Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-02
19 A világban a nemzeti és a szociális populizmus rendszerint markánsan elkülönült egymástól, és Orbán Viktornak is kellett egy évtized, hogy egyetlen nagy történelmi mesemondásba fogja össze őket. A Fidesz mint a nemzet e gyetlen és kizárólagos képviselője jelenik meg. Így Orbán Viktor volt és maradt "a nemzet miniszterelnöke", s az így mitizált nemzetfogalom alapján az ellenfél mint nemzetellenes démon jelenik meg. Ehhez a korábban már kidolgozott főáramlathoz most csatlak ozik a szenvedő és megváltásra váró kisember mitológiája, azé, akit létbizonytalanság gyötör, és akinek a nemzetet képviselő Szövetség most politikai otthont és biztonságot kínál. A munka fogalmának előtérbe kerülése azt jelzi, hogy Orbán a szociális popul izmus klasszikus eszköztárát veszi elő, mert úgy látja, hogy a társadalom elszegényedett rétegeiben még nagy lehetőségek vannak a szavazatszerzésre. Ezért a populista kiáltvány második nagy íve a tömegek átölelése. Mindent a nép mint egyetlen nagy aktor ha jt végre, mert egyszerre mozdul és közösen álmodik. Nem a Fideszt szerveztük újjá, hanem "az egész magyar közéletet", azért, hogy az emberek "beleszólhassanak sorsuk alakításába". A szervezet nem ismer magas hierarchiát, szó sincs párton belüli demokráciár ól és vitákról, hiszen bolsevik módon "egyszerre dobban a lába, ha lép". Orbán Viktor eddig is hosszan menetelt a prédikátori szerep felé, de most már meg is érkezett hozzá. Az egész populista kiáltványt áthatja a vallási nyelvezet. A keresztény erkölcsre való hivatkozás a politikai voluntarizmus megalapozásává válik, hiszen csak keresztény lelkülettel tudunk csodát tenni, bár a keresztény vallás ilyen politikai aprópénzre váltását az érintett egyházak akár sérelmezhetnék is. Ami a konkrét utalásokat ille ti, azok csak szórványosak és zavarosak, tényként nem állják meg a helyüket. De EUellenes zavarkeltésre mégiscsak alkalmasak, mint az, hogy "szűkül, fogy és apad hazánk pénzügyi önállósága, s vele együtt szabad akarata". A rendszerváltás egész keserves ti zenöt éves története összerántódik abban, hogy "mára" odalett a mindennapok biztonsága. Ezen az elvont szinten a történelem minden bűne a jelenlegi kormány nyakába varrható. A vezér arra biztatja híveit, hogy bízzanak önmagukban, s persze benne, s így képe sek lesznek "betölteni nekünk rendelt hivatásunkat" és Kánaánná változtatni a Kárpátmedencét. Tehát rögvest, mihelyt a nép megszavazza a Fideszkormányt, feltárul az Ígéret Földje, mert képes lesz "szabadságot, biztonságot, otthont, anyagi gyarapodást, ku ltúrát teremteni, fenntartani és továbbörökíteni". A szűk pártérdek itt túszul ejti az EUcsatlakozást mint valódi nemzeti érdeket, és a populista kiáltvány azzal a sovány pártpropagandával zárul, hogy a jelenlegi kormány alatt a belépés csak súlyosbítja a meglévő szociális bizonytalanságot az Európai Unió belső bizonytalanságával, mert ez a kormány eleve mindent rosszul csinál. A Fidesz viszont azzal kecsegtet, hogy mindezt "a nemzet és a magyar emberek javára tudnánk és szeretnénk fordítani". Az európai parlamenti választások előtt szűk három hónappal vég ül mégiscsak felülkerekedik a rövidre zárt kampánybeszéd: "A magyar embereknek ismét szükségük van rátok, ismét szükségük van ránk." A populista gyermekbeszéd stilisztikai csúcsait éri el, amikor az emelkedett populista kiáltvány a földhözragadt lényeghez ér, és azokat szólítja meg, akik, úgymond, a legutóbbi választások alkalmából nem ránk szavaztak. Nekik azt üzeni, hogy "mi senkit se hagyhatunk kiszolgáltatott helyzetben. Magyarország első európai néppártja nem hagyhat senkit az út szélén. Az embereknek érezniük kell, hogy nem egyszerűen közel állunk hozzájuk, mi közöttük vagyunk. Az ő oldalukon állunk." Ez a fejtegetés akár egy populizmusról írott könyv mottója is lehetne. Orbán Viktor már a korábbi beszédeiben is átgázolt tényeken és érveken, tudomány os elméleteken, és a racionalitás szféráján túlra merészkedve a mítoszokba emelte a politikát. Ez a törekvés a populista kiáltványban most elérte a csúcsát. Semmi realitás, semmi konkrétum, az ő Szövetségében egyszerűen hinni kell. Ez az utóbbi idők legsz omorúbb politikai fordulata, és nyilvánvalóan túlságosan magas ár, amelyet a magyar társadalom az egységes jobboldal kialakításáért fizet. A populista kiáltvány az európai parlamenti választások igazi kampánynyitójaként primitivizálja a közbeszédet és az e gész politikai életet, mert ebben a stílusban aligha lehetséges racionális, érdemi vita az EUbelépésről. vissza
