Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-08
5 barakkokból álló hajdani laktanyában jött létre a Reménység Szigetének nevezett karitatív, kulturális és oktatási központ. Az Erdélyi Gyülekezet rendhagyó módon a királyhágómelléki református egyházkerülethez tartozik. A nemrégiben rendezett női fórumon olyan személyiségek vettek részt, akik filozófusként, tanárként vagy lelkészfeleségként elismert tagjai a helyi magyar közéletnek.„Teljesen egyenrangúnak tartom magam a férfiakkal, ahogyan Ádám is egyenrangú Évával”. A téma kedvéért ilyen és ehhez hasonló megállapítások is elhangzottak, de lényegesen több szó esett arról, miként látják a jelenlévők az erdélyi magyarság helyzetét. Bálint Enikő tragikusnak nevezte az eróziót, amelyet a „mindennapi kompromisszumok” fejtenek ki, aztán nem túl meggyőző optimizmussal, csendesen hozzátette: „reménykedem én is, hogy jó lesz”. Fülöpné Suba Ilona az erdélyi falvakban úgy tapasztalta, hogy sok helyen meglehetős érdektelenség mutatkozik a magyar kultúra iránt. Pedig – hangsúlyozta – „elvész a nép, amely tudomány nélkül való”. Tonk Márta szerint 1989 vízválasztó volt, ám nem olyan mértékben, mint azt az erdélyi magyarok remélték: a nemzetiségi ellentétek azóta még nyíltabbá váltak. Megmaradás, magyarságtudat, hagyományok – ezek a kifejezések jellem ezték a fórumot. Szegő Katalin viszont arra is felhívta a figyelmet, hogy nem feltétlenül csak követendő hagyományok léteznek. Kinek jó például a mértéktelen ivászat? Érdemese megtartani azt a szokást, hogy a székely legények jól bepálinkáznak, és hasba s zúrják a barátjukat? Rostálni és modernizálni kell a hagyományokat – mondta – , ugyanakkor minden lehetséges módon védeni a magyar nyelvet és a kultúrát. Abban a tudatban, hogy más népek nyelve és kultúrája is éppen úgy értékes. v issza Autonómia itt és ott Magyar Hírlap 2004. május 8. Szerző: Molnár Gusztáv Razvan Theodorescu román művelődés- és egyházügyi miniszter (civilben balkanológus) igencsak kapkodta a fejét Aradon, amikor a város polgármestere arról beszélt, hogy Arad már Európa, Medgyessy Pétert é s Jonathan Schelet, az EU bukaresti nagykövetét pedig arra buzdította, terjesszék ki mielőbb az EU keleti határait, ha lehet, Ukrajnáig és a Feketetengerig, de annyira mindenképpen, hogy legalább Arad és környéke az új határvonalon belülre kerüljön. Ez a figyelemre méltó epizód csak kiemeli azt, ami amúgy is nyilvánvaló. Bukarest taktikai megfontolásokból most elfogadta azt, amiről korábban hallani sem akart, és amit az aradi városi tanács minden különösebb ceremónia nélkül korábban jóváhagyott. Az őssz el esedékes választások után – ha minden Nastase és Markó, pontosabban Hrebenciuc és Verestóy, vagyis a folyó ügyeket intéző alvezérek számításai szerint alakul – egy újabb, a szoborügynél jóval nagyobb horderejű taktikai lépésre is számíthatunk, nevezetes en a jelenlegi fejlesztési régiók tényleges autonómiával továbbra sem rendelkező közigazgatási egységekké való átalakításának bejelentésére. Nastasééknak erre azért van szükségük, hogy a megyei szinten gyakorlatilag ellenőrizhetetlenné vált hatalmi összefo nódásokat, a megyei kiskirályok uralmát felszámolják, és az új közigazgatási egységek hatalmi erőviszonyait a központ elvárásainak megfelelően alakítsák ki. Ezzel Bukarest nagy lépést tenne előre a mérsékelt autoritarizmus irányába, ráadásul ezt a Putyin politikájára emlékeztető újraközpontosítást úgy hajthatná végre, hogy egyidejűleg az RMDSZnek és a korrupcióval való leszámolást követelő EUnak is gesztusokat tehetne. Ez a modell a Regátban minden további nélkül megvalósítható (és még azt sem lehet rá m ondani, hogy haszontalan), Erdélyben azonban, ahol a tét a régiók Bukaresttel szembeni autonómiájának növelése és a megnövekedett kompetenciák gyakorlati érvényesítése, nagyon hamar kiderülne, hogy a valódi politikai decentralizáció ellenében hatna. Ebben a regionális kontextusban nyilvánvaló, hogy az önkormányzati régiók bevezetésén alapuló magyarországi közigazgatási reform megvalósítása nemcsak a hagyományos magyar centralizmussal való szakítás miatt volna döntő fontosságú, hanem egyben közeli és kézzel fogható modellként is szolgálna az erdélyi régiók számára, amikor azok a bukaresti recentralizáló tendenciákkal szembesülnek. Az MSZP nagyon rosszul teszi, ha arra való hivatkozással halogatja a közigazgatási reform kétharmados, érdemi részének a parlamen t elé terjesztését, hogy a Fidesz úgysem fogja azt megszavazni. Én a helyükben
