Reggeli Sajtófigyelő, 2004. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-06-11
5 megtévesztve az embereket. Az ilyen stílusnak nincs helye az európai Magyarországon és biztos vagyok abban, hogy a vasárnapi eredmény ezt vissza is igazolja. De már hétfőtől, a választás után, tudnunk kell váltani. Köztudott, a bajban mi, magyarok mindig össze tudtunk fogni. Ostobaság volna, ha éppen akkor nem tudnánk, amikor nincs baj, sőt, éppen történelmi lehetőséghez jutunk. - Ami ezzel szorosan összefügg: mit tehet a kormány, mit tehetnek a kormánypártok azért, hogy jobban uralják a k özbeszédet? - Hadd fogalmazzak másként, én ugyanis nem szeretném uralni a közbeszédet. A közbeszéd egy modern, európai országban szabad, és annak is kell lennie. Abban azonban igaza van, hogy igyekeztem és igyekszem a jövőben is tenni azért, hogy a politik ai elit ne uralja el olyan arányban a közbeszédet, ahogy az elmúlt néhány évben tapasztaltuk. Mintha a politika valami önálló világ volna, amely a magyar hétköznapok fölött lebeg mindentől függetlenül és ennek megfelelően nincs is mással elfoglalva, csak s aját magával. Egészségtelen dolog az, hogy Magyarországon az élet a politikáról szól. Egy élhető, gyarapodó, európai országban ugyanis pont fordítva van: ott a politika szól az életről. - Ám az utóbbi két év és különösen az utobbi két hét fejleményei azt jelzik, hogy végképp kudarcba fulladt az ön gesztuspolitikája. - A gesztuspolitizálás tulajdonképpen üzenetet jelent. Azt jelzi, hogy nemzeti egységre van szükség. A miniszterelnök ugyanis - noha nyilvánvalóan nem a teljes ország választja meg , de hivata lba lépésétől az egész országot képviseli, az ország jó hírét kelti, egy ország érdekében tesz. Egy választási időszakban természetesen a versennyel kell foglalkozni, akkor kell tudni bebizonyítani, hogy ki a jobb. De a kormányzati ciklusban hosszabb az az időszak, amit én úgy nevezek, hogy az együttműködés ideje. Ilyenkor arról szól a történet, hogyan tudunk az országnak sikereket kovácsolni. Azt pedig még egy miniszterelnök sem képes egyedül elérni, csak együtt lehet. Ebből következően lehetséges, hogy ne m volt sikeres ez a gesztuspolitizálás. Lehetséges, hogy az ellenzék egy része félreértette, úgy gondolta, hogy ez a gyengeség jele, egy másik része pedig azért nem hasznosította vagy nem fogadta el, mert volt benne egyfajta gőg. A politikai ellenfeleknél gyakran észrevehető ez a gőg, de meggyőződésem, én akkor sem változtathatom meg az alapállásomat. A gesztuspolitizálás tehát egyik kifejezője annak a szándéknak, hogy valamennyien szeretnénk egy normális, nyugodt, higgadt, békés országban élni, s ezt csak együtt érhetjük el. - Pedig e két év alatt nemcsak ezt a szándékot kérdőjelezték meg önnel kapcsolatban, hanem emberileg is igyekeztek megalázni, tönkre tenni. A családját sem kímélve. - Szinte csak ez volt. Nemcsak a fiamat támadták, hanem a feleségeme t, a lányomat is, szóval mindent és mindenkit, aki a környezetemben van. De akkor is, nem tudok más lenni, nem tudok kibújni a bőrömből. Bízom benne, hogy most egy olyan időszak jön, amikor az együttműködésről lehet beszélni, egészen 2006 elejéig, amikor ú jra jön a verseny időszaka. Az ellenzéknek is érdeke egyébként, hogy megoldott kérdéseket tudjunk a hátunk mögött. Mert szerintem rosszabb helyzetbe kerülnek, ha 2006ban a választáson jó eredményt érnek el és bizonyos ügyekre az előző időszakban nem volt semmi fajta ráhatásuk. Ezért szerintem nekik inkább érdekük az együttműködés a következő másfél évben, mint nekem. Meggyőződésem, hogy Orbán Viktor - akit iuntelligens embernek ismerek - pontosan tudja, hogy a vasárnapi EPválasztáson aratott győzelemnek s emmiféle belpolitikai következménye nem lenne. Tehát ő is 2006ra kell, hogy készüljön. - Vitára is akkor áll majd ki vele? - Amikor aktuális. Nyilvános vitát inkább a választás előtt tudok elképzelni. De párbeszédre bármikor, bármelyik percben kész vagy ok, ami alatt azt is értem, hogy beszéljünk igazán fontos dolgokról. Ha ő úgy gondolja, hogy nem kell a nyilvánosság, úgy éreztem, hogy a múltkor ez meglepte és zavarta is, akkor hagyjuk ki a nyilvánosságot, nekem nem kulcskérdés. - Egyelőre azonban még ott tartunk, hogy - az önök szándéka ellenére sem sikerült nyugodt légkört teremteni a közéletben. Mi indokolja mégis a bizakodását, hogy a politika szereplői előbbutóbb megtalálják a megfelelő stílust. - Ez sajnos igaz, a választásokkor azt hittem, ezen a téren mostanára nagyobb eredményt tudunk majd elérni. Töretlen bizakodásomnak azonban az is oka: ha mi, magyarok nem vagyunk rá képesek,
