Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-19
4 A küzdelem folytatódik - Tölgyessy Péter írása az uniós választásokról NSZ • 2004. június 19. • Szerző: Tölgyessy Péte r A jobboldal egyértelműen győzött az első hazai európai választáson. Közel ötvenszázalékos szavazatarányával a Fidesz csaknem a legjobb eredményt érte el az egész unióban. Ezzel egy országgyűlési voksoláson alighanem hatvan százalékot meghaladó mandátumo t kapott volna egymagában. Ám sok más országgal szemben, nálunk a kormány főereje nem roppant össze. Az ellenzék mindössze két képviselővel előzte meg a kormánykoalíció pártjait, ami az egyik legkisebb különbségnek számít a huszonöt tagállam közt. Az uni ót, a fennálló világrendet megkérdőjelező szervezetek idehaza a közelébe sem kerültek az Európai Parlamentnek. A Fidesz hangot ad a közéleti radikalizmusnak, ám közben nagyban szűkíti is annak lehetőségeit. A kis parlamenti pártok elérték az öt százalékot, de korántsem törtek át. A közvélemény minduntalan zúgolódik a kétpártrendszer bajai láttán, mégis újfent ennek a logikája szerint szavazott. Messze hazánkban kapta a legtöbb voksot a két vezető párt. Az SZDSZ és az MDF sikere így alig jelent többet, mint hogy tovább folytathatják küzdelmüket létezésükért. (A kétpárti parlamentarizmus szülőföldjén, Angliában a választók sokkal inkább kihasználták az uniós voksolások tétnélküliségét a nagy pártok elleni lázadásra. A legjobban szereplő szervezetek itt 27, 22, 17, 15 és 6 százalékban osztoztak a szavazatokon. Ausztriában egy frissen alakult független lista egyből 14 százalékot nyert.) A választások eredményei és az egyidejűleg készült közvéleménykutatások világosan mutatják, hogy a Fidesz minden korábbinál jo bban elnyerte a gyorsan fejlődő települések lakóinak voksait. A 2002 két választásán Orbán Viktorra mindinkább megorroló polgári közép ezúttal döntően a jobboldalt támogatta. A Fidesz első lett Budapesten, ötven százalék fölött szerepelt a legtöbb polgáros ult városban. A dinamikus, piacozó, gazdaparaszti hagyományú vidékek falvai, mezővárosai néha egyenesen kétharmadot meghaladó szavazataránnyal tüntették ki a jobboldalt, miközben az MSZP alkalmanként még a húsz százalékot sem érte el. A szocialisták tökéle tesen visszaszorultak eddig megingathatatlannak bizonyult bázisukra, a Kádárkorszak kisembereinek körére. Most is biztosan győztek az államszocialista iparosítás hajdani fellegváraiban, a budapesti munkáskerületekben, elfogadhatóan szerepeltek az egykori agrárnagyüzemek székhelytelepülésein. Az ötven év alatti, magas vagy közepes státusú szavazók lényegében kétszer nagyobb hányadban döntöttek a Fidesz, mint az MSZP mellett. Ugyan változatlanul befolyásos gazdasági és médiacsoportok támogathatják a szocial istákat, a párt választójának most főleg az alacsonyan iskolázott, korosodó állampolgár maradt. Orbán Viktor minden újabb erőfeszítése ellenére alig nyert teret az idősebb városi munkások és a nyugdíjasok között. Ám ez alkalommal a modern Magyarország megg yőző többséggel a Fideszre szavazott. A szocialisták kétéves kormányzása döntően egyetlen célnak, Orbán Viktor végérvényes legyőzésének rendelődött alá. A baloldali véleményformáló értelmiség idestova már fél évtizede az ország valóságos megrontójának lát ja a volt miniszterelnököt. Számára napnál is világosabbak a Fidesz bűnei, amelyeket elegendő pusztán megnevezni, hogy a közvélemény értelmesebb fele iszonyattal forduljon el a jobboldaltól. A szocialistákat körülvevő intellektuális közeg roppant erővel sz orította a párt politikusait arra, hogy kampányukban ne a saját témáikra, hanem főleg a jobboldal leleplezésére koncentráljanak. Csakhogy ezúttal az állampolgárok szavazni hajlandó része inkább a Fidesz sokszor erősen túlzó állításait fogadta el hihetőbbne k. Orbán Viktor offenzív fellépésével kikényszeríttette, hogy a Medgyessykabinet megalakulásától fogva a Fidesz forgatókönyve szerint haladjon előre. A miniszterelnök nem mert hozzányúlni elődje pénzigényes
