Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-17
7 De vessünk egy pillantást a magyar szoborcsoportra! Az aradi tizenhármaknak és - bizonyos mértékig - a történelmi Magyarország egységének szentelt műalkotás (amely maga is közadakozásnak köszönhetően készülhetett el) Zala György munkája, amelyet 1890ben avattak fel . A mű 12 méter magas, alaprajza kereszt alakú. Tetején Magyarországot jelképező nőalak áll, kezében babérkoszorú. Lábainál a kereszt négy szárára helyezve négy szobor áll, melyek az ébredő szabadságot, a harckészséget és az áldozatkészséget jelképezik, il letve az egyik egy haldokló harcost ábrázol. Alattuk az aradi 13 vértanú kör alakú bronz portréja. A szoborcsoport 1925ig állt a helyén, akkor a román hatóságok elbontatták és az aradi vár kazamatáiba szállíttatták. Az RMDSZ és a kormány közti megállapo dást követően először április 18. szerepelt átadási dátumként, de azután a helyreállítási munkálatok elhúzódása miatt végül is április 25. lett a végleges időpont. Az RMDSZ mindegyik magyar parlamenti pártot meghívta az eseményre. vissza Két rossz közül választ ma Szlovákia Magyar Nemzet 2004. április 17. 10:18 Szerző: Neszméri Sándor Szlovákia polgárai az „áruló” és a „hazug” közül választhatnak maguknak ma új államfőt. A jelzőket nem e sorok írója, netán koalíciós politik usok találták ki Ivan Gasparovicra, illetve Vladimír Meciarra, ők maguk jellemezték ily módon egymást az elnökválasztás második fordulója előtti rádiós és televíziós vitaműsorukban. Az egykori házelnök, Gasparovic szerint Meciar „mindig is a hazugságra é pítette politikáját, s ezt teszi most is”, a háromszoros exkormányfő pedig úgy jellemezte volt párttársa „áruló” vonásait, hogy „szemből megöleli az embert, aztán meg hátba támadja”. A nyilvános szereplések kevésbé emocionális részeiben aztán elismerték többek között azt, hogy két évvel ezelőtt egyikük fejében sem fordult meg, hogy egyszer majd egymással állnak szemben, s a polgárok kettejük közül választhatják meg az ország első emberét. Két évvel ezelőtt ugyanis mindketten egyazon párt, a Demokratikus S zlovákiáért Mozgalom tagjai voltak, csak a 2002es parlamenti választásokra készülőben fordultak el egymástól, amikor kiderült, a háromszoros exkormányfőpártelnök már nem akarja a mozgalom listáján látni egykori legnagyobb támaszát, a volt házelnököt. G asparovic ezt követően hozta létre saját pártját, a Demokráciáért Mozgalmat, de nem jutott a parlamentbe, amit ugyancsak csípős szavakkal emlegetett a mostani kampányban Meciar. „Sosem értél el semmit egyedül, mindig mások hátán jutottál a csúcsra” – szólt a háromszoros exkormányfő értékelése. Hogy ezek után miként viszonyulnak a polgárok az elnökválasztáshoz, teljességgel kiszámíthatatlan. Az első választási forduló olyan meglepetést hozott, hogy a közvéleménykutató központok nem is vállalkoztak felméré sre a második forduló előtt. Szó szerint találgatássá váltak a politológiai és szociológiai értékelések. A részvétellel kapcsolatban például valamennyien elmondták, valószínűleg csak harminc százalék körüli lesz a részvétel, tehát az eddigi választások k özül a legalacsonyabb, de az is előfordulhat, hogy a kormánykoalíciós választópolgárok körében olyan nagyfokú az „antimeciarizmus” érzése, hogy bár „csikorgó fogakkal”, de mégis az urnákhoz járulnak, s a szavazók aránya meghaladja az ötven százalékot, ami több lenne, mint az első fordulóban volt. Az elemzők abban is „megegyeznek”, hogy az alacsony részvétel Meciarnak kedvez majd, Gasparovic akkor nyerhet, ha sokan járulnak az urnákhoz, de csak amennyiben a választók többsége számára fontos az is, a jelölt ek közül kinek van „jobb neve” külföldön. Gasparovic kampánycsapata mindenesetre abban bízik, hogy a választók nagyobbik része figyelembe veszi a külföld véleményét, s abból indult ki, hogy az 1994 – 98as időszakot mind a NATOtagállamok, mind az Európai Unió Meciarral azonosította. A választások második fordulója előtt ezért arra építettek, hogy
