Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-26
22 erdélyi magyarok nagy része természetesen az anyaország felé veszi útját, de ők is szép számmal képviseltetik magukat a nyugatabbra levő államokban. Több közvéleménykutatás szer int a romániai aktív lakosságnak az 5560 százaléka legszívesebben külföldön vállalna munkát. Ezért megvan az esélye, hogy néhány évtizeden belül drasztikusan csökkenjen nemcsak Erdélyben, hanem az egész Romániában élők száma. Az a nagy kérdés, hogy kik jönnek az aktív lakosság helyébe. Erdély, Moldva, Havasalföld területén az ukránok, fehéroroszok, netán a távolabbi ázsiai országokból érkezők foglalják majd el a romániai magyarok, románok helyét? Románia számára az a legnagyobb veszteség, hogy a felsőf okú végzettségű, külföldön dolgozók azok, akik általában nem térnek vissza. Ha egyszer belekóstoltak a szabadabb, könnyedebb életmódba, nagyon ritka esetben hajlandók visszazökkenni a romániai szűkös valóságba. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti E gyetem magyar ajkú végzőseinek az utóbbi években több mint a fele a diploma megszerzése után azonnal elhagyta Erdélyt. Teodor Stolojan volt miniszterelnök szerint Romániát az a bizonyos, külföldről behozott kettőnégy milliárd dollár mentette meg a gazdas ági összeomlástól, ugyanakkor növekszik az ország valutatartaléka. Ellenzéki közgazdászok szerint a jelenlegi kormány tehetetlenségét bizonyítja, hogy nem képes növelni a munkahelyek számát, és nem képes tisztességes megélhetést biztosítani az országban dolgozóknak. A Romániában mind nagyobb mértékben terjedő feketegazdaság, az állami apparátus túlburjánzása oda vezet, hogy az egészségügy mind közelebb áll a teljes csődhöz. Az állampolgárok pedig – nemzetiségre való tekintet nélkül – kezükbe veszik a vánd orbotot, vállukra akasztják hátizsákjukat a hamuban sült pogácsával – és irány Magyarország vagy NyugatEurópa, netán meg sem állnak Észak- vagy DélAmerikáig. vissza Máthé Éva (A szerző marosvásárhelyi újságíró) Ünnepségek Ünnepi pillanatokhoz ünnepi gondolatok illenek. Az esemény ilyen volt: az aradi vértanúk emlékét idéző emlékmű és a magyarromán megbékélési emlékpark felavatása. Medgyessy Péter pedig a többi között ezt mondta: "mindaz, ami bennünket összekö t, csak akkor működik, ha tiszteljük egymásban azt is, amiben különbözünk". A miniszterelnök természetesen a két országról és a két népről beszélt, annak kapcsán, hogy régóta köztudott: magyarnak, románnak a nemzeti méltósága érzelmi és létkérdés. De szava it nemcsak magyarromán, hanem magyarmagyar viszonylatban is érdemes lenne értelmezni, érteni és talán meg is szívlelni. A tegnapi aradi avatáson indokolt volt az emelkedettség. A Szabadságemlékmű több mint nyolcvan év után került vissza újra a nyilváno sság elé. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mai Romániában készek együtt élni a közös történelemmel. Az 184849es magyar forradalomnak és szabadságharcnak emléket állító szoborcsoportot az I. világháború, a trianoni egyezmény után bontották le és szedték s zét. S bár azóta voltak kísérletek a helyreállítására, csak 2004 tavaszán valósulhatott meg. Amikor már mindkét ország a NATOtagja, amikor Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz és oda tart szomszédja is. Az ünnepségen képviseltették magukat a magy ar ellenzéki pártok is, ami már csak azért is helyénvaló, hiszen az emlékmű újból felállítását Orbán Viktor kezdeményezte. Még mint miniszterelnök mondta el javaslatát, s a vértanúk kivégzésének 150. évfordulóján tartott aradi ünnepségek közben maga is meg nézte az akkor még darabokban lévő szobrot. Most azonban - mint volt miniszterelnök, s a nagyobbik ellenzéki párt első embere - nem tartotta szükségesnek, hogy jelen legyen. Igaz, a hétvégén sűrű programja volt, tegnap például Kisorosziban járt egy ünnepsé gen, amelyen átvette a Nemzeti Társaskör által adományozott Hűségdíjat. Ezt olyanok kapják, akik kiemelkedő módon járultak hozzá a nemzet felemelkedéséhez. Orbán Viktor ez alkalomból arról beszélt, hogy elgyengülőben van a nemzet. Akinek ugyanis nehéz a s orsa,
