Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-11
8 Európa történetének legambiciózusabb és legnagyszabásúbb választása vette kezdetét a tegnapi holland és brit voksolással, amelynek során az EU 25 országának 350 millió választópolgára összesen 732 parlamenti hely sorsáról dönt. Egyúttal most van negyedszázados évfordulója a közvetlen EUválasztás intézményesítésének. Csütörtöktől kezdődően négy napon át v álaszt Európa: az EUtagországok ebben az időszakban tűzhették ki az 1979 óta közvetlen voksolással felálló közös képviselőtestület, az Európai Parlament választási napját. A legtöbb helyen vasárnap, egyetlen szavazási napon kerül erre sor, de Csehországb an és Olaszországban kétkét nap áll a polgárok rendelkezésére. Eredményt persze még senki nem tud, miként vasárnap este 10ig nem is tudhat, lévén, hogy a szigorú választási szabályok értelmében addig nem kezdődhet meg az eredmények közzététele, amíg az u tolsó helyen le nem zárult a voksolás. Az EPválasztás kapcsán az elmúlt napokban rengeteg elemzés, politikai nyilatkozat látott már napvilágot. Visszatérő vélemény volt azon paradoxon emlegetése, hogy miközben a közös parlament hatásköre az elmúlt tíz é vben nagyságrendekkel megnőtt – némi leegyszerűsítéssel mondható, hogy ma már az uniós jogszabályok 80 százaléka nem születhet meg a jóváhagyása nélkül – , a testület iránti érdeklődés a közvéleményben ezzel fordított arányban csökkent. Míg az első közvetle n EUválasztásokon a részvétel 63 százalékos volt, addig legutóbb – 1999ben – uniós átlagban már csak 49,8 százalék ment el szavazni. Megfigyelők ugyanakkor arra számítanak, hogy az idén valamelyest nőhet az összesített részvételi arány, lévén, hogy a t íz új tagállamban az európai választás mégiscsak újdonság, és így ott még nagyobb aktivitásra lehet majd számítani. Több országban is az európai voksolás kapcsolódik más egyéb, nemzeti szavazással: Belgiumban, Luxemburgban, NagyBritanniában, Német- és Ola szországban egyúttal helyhatósági választást is rendeznek, míg Litvániában most döntenek a lemondásra kényszerített korábbi államfő, Rolandas Paksas utódjáról. Szakértők szerint ugyanakkor az effajta árukapcsolás nem feltétlen tesz jót az európai ügynek: még inkább eltereli az uniós tétekről a figyelmet, miként az általában is elmondható, hogy a mindenkori „európai választásokon” is az emberek nagy többsége többnyire a nemzeti politika alakulásáról mond véleményt. Ennek ellenére egyes országokban némely e urópai léptékű kérdés is jobban előtérbe került, s választási téma lett az utóbbi időben. Ilyen volt Ausztriában és Németországban a leendő török EUtagság dilemmája, míg másutt a most formálódó EUalkotmány körüli vélemények látszottak mármár választási erővé sűrűsödni. Akad, ahol a szociálpolitika jövője kavar indulatokat – mint Finn- és Olaszországban – , vagy éppen a bevándorlás kezelése indukál uniós kereteket feszegető vitákat (Hollandiában, Ausztriában). vissza Budapes t és London – újraegyesülő Európában Népszabadság • 2004. június 11. Közös cikket írt a magyar és a brit diplomácia vezetője, Kovács László és Jack Straw az európai parlamenti választások elé. Írásukat a két ország egyegy lapja, hazánkban a Népszabadság közli. Az idei május 1je Európa számára a remény történelmi napja volt, amely a fél évszázados mesterséges megosztottság végét jelentette. Magyarország 1989 óta KözépEurópában az elsők között, töretlen elszántsággal törekedett az EUtagság elérésére. E z az erőfeszítés elismerésre méltó volt. Ebben az időszakban az Egyesült Királyság is a bővítés bajnokaként lépett fel. Tony Blair volt az első európai uniós vezető politikus, aki – 2000ben, varsói beszédében – arra szólított fel, hogy a bővítésre még a 2 004es európai parlamenti választások előtt kerüljön sor. A bővítés folytán a 25ök Európája nagymértékben eltér a 15ök uniójától. A kormányok jelenleg azon dolgoznak, hogy olyan struktúrákról lehessen megállapodni, amelyek lehetővé teszik a hatékonyabb döntéshozatalt. Még létrejöttükkel is azt fogjuk óhatatlanul tapasztalni, hogy egyes politikákat hasonlóan gondolkodó országok ad hoc csoportosulásai fognak felkarolni. Ilyen körülmények között az egyes
