Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-24
8 súlyos hibát követett el azzal, hogy hónapokon át elsősorban a saját államfőjelölti kampányával törődött, mellőzve a tisztségéből eredő feladatokat. Palata szerint a pozsonyi kormány sem szorgalmazza a gyors megoldást, mert Szlovákiában még mindig jó pontokat szerezhet az a politikus, aki odafricskáz egye t a magyaroknak, bármilyen módon keménykedik velük. Juraj Tomaga, a pozsonyi külügyminisztérium szóvivője megkeresésünkre személyeskedéseknek minősítette ezeket a feltételezéseket. vissza Monarchicum Népszabadság • 2004. júni us 24. • Szerző: Tanács István A szlovák eredetű pálinka szóval egy kizárólagosan magyar terméket (hungaricumot) akartak jelölni a magyar szeszipar vezetői. Kiderült azonban, hogy négy osztrák tartományban is gyártanak pálinka néven pálinkát – Magyarorszá g még a csatlakozási tárgyalás idején elfogadta, hogy az osztrák pálinka is pálinka lehessen. A román csatlakozási tárgyalások idejére kiderült, hogy Romániában is készítenek pálinka nevű lepárolt szeszt. A romániai politikusok ugyan kicsit későn kaptak és zbe, hogy az elnevezést törvénybe kellene foglalni, de végül sietve beleírták a gyümölcstermesztési törvénybe, méghozzá éppen Kovács László Bihar megyei RMDSZes képviselő javaslatára. A romániai magyar honatyának az erdélyi, jelentős részben magyar pálink alepárlók érdekében kellett a bukaresti divat szerinti, de az Európai Unió számára lényeges megfogalmazást javasolnia: a pálinka román ital. Meghatározták pontosan, hogy mely nyugaterdélyi megyékben készült pálinka viselheti ezt a nevet. Ha józanul tekin tünk a pálinkaügyre, akkor azt kell mondanunk: a pálinka magyar ital – is. Meg osztrák ital – is. Ezt jelentősebb zúgolódás nélkül elfogadta a magyar szakmai közvélemény. De miért nem román ital – is, ha egyszer tény, hogy Románia évi háromezer hektoliter pálinkát exportál? Nyilván ezt is mérlegelik az Európai Unió illetékesei, amikor arról döntenek: elfogadjáke, hogy a Romániában párolt, a szabványoknak megfelelő pálinka is megkaphassa a névhasználat jogát. Mi már belül vagyunk, Románia még kívül – de hát nem évek óta mondjuke azt, hogy mi, magyarok érdekeltek vagyunk Románia európai uniós csatlakozásában? A szokásos politikai eszmefuttatás szerint a csatlakozás légiesíti a határokat, lehetőséget teremt egy újfajta nemzetegyesítésre. Adott esetben ez azt is jelentheti, hogy az anyaországi pálinkakultúra újra egyesülhet az erdélyi pálinkakultúrával – ha csak Font Sándor MDFes országgyűlési képviselő meg nem bírja azt akadályozni. A Gyümölcspálinkafőzők Országos Szövetségének elnöke. Kelemen Attila, az RMD SZ frakcióvezetője úgy nyilatkozott a pálinkaügyről: az erdélyi magyarok politikai képviselete elég nehezen tudná megmagyarázni az évszázadok óta pálinkát főző erdélyi magyaroknak, hogy kisüsti pálinkájukat ezentúl cujkának kell nevezni, és e néven forgalm azni, mert az anyaországi magyarok ragaszkodnak az elnevezés kizárólagosságához. A jobboldali sajtó már eddig is a magyar érdekek elárulásával vádolta a Külügyminisztériumot és az agrártárcát, amiért nem vétózza meg, hogy Romániában gyártott pálinkát is f orgalmazhassanak pálinka néven az unióban. Tegnap azonban Font Sándor rátett még egy lapáttal: azt állította, hogy a jelenlegi kormányhoz közel álló vállalkozók egy része Romániában szeretne pálinkalepárló üzemeket létrehozni, mert az ott olcsóbb. Na, ez aztán a hazaárulás! Hozzájárulunk, hogy az erdélyi szesztermelőknek is védett termékük legyen, és magyar tőkét helyezünk ki Erdélybe. A magyar nacionalistáknak nyilván nem volna ezzel semmi bajuk, ha a pálinkának is lehetne magyarigazolványt adni, és garan tálni, hogy egyetlen román ajkú embernek egyetlen bani haszna se lehessen belőle. Csakhogy az Európai Unió nem erről szól. Lesznek még ilyen viták a határok légiesítéséből, ami errefelé majd visszaállít egy történelmi hagyományokra épülő gazdaságföldrajzi struktúrát: azt, amely utoljára az Osztrák – Magyar Monarchia idején működött egységes egészként. Ha a nagyrégiós racionalitást nézzük, talán nem is hungaricumokról, („szlovákikumokról”, „románikumokról”?) kellene beszélni, hanem, mondjuk, „monarchikumok”r ól. Csak persze a kisállami nyomorúságon szocializálódott, szűk horizontú gondolkodás nemigen tud mit kezdeni a nagyrégiós ésszerűséggel. vissza
