből" rászorítani saját programjának, az autonómia igénynek a képviseletére, s ezért saját szervezetet hoztak létre. E lépés még nem jelentette a konszenzusmodell végső feladását, csupán azt, hogy az erdélyi magyar közösség politikai közös nevezőjét immáron nem (elsősorban) az RMDSZ arénájában kell keresni , hanem egy szervezetek feletti, magasabb szintű egységben kellene gondolkodni. Ennek megvalósítási esélyét rontotta nagymértékben az RMDSZ azzal, hogy előbb irreálisan magas mércét állított a román kormánypárt segítségével vetélytársa, a Magyar Polgári Sz övetség elé, majd miután az a szigorított feltételeket is messze túlteljesítette (nemhogy 25 000, de 54 000 tagot toborzott pár hónap alatt), ismét összejátszva a román államhatalommal, megtorpedózta az MPSZ választási indulását. Ily módon az RMDSZ egyed ül, pontosabban magyar ellenfél nélkül vághatott neki az önkormányzati választásoknak, és sikerült is 2000hez hasonlóan jó, sőt annál jobb eredményt elérnie. Ezzel együtt az RMDSZ vezetőinek öröme nem lehet felhőtlen. Maguk ellen hangolták a magyar nemzet i oldalt, s pontokat vesztettek az Európai Néppárton belül. Egészen bizonyos az is, hogy Nastaséék sem örvendenek túlságosan, hogy az Európai Néppárt által létrehozott, Orbán Viktor alelnök által vezetett bizottság a romániai demokrácia minőségével foglalk ozik. Annál is inkább, mert az egész RMDSZ- SZDP "protokollumpolitika" román szemszögből elsősorban külpolitikai célokat szolgált. Azért sem lehet túl nagy ováció az RMDSZ berkeiben, mert könnyen lehet, hogy amit a szervezet megnyert a réven, azt elveszt i a vámon. Egy korrekt MPSZRMDSZ párharc nyomán kialakult végeredmény jó alapot biztosíthatott volna a két szervezet közötti megegyezéshez az év végi parlamenti választások előtt. Az RMDSZ azonban ezt lehetetlenné tette, és azokat erősítette meg a másik o ldalon, akik már évek óta úgy vélik (e vélekedésüknek hangot is adnak), hogy jobb, ha Bukarestben egyáltalán nincs magyar képviselet, mint ha csak színleg magyar, valójában a román nemzetstratégiai érdekeket kiszolgáló álképviselet működik. Az MPSZ politik ai mozgástere nem csökkent a választáson, sőt az eredmények - az RMDSZ sikere dacára - azt mutatják, hogy az MPSZnek Hargita megyében, Erdély legmagyarabb megyéjében igen komoly bázisa van. Elég, ha csak Szász Jenő győzelmére utalok, vagy arra, hogy e meg yében a többnyire az MPSZ által támogatott függetlenek közel 30 százalékot értek el. Végül érdemes az önkormányzati választások nyomán kialakult helyzetet az autonómia szempontjából is szemügyre venni. Miként arra az autonómiagondolatnak az Erdélyi Magya r Nemzeti Tanács által (egy konferencia erejéig) ez év áprilisában egybegyűjtött Európaszintű szakértői Andreas Grosstól Cristoph Pannig rámutattak, ahhoz, hogy egy kisebbségbe kényszerült nemzeti közösség elnyerhesse a saját sors feletti állami döntéskör egy részét, vagyis az autonómiát, ahhoz az illető kisebbség keretén belül e
