Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-24
10 "Tudja, figyelik a teret kamerákkal" – mondja elégedett mosollyal, majd hirtelen elérzékenyül, s az édesanyját emlegeti, aki de boldog lett volna, ha megéri e napot. De Aradon nem tudnak már senkiről, aki látta volna – vagy legalábbis em lékezhetne rá – a szobrot eredeti helyén, a Szabadság téren. Az emlékművet ugyanis 1920ban deszkakerítéssel vették körül, öt évvel később pedig szétszedték, darabjait egy elhagyott lovardába szállították. A téren dolgozó munkások között feltűnik azonban nap mint nap Farkas Karcsi bácsi. Mesél, fényképeket készít, s őt is fotózzák: az idős építész egyike volt azoknak, akik részt vettek az első ígéretes szoborszabadítási akcióban. 1956ban ugyanis a magyaroknak sikerült kiharcolniuk Bukarestben egy titkos rendeletet, s ennek alapján el is kezdődtek a helyreállítási munkák. Szovjet tankok csövére erősített csörlőkkel emelgették a hatalmas kődarabokat, október 21én pedig már a helyi lap is megírta, hogy a szobor állni fog – mégpedig eredeti helyén. Az emlékm ű azonban forradalmi áldozattá vált: a magyarokról két nap múlva kiderült, hogy mégsem jó elvtársak, a tankok pedig a Szabadság tér helyett (ahol ma is egy másik szobor áll) a laktanyának átalakított aradi várba szállították a szobor darabjait. Negyvenné gy évvel később, 1999. október elsején kerültek ki onnan. A román és a magyar kormány megállapodása nyomán szeptember 21én Bukarest tíznapos határidőt adott a szobor elszállítására – meséli Király András Arad megyei RMDSZelnök. A teherautó jóformán az ut olsó pillanatban indult el a várból, mint a helyiek visszaemlékeznek, a város magyar templomainak harangozása mellett. Az emlékmű darabjai a minorita rendház udvarára kerültek – miközben már folyt a vita arról, mi legyen a sorsuk. Az RMDSZ kormányon volt u gyan, s koalíciós partnere adta Arad első emberét is, a helyi tanács mégsem engedélyezte a szoborállítást – illusztrálja a sajátos partnerséget Bognár Levente alpolgármester. A megoldást a négy évvel ezelőtti romániai kormányváltás, a demokratikus koalíc ió bukása s a Ion Iliescu nevével fémjelzett párt győzelme hozta meg. A siker ugyanis ahhoz nem volt elég nagy, hogy a Szociáldemokrata Párt parlamenti többséget szerezzen, kisebbségi kormányt alakítottak tehát, amely az RMDSZszel kötött – 2001 óta minden évben megismételt – együttműködési megállapodást. Ebbe pedig bekerült az aradi szoborügy is. A dolog így sem ment egyszerűen: tavaly például már mindenki biztos volt abban, hogy október 5én felállítják az emlékművet, ám alig két héttel a céldátum előtt m egint elakadt az egész. Az RMDSZ az együttműködés felmondásával fenyegetett, Budapest is morgott, Iliescu elnök és Nastase kormányfő gyorsan megbékélési parkot ajánlott két emlékművel, de nem a Tűzoltó téren, ez viszont a magyaroknak nem tetszett, közben i dőszerűvé – s látszólag kérdésessé – vált a pártegyezség megújítása, s végül az SZDP engedett. Felújítás gondokkal Idén március 10én megjelent a kormányrendelet a Tűzoltó téri Megbékélési park létrehozásáról. Csak azt kérték: álljon a szobor minél elő bb. Akkor is, ha a román emlékmű, egy diadalív, még nincs kész, a lényeg az, hogy a Szabadságszobrot a lehető leggyorsabban avassák fel. Király András szerint az SZDP logikája egyértelmű: nekik a november végi országos választás a fontos, úgy érzik, ha a szoboravatás elhúzódik, akkor többet veszíthetnek a román szélsőségesek támadásai miatt. Helyi szinten azonban kezelhetik a problémát. Nem véletlen, hogy az eredeti tervek szerint a vasárnapi avatáson részt vett volna a két ország miniszterelnöke, de végül csak a magyar lesz ott. A viszonylag szűk határidő amúgy meg is lepte az aradi RMDSZvezetőket, akik inkább 2005re, a választási év utánra várták e fejleményt. A tavalyi kudarc után erre készült a felújítást végző szobrászcsoport is. Kolozsi Tibor és e mberei 2003 májusától szeptember közepéig napi 1214 órát dolgoztak Zala alkotásán. A Kolozsvárott, a képzőművészeti főiskolán is oktató szobrász szerint a szobordarabokon jócskán látszott a 44 évnyi várfogság: elég sok rész hiányzott, külön elemek is, az alakok megrongálódtak. De foglalkozniuk kellett azzal is, amely látszólag ép volt. Néhol így is ott maradtak a várban szolgált kiskatonák bevésett "feljegyzései" arról, hány nap múlva szerelnek le. Kolozsi amúgy nem titkolja, a munkát presztízs és fizets ég szempontjából is megérte elvállalni. S csak akkor aggódott kissé, amikor kiderült, hogy a szobor mellé odarakják a román 1848as forradalomnak
