Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-07
14 1988 augusztusában vette fel vele a diplomáciai kapcsolatokat. 1990. május 23án miniszterelnökké választva, Antall József programbeszédének legfontosabb pontja volt, hogy kormánya európai lesz – a képviselt értékekben s az eltökéltségben, hogy bekapcsolódjon az európai integráció folyamatába. Igen sok lépcsőt kellett hazánknak megmásznia, számos akadályt leküzdenie, mire nyolc sorstársunkkal (és két szerencsés s zigetországgal) együtt a hőn vágyott célba eljutottunk. A májusi felvétellel egy hosszúra nyúlt mátkaság ér véget. A moszkvai fogságból kiszabadult népek vonzó külsejű és gazdag vőlegényt láttak az őket ölelő karokkal fogadó NyugatEurópában. A házassági ígéret azonban már nehezen, csak az 1993as koppenhágai csúcsértekezleten született meg, és tíz évvel később a házassági szerződés szerény apanázst állapított meg a frigyre lépők számára. Mégis örülnünk kell, mert törvényessé vált ez a régi kapcsolat, s h a bebizonyítjuk, hogy hozományunk nemcsak a jó főzés, de viselkedni és gazdálkodni is jól tudunk, akkor néhány éven belül a családi költségvetés reánk eső része jelentősen emelkedik. (Ez nemcsak hogy ránk fér, de sürgősen orvosolni is kell azt a helyzetet, hogy az új tagok 26 milliárdnyi támogatása minden egyes EUpolgárnak 73 eurójába kerül, miközben minden EUtehén 700 euró támogatásban részesül – ahogy erre Radek Sikorski nemrég fölhívta a figyelmet.) Az unióba belépve Magyarországnak nincs oka kisebbr endűségi érzésre. Régi, jó, valaha szebb napokat látott család a miénk. A nehéz megpróbáltatások idején néha tévelyegtünk, sőt vétkeztünk is, de sok fényes tettet is végrehajtottunk. Ezek közül is kiemelkedik két "legremekebb óránk", az 1956os és az 1989es, amikor világtörténelmi szerepet játszottunk. De azért is elismerést érdemlünk, hogy az átalakulás tizenöt évében példás fegyelemmel viseltük a fájdalmas műtéteket, és sosem léptünk az agresszív tettek mezejére. Ha a tavalyi népszavazás elutasította v olna a belépést, tartóssá vált volna az a "jóléti fal", amely fennáll köztünk és nyugati szomszédaink között, s előbbutóbb egy új keleti tömbben találtuk volna magunkat. Az is nyilvánvaló, hogy csak az unióban tudunk elválasztó határok és vámsorompók nélk ül újra találkozni, jogilag és gazdaságilag újra egyesülni azokkal a magyar közösségekkel, amelyeket a rossz békeszerződések szakítottak el tőlünk. Tagként jóval hatásosabban tudunk szót emelni érdekükben, mint kívülről kérlelve vagy bekiabálva. A mátkas ág alatt eléggé kiismertük egymás hibáit. Sok dolog van, ami nekem sem tetszik az EUban, kivált óriási bürokráciája, a sok költséges hivatalnok és hivatal, a fölösleges fordítások, az életidegen előírások, a komoly kérdésekben tehetetlen külpolitika, de a szabad társadalmak a történelemben eddig mindig orvosolni tudták hibáikat. Ehhez nagyban hozzájárulhatnak a Nyugat számos gondolkodásbeli hibájától kevésbé érintett középeurópai országok. Tagként nagyobb eséllyel tudunk érvelni egy minél jobb európai alk otmány mellett is. Remélhetőleg le lehet rövidíteni az egyenlő elbánáshoz vezető utat. De ezt és számos más, érdekünkben álló lépést egyedül aligha tudunk elérni. Ezért is fontos, hogy az új tagállamok egységesen lépjenek föl. Az Antall József által létr ehozott visegrádi együttműködés lehet a mag, amely köré tömörülhetnek a balti államok és Szlovénia, majd a később csatlakozó Bulgária, Románia és remélhetőleg Horvátország. Különkülön erőtlenek vagyunk, de együtt, hűséges lengyel barátaink súlyára is épít ve, orvosolhatjuk a jelenlegi méltánytalanságokat. A régi tagállamok már igen sok előnyre tettek szert a most csatlakozókkal kialakított intenzív gazdasági kapcsolatokból. Gazdagodni fognak kulturálisan, de a történelmi és politikai tapasztalatok tekinte tében is. Azt remélem, hogy megerősödik az atlantizmus, az a meggyőződés, hogy Európa és ÉszakAmerika maradjon egymás jó barátja, szövetségese. Végső esetben csak Európát választhatjuk, de mindent el kell követnünk a jelenlegi viták feloldása érdekében. S zükségünk van az unióra, amikor az Egyesült Államok önző gazdasági érdekei bennünket is hátrányosan érintenek. Szükségünk volt az unióra, amikor Oroszország nem akarta kiterjeszteni az új tagállamokra a régi tagokkal kötött megállapodásokat. De szükségünk van az Egyesült Államokra, amikor tömegpusztító fegyverek vagy a terroristák az egész világot fenyegetik, s velük szemben Európa a megbékítés annyiszor csődöt mondó politikáját követi. És szükségünk van az Egyesült Államokra a legújabb technológia itthoni meghonosításához, a nélkülözhetetlen befektetésekhez is.
