Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-22
10 kormánymeghatalmaz ottnak nem állt módjában konkrét megoldási javaslatokkal bombázni partnerét. De korai is lett volna belemenni a részletekbe, amikor a két fél még a hágai ítéletet is eltérően értelmezi. Dominik Kocinger szlovák kormánybiztos ismételten fölvetette: célszerű bb a nagymarosi vízlépcső felépítése, mint a Duna hagyományos módszerekkel való szabályozása. Nem puhul a szlovák álláspont az uniós csatlakozás után sem. „Az Európai Unió prioritásként kezeli a hajózást, emiatt sem zárható ki egy újabb vízlépcső" - fejt egette például Kocinger az ülést követő sajtótájékoztatón. A magyar delegáció viszont az EU vízzel foglalkozó keretirányelvére hivatkozott, amely szerint az élővizeket minden tagországnak „jó állapotban" kell tartania. Nyitó beszédében Kocinger ismét felid ézte a korábbi magyar kormánybiztos, a szocialista Nemcsók János által kidolgozott megállapodástervezetet, amelyben - mint ismeretes - a nagymarosi, vagy helyette egy pilismaróti vízlépcső építése is szerepelt, noha a hágai ítéletből világosan kitűnt: ezek re nincs szükség. A kiszáradóban levő Szigetköz vízellátását e terv szerint duzzasztással javították volna, a Dunán felfújható, árvízkor leereszthető gumitömlős gátakat helyeztek volna el. Az 1995ben megkötött ideiglenes vízmegosztási megállapodásban szer eplő, másodpercenként 250600 köbméter víz helyett mindössze 150300 köbméter érkezett volna a szlovák területen épült dunacsúni duzzasztóból a Duna medrébe. Az Orbánkabinetnek két évébe telt, mire sikerült levetetni a tárgyalások napirendjéről a Nemcsó ktervezetet az „alsó vízlépcsővel" együtt. A Székely László kormánybiztos által a Szigetközben javasolt fenékküszöbök visszaduzzasztó hatására alapozva összekötötték volna a mellékágakat, melyeken át így kishajókkal végig lehetne hajózni (lásd térképünket ). Jelenleg az eltereléssel érintett 40 kilométeres szakasz nem járható végig, s a jachtok csak kockázatosan jutnak át a bősi nagyhajózsilipen, Magyarországon emiatt visszaesett a vízi turizmus. A javaslat érdemi megvitatása épp csak elkezdődött, amikor - beiktatása után néhány nappal, 2002. június 8án - a jelenlegi kormánykoalíció május 31ei visszamenőleges hatállyal kirúgta Székelyt, s a megszüntetett kormánybiztosság helyett csak 2003. decemberben hozott létre egy tárcaközi bizottságot (tkb). Ennek vez etője, Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter idén január közepén bízta meg Erdeyt a tárgyalódelegáció vezetésével. Ilyen előzmények után már az is eredmény, hogy a magyar kormány ezúttal nem változtatott elődje álláspontján, s így legalább ott tartanak a tárgyalások, mint két éve. A magyar álláspont hitelét aláásta a hosszú semmittevés. A hágai perben a magyar képviselő még valamiféle „ökológiai szükséghelyzettel" próbálta igazolni az 1977ben kötött vízlépcsőszerződés 1992. évi felmondásá t, de egy újabb perben már nehéz lenne elhitetni, hogy valóban szorított az idő. A kormány tanácstalansága annyiban érthető, hogy még a Magyar Tudományos Akadémia e témával foglalkozó szigetközi munkacsoportjának 2000ben készült döntéselőkészítő elemzése is elismeri, hogy „nem állnak rendelkezésünkre olyan, szakmailag megalapozott tanulmányok, amelyeket a kétoldalú tárgyalásokon a hatékony érvelés érdekében közvetlenül fel lehetne használni". A magyar álláspont véglegesítésére előirányzott szeptemberi idő pontig sem lehet ugyan pótolni az ismerethiányt - ehhez mintegy másfél éves környezetihatásvizsgálati eljárás szükséges , arra viszont alkalmasnak látszik a „lebegtetés", hogy a Duna ügye ne váljék az európai parlamenti választási kampány részévé. Eddig mindenesetre a FideszMPSZ perifériájára került Illés Zoltánon, a parlament környezetvédelmi bizottságának előző ciklusbeli elnökén kívül egyetlen politikus sem kommentálta a múlt heti tárgyalásokat. Ilyen értelemben politikamentessé vált az egykor a ren dszerváltás szimbólumának számító vízlépcsőügy. A zöld mozgalmak nagy része sem háborog, mi több, a Székelyféle kompromisszumos javaslat egyik kidolgozója az egykor Vargha János nevével fémjelzett Duna Kör volt. Ugyanakkor a zöldek március végi debreceni országos találkozóján a Dunaszekció nem éppen tárgyilagos állásfoglalása szerint elölről kellene kezdeni a tárgyalásokat, mivel a magyar javaslatok „610 méter magas gátakkal emelnék meg a vízszintet, és lényegesen kisebb vízhozamot irányoznak elő, mint a menynyi jelenleg érkezik" a Szigetközbe. A zöld testület a szekció vezetőjét, Jánossy Andrást „delegálta" a Persányi vezette tkbba, pedig az nem is kínált fel ilyen pozíciót a civileknek. A zöld fórum szerint a kormány tárgyalási pozícióit előzetesen vé leményeztetni kellene az Országos Környezetvédelmi Tanáccsal, ezzel viszont a testület elnöke, Láng István akadémikus nem ért egyet.
