Reggeli Sajtófigyelő, 2004. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-05-13
7 A Magyar Szó főszerkesztője szerint a lap szándéka az volt, hogy nemcsak a honvédekről beszéljen végre a nyilvánosság, hanem mindenről, ami történt a háborús években: a " hideg napokról" és a két évvel későbbi partizánbosszúról is. Ezeket a kérdéseket eddig senki sem merte felvetni, ezért tulajdonképpen üdvözlöm a DSS közleményét. A célom az volt, hogy kerüljön végre nyilvánosságra a téma. Derüljön ki, hogy kik voltak a mag yar honvédek: fasiszták, horthysták, egyszerű besorozott katonák, nemzetárulók vagy nemzeti hősök. Hatvan év után talán megérkezett az idő arra, hogy a szerb és a magyar történelem választ adjon erre a kérdésre, de legalább a konszenzus közelébe jusson - m ondta Kókai. Józsa László határozottan visszautasított a DSS vádjait. Tisztességben megöregedett emberek találkoztak Újvidéken, akik egy világégésben vettek részt, valószínűleg sokan közülük nem éppen saját akaratukból - mondta Józsa. Másfél év után me goldódni látszik a szerbiai nemzeti tanácsok finanszírozásának ügye: a belgrádi kormány költségvetési tartalékaiból fogja fedezni a kisebbségi önkormányzatok működését. Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke közölte szerdán az MTIvel, hogy kon krét eredmény van költségvetési támogatás odaítélését illetően. A nemzeti tanácsok hathatós nyomására a pénzügyminisztérium 41,4 millió dináros (160 millió forint) tartalékösszeget mozgósított a tíz kisebbségi nemzeti tanács működésének támogatására, és er re már csütörtökön áldását adja a szerb kormány (parlamenti jóváhagyásra nincs szükség). vissza Visegrád még egyszer Magyar Hírlap 2004. május 13. Megújul, sikeres és nagyszerű lesz az immár uniós visegrádi csoport, jelentették be tegnap a négy ország miniszterelnökei. Persze mi mást mondtak volna? Hogy a V4 megtette a kötelességét, a V4 megszűnhet? Ugyan, formálissá tett együttműködést nem szoktak csak úgy felszámolni. Még akkor sem, ha gyakorlati hasznát aligalig l átni. Pedig sokan mondták, hogy most lehetne szépen búcsúztatni a visegrádi együttműködést. A csúcson hagyták volna abba: az egykor megfogalmazott cél, a résztvevő országok EU- és NATOcsatlakozása megvalósult. Igaz, nem a V4 létének köszönhetően, de most rá lehetett volna fogni. A miniszterelnökök azonban nem így akarták, ők folytatnák. Aminek végső soron még akár örülni is lehetne – ha komolyan gondolnák. Négy új tagállam, köztük egy nagy – ha döntések blokkolásához nem is elegendők az unióban, az egysé ges fellépésnek már lenne súlya. (Kiváltképpen, ha összejönne az együttműködés a Beneluxállamokkal is.) Például a költségvetési vitákban, amit a kormányfők kiemelt fontosságú területek között említettek csehországi találkozójukon. A baj csak az, hogy már van rossz tapasztalatunk. Láttuk, hogy csak egyet említsünk, a csatlakozási tárgyalások lezárásánál: a négy ország megegyezett, megesküdtek, hogy nem árulják el a többieket, aztán a lengyelek és a csehek pillanatok alatt különalkut kötöttek, a magyarok me g szívták a fogukat. S nagyon nehéz elhinni, hogy a jövőben ez nem fordul elő. Ami persze józanul nézve nem is meglepő, hiszen a közös szocialistakommunista múlton, s a mára inkább szép, mint fontos középeurópai eszmén kívül, a négy országot nem sok min den predesztinálja a közös fellépésre. De ezt kimondani nehéz és valószínűleg kínos is lett volna. Maradt tehát a fogadkozás, hogy ezután minden más lesz. Hát legyen tényleg más. Szóljon a V4 – ha már van – arról, ami megvalósítható: turizmusról, oktatási és kulturális együttműködésről, regionális programokról. Vagy például az unió további bővítésének támogatásáról. Ez valóban közös érdek – mással ne áltassuk egymást és magunkat. vissza Visegrádi matiné a Morva partján Mag yar Hírlap 2004. május 13. Azt még a legnagyobb túlzással sem lehet állítani, hogy Kromerízt felbolygatta volna a visegrádi négyek első unión belüli csúcstalálkozója, amelyet a hangulatos morva kisvárosban tartottak. A helybelieket
