Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-30
12 kopott presztízsünk, újabban már olyanok is megelőznek bennünket a népek versenyében, akik korábban csak a hátunkat látták. Ez nem csoda, hiszen mostanság olyan politikusok irányítják országunkat, akik sem politikai, sem szakmai, sem emberi mércével mérve nem alkalmasak e feladatra. A jelenlegi kormányfőről, külügyeink és hadüg yeink irányítóiról sok mindent mondhatunk, de azt nem, hogy elhivatott, felelős személyiségek. Az elmúlt két évben a magyar nemzet érdekeinek képviselete, különösen másokéval összehasonlítva, sajnos olyan mélyre csúszott, amilyenre csak a mögöttünk álló sz ázad legrosszabb éveiből találunk példát. Szerencsésnek nem mondható históriánkban megismétlődni látszik, hogy a sorsfordító történelmi pillanatban nem olyan emberek kezében van Magyarország vezetése, akik erre méltók volnának. A miniszterelnök homályos mú ltú valaki, eddigi politikaiszakmai pályája az országnak nem, legfeljebb magának hozott hasznot, kormányában és a kulcspozíciókban lévő beosztottai közt a rendszerváltozás előtti világ jellegzetes, bukott figurái lébecolnak. Holnaptól márpedig merőben új helyzetben találjuk magunkat, egy olyan politikai közösség tagjaként, ahol még az eddiginél is nagyobb szerepe lesz a nemzeti érdekek hatékony és sikeres érvényesítésének. De mit várhatunk, mi jóra számíthatunk az országot másodjára eladósító extitkosrend őrtől, a 23 millió román vendégmunkással riogató, fekete öves kommunista apparátcsiktól vagy a még nemet mondani is gyáva, megélhetési hadügyminisztertől? Ilyen emberekkel még együtt ünnepelni sem bír magára adó ember, nemhogy megbízhatna bennük. Ámde re ménykedjünk, hogy a mostani változás arányaihoz mérve e felejthető politikusok ügyködése nem okoz jóvátehetetlen károkat az országnak. Kilábaltunk mi már ennél nagyobb bajból is. Holnap valóban példa nélküli fordulóponthoz érünk: egy több száz milliós népk özösség tagjává válunk. E rendkívüli pillanatban nem méltó lefelé néznünk, ilyenkor előre, magasra kell szegezni tekintetünket. Észre kell vennünk a kínálkozó lehetőséget, nekünk is hasznot kell húznunk mások eddigi munkájából, nem csak fordítva. Meg kell értenünk, hogy sikerünk, jövőnk elsősorban rajtunk múlik, amint az is a mi önsorsjavító – vagy rontó – választásunk, hogy a jövőben kik lesznek Magyarország vezetői, kikre bízzuk a magyar EUtagállam méltó és felelős képviseletét. A számunkra páratlan j elentőségű, a nemzetet minden jóbanrosszban összetartó nyelvünkből keresnék most ide illő szólásokat, bölcsességeket. Üstökön kell ragadni a szerencsét; mindenki a maga szerencséjének kovácsa… Érdekes, hogy mi, magyarok mindig a szerencsét hívjuk segítség ül, mint Zrínyi Miklós: Jó szerencse, semmi más. A németek másként mondják, nyelvükön a bátraké a világ. Érdemes tanulnunk tőlük. vissza Magyar nemzettudat - az európai határon innen és túl A közép- és keleteurópai uniós csatlakozásának küszöbén, amikor az anyaország mellett a határon túl élő magyar közösségek egy része is partvonalon belül kerül, mások, többek között az erdélyi magyarság azonban továbbra is kívül reked, különösen időszerű felmérnünk nemzeti közösségünk, közösségeink állapotát, amely az adekvát nemzetpolitika megvalósításához nyújt nélkülözhetetlen támpontokat. Az identitásvesztés állapotában Néhány éve a zágrábi magyar kisebbség egyik rendezvényén az anyaországból meghívott előadó hét országra kiterj edő szociológiai vizsgálatról számolt be hallgatóságának. Az empirikus jellegű kutatás magyarországi kisvárosokat, valamint hat szomszédos állam határon túli magyar kisebbségi közösségét érintette. Megdöbbentő eredmények születtek. A tények Magyarország es etében a teljes identitáshiányt, a nemzeti tudat hiányát, sőt elvetését, közömbösséget, közönyt mutattak a magyarság, a magyar kultúra iránt. Honfitársunk alig találkozik a magyar kultúrával, érdektelennek találja, nem olvassa, nézi, hallgatja magyar szerz ők, alkotók értékhordozó műveit. A határon túl mindez fordított - erős magyar nemzettudat hatja át a kisebbségi magyarokat. Ez utóbbi érthető is, az identitás mások általi veszélyeztetettségének állapota az önazonosság erősödését vonja többnyire maga után. Jászi Oszkár ezt a jelenséget már évtizedekkel ezelőtt papírra vetette: "A kényszerasszimiláció politikája demoralizálja az uralkodó nemzetnek ezt a politikát őrző rétegét, ellenben az elnyomott népben az igazi tettre és áldozatra kész hazafiságot fejlesz ti ki."
