Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-28
13 hajlandó szóba állni a távozottakkal, d e azt megkövetelte, hogy támogassák a kormányprogramot. Az SF viszont azt a feltételt támasztotta a kormány támogatása fejében, hogy ne Mikulás Dzurindának hívják a kormányfőt. Azóta azonban Ivan Simko, az örök vesztes nem lett az SF elnöke, mert egy szava zattal megverte őt Zuzana Martináková képviselő, aki sokkal keményebb állásponton van Dzurindát illetően, mint Simko. "Távozzon a kormányfő" Dzurinda távozásának szükségességét egyébként már más is felvetette. "Szerintem a legbölcsebb megoldás az lenne , ha (…) Mikulás Dzurinda az Európai Unióhoz való csatlakozásunk másnapján lemondana, elősegítené az ország politikai stabilizálódását, a jelenlegi kormánykoalíciónak és önnön pártjának esélyt teremtene ahhoz, hogy további elvtelen alkuk nélkül befejezze a reformokat…" – mondja Bugár már említett, nemrég megjelent Olyan országban élek… című interjúkönyvében. Dzurinda igazán emiatt kapta fel a vizet, mert a negyedik kormánypárt, a kereszténydemokrata KDH és a parlament elnöke, Pavol Hrusovsky is csatlakozott Bugár elképzeléséhez. A jelenlegi erőviszonyokat a kormányban nem nehéz felrajzolni. Dzurinda mellett Pavol Rusko és pártja, az ANO áll. Ôk ketten veszítettek képviselőket; a kormányban kilenc miniszterük ül, a 150 tagú parlamentben viszont csak 33. Velü k szemben áll a KDH és az MKP hét miniszterrel, de 35 képviselővel. Egyes politológusok szerint az is elképzelhető, hogy mivel a KDH és az MKP már a kormányzás első félidejében meg tudta valósítani saját elképzeléseit, megpróbál kihátrálni a reformok negat ív következményeiből. Az SDKÚnak és az ANOnak még van mit befejeznie (legerősebb pártként éppen Dzurindáék vállalták a legtöbbet), a legkomolyabb és a választók számára legkedvezőtlenebb hatású intézkedések az ő nevükhöz fűződnek. Vigyék el a balhét ők. Ma ül össze hosszú idő után a koalíciós tanács, hogy kiutat keressen a válságból. Dzurindát egyáltalán nem zavarja, hogy a szükséges 76 helyett 68 biztos szavazattal számolhat a parlamentben. Állítja, üzleteléssel mindent meg lehet oldani, persze az üzlet elést az ő szavai szerint inkább lobbizásként kell értelmezni, semmint zsebek tömésével. A többi koalíciós partner viszont hidegrázást kap a helyzettől. A feszültség megoldására az MKP – háttérinformációk szerint – három javaslatot nyújtott be. Az első, ho gy a kormányfőnek írásos szerződésekkel biztosítania kell a következő parlamenti ülésig, hogy a koalícióból távozott képviselők továbbra is támogatják a kormányt és programját. A második lehetőség, hogy konszenzusos alapon szülessenek a koalícióban a dönté sek, ami egyben meg is béníthatja működését. Jön a populizmus? A harmadik Dzurinda lemondása, ami által az SF beléphetne a kormányba. De ez óriási kockázattal jár. Egy fejét vesztett SDKÚ egyáltalán nem biztos, hogy hajlandó lenne kormányozni, az egyet len lehetséges kormányfőjelöltje pedig az az Eduard Kukan lehetne, aki az elnökválasztási kampányban belpolitikából elégtelent kapott, nem beszélve arról, hogy két koalíciós partner nem volt őt hajlandó támogatni jelölésében, akkor hogyan támogatná kormány főként. A másik és komolyabb kockázat, hogy a miniszterelnök lemondásával az egész kabinet bukik, az új megszavazására 76 szavazat kell. Azt összegereblyézni sem könnyű. Az előrehozott választás pedig csak a legnépszerűbb politikusnak, Robert Ficónak és az általa vezetett hataloméhes Smernek kedvezne. S akkor Szlovákia ismét a populizmus szűk ösvényére lépne. vissza Strasbourg elé került a magyar – magyar konfliktus Magyar Hírlap 2004. április 28. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tizenöt tagja határozati javaslatban ítéli el, hogy a romániai központi választási iroda megakadályozta a Magyar Polgári Szövetség indulását a helyhatósági választásokon. Az aláírók – közöttük Németh Zsolt – sze rint a választási törvény diszkriminatív feltételeket határoz meg a parlamenti képviselettel nem rendelkező nemzeti kisebbségek politikai pártjai számára. A törvény alapelvei és a végrehajtása során alkalmazott adminisztratív gyakorlat ellentmond az Európa Tanács olyan alapvető jogszabályainak, mint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai
