Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-06
8 Dzurinda elismerte, hogy az elnökválasztás kudarc volt, d e az előrehozott választásokat szorgalmazó népszavazást a kormány sikerének nevezte. Az alacsony részvétel miatt a referendum érvénytelen lett; a távolmaradóktól és a referendumon a választások előrehozása ellen szavazó emberektől a kormány a választók 75 százalékától kapott bizalmat, ezért végképp nem látja okát annak, hogy leköszönjön - fejtegette. Dzurinda szerint a kormánypártok keddi koalíciós ülésén mindent elemezni kell, hogy "kifelé a kormány egysége legyen felmutatható." Közben Meciar és Gaspar ovic is összecsaptak, mégpedig abban a kérdésben, hogy melyikük áll közelebb Dzurinda kormányfőhöz. vissza +++ kes/kut/hirf 20.49 LMT 050404 3411 Dzurinda a súlytalanság állapotában A koalíciós partnerek önvizsgálatra k észtetik a szlovák kormányfőt NSZ • 2004. április 6. • Szerző: Szilvássy József Soha nem látszott annyira csalódottnak és meggyötörtnek Mikulás Dzurinda, mint vasárnap hajnalban, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy saját jelöltje és a szlovákiai elnökválasztá s egyértelmű esélyese, Eduard Kukan már az első fordulóban kiesett. A pártelnökkormányfő azt rebegte az újságíróknak, hogy nem számított erre a kudarcra, amelyből természetesen személy szerint ő és a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (SDKU) vezetősége is levonja a megfelelő következtetéseket. Néhány órán belül nyilván tovább romlott a lelkivilága, mert Bugár Béla az MKP, és Pavol Hrusovsky, a szlovák kereszténydemokraták (KDH) elnöke alapos önvizsgálatra szólította fel őt és az általa vezetett pártot. S zerintük leginkább Dzurinda pökhendi politikai stílusa miatt nem tudtak szót érteni a közös jelölt személyében, főleg ezért bukott meg a jelenlegi külügyér. Negyedik koalíciós partnerük, a liberális ANO egyik vezetője pedig azt hangoztatta, hogy Dzurinda m ost még viszonylag méltóságteljesen távozhatna. Átadhatná a helyét Eduard Kukannak, aki a közvéleménykutató intézetek adatai szerint sokkal népszerűbb a kormányfőnél. Az utóbbi időben alig akadt olyan hónap, amikor a kormányfő vagy az SDKU ne keveredett volna valamilyen botrányba. Tavaly ősszel Dzurinda azt kürtölte világgá, hogy nyomára akadt olyan hazai csoportnak, amely Szlovákia és az SDKU ellen áskálódik. Kebelbarátja, Ivan Simko akkori védelmi miniszter és a párt alelnöke bizonyítékokat kért tőle, de nem kapott. Ezért nem volt hajlandó megszavazni a miniszterelnök indítványait. Mire Dzurinda mindkét posztról leváltotta őt. Erre Simko faképnél hagyta a miniszterelnököt, s Szabad Fórum néven új pártot alapított. Ennek következtében Dzurinda kabinetje kisebbségbe szorult, s csak parlamenti alku árán tudta megőrizni hatalmát. Aligha véletlen, hogy a kormányfő jelenleg a legnépszerűtlenebb szlovákiai politikus. Arrogáns magatartásával és a szociális gondok iránti érzéketlenségével valósággal feltámasztot ta Vladimír Meciart és Ivan Gasparovicot. S ha nem távozik, akkor ezzel a magatartással és csőlátással legkésőbb 2006ban Robert Ficót is hozzásegítheti a kormányfői tisztséghez – akarata ellenére. Nem egyértelmű, hogy szombaton az SDKU és Dzurinda patthe lyzetbe kerülte vagy politikai mattot kapott. Ugyanis a május 22re összehívott rendkívüli pártkongresszusnak először meg kellene találnia az elnök és a kormányfő utódját. A két lehetséges jelölt közül Eduard Kukan éppen most szenvedett súlyos vereséget, Ivan Miklos pedig pénzügyminiszterként a közép- és a szegény rétegeket sújtó totális reformjai miatt aligha elfogadható alternatíva a polgárok szemében. A kormányválságtól és az előre hozott választásoktól viszont nemcsak az SDKU, hanem mindegyik koalíciós párt irtózik, hiszen mostanság olyan kudarc érhetné őket, mint szombaton a szlovák külügyért. Ezért megpróbálják a csaknem lehetetlent: minden sarkalatos törvény elfogadása előtt Ivan Simko pártjának képviselői vagy a független honatyák segítségével össze kaparni a szükséges szavazatokat. Mindeközben a taktikai képességét tegnapra visszanyerő Mikulás Dzurinda is nagy mutatványra készül. Májusban pártelnökként látszólag venné a kalapját. Aztán maradna. Nagy kérdés, hogy ezeket a produkciókat meddig tűri a k ormánykoalíció dáridózását egyre elkeseredettebben szemlélő választópolgár. S miként cselekszik majd a nyáron hivatalba lépő új államfő. vissza
