Reggeli Sajtófigyelő, 2004. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-04-01
17 egy üdülőrészlegből állna. A hasonlóság persze érthető, hiszen a magyar gazda sági és kulturális tárca között a 320 millió forint elkülönítéséről szóló megállapodás az ügyletet koordináló Miniszterelnöki Hivatal tájékoztatása szerint éppen azt tartalmazta, hogy a szóban forgó összeget a határon túl kell elkölteni, mégpedig egy turis ztikával összefüggő egyházi projektre. Tőkés püspök mégis azzal vádolja a magyar kormányt - sőt állítólag pert is fontolgat , hogy az a nekik járó 320 milliót „eltérítette" a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez (RMDSZ) közeli Mecénás Alapítványhoz és a katolikusokhoz. Utóbbiak viszont állítják, hogy az övék egy különálló pályázat, ami korántsem csupán akkor jutott az eszükbe, amikor Adyfalva már megszerezte az előző kormány jóváhagyását a maga ötletéhez. „A támogatást nem vették el senkitől, ugyanis k özölték velük, hogy az összeget vagy a Mecénás Alapítvány kapja, vagy senki sem tudja majd lehívni" - állítja Földes Béla kuratóriumi tag. BÖKKENŐ. Alighanem már csak azért sem, mert a Tőkésféle elképzeléssel volt egy kis bökkenő. Míg Nagyváradon minden szükséges hatósági papír rendelkezésre állt, Adyfalván hiányzott a termálfürdőberuházási engedély, ami joggal aggaszthatta a Medgyessykabinetet. Fönnállt a veszély, hogy egy olyan fejlesztés mellett kötelezik el magukat, amely végül sosem valósulhat meg . Arról nem beszélve, hogy Adyfalvára még tisztességes út sem vezet, mi több, az apró településen ma már csak néhány tucatnyi magyar él, többségében idős emberek. Ha pedig mindez még mindig nem lett volna elég, a Mecénás Alapítvány és a nagyváradi RMDSZ az zal is érvelhetett, hogy a „rivális" elképzeléssel ellentétben ők az anyaországi pénzeken felül uniós alapok felhasználását is betervezték. Igen ám, csakhogy egyeseknek szemet szúrt: a nagyváradi RMDSZ elöljárói mellett a Mecénás Alapítvány egyik alapító ja az a Mudura Sándor, akiről köztudott, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök régi jó barátja. Igaz, a többek között a nagyváradi Lotus Market bevásárlóközpontot jegyző Mudura kilépett az alapítvány kuratóriumából, még mielőtt a 320 milliót odaítélték vo lna, a budapesti döntés pártatlanságát mégis sokan megkérdőjelezik. Ráadásul Kiss Sándor, a Bihar megyei tanács alelnöke, a megyei RMDSZ választmánya és a Mecénás Alapítvány elnöke is elismeri: Mudura kilépésének éppen az volt az oka, hogy „elkerüljék az e setleges támadásokat". Nem minden alap nélkül tartottak ettől, hiszen az alapítványt már korábban is sokan bírálták, amiért abban az RMDSZ mellett a plázatulajdonos Mudura is szerephez jutott. Bedugult pénzcsapok Romániai magyar szervezetek állításai szerint az elmúlt időszakban számos, korábban a Fidesz által favorizált erdélyi létesítmény is érzi az anyaországi pénzforrások apadását. Március 23án a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem néhány hallgatója kezdett „virrasztósztrájkba" az egyetemnek szánt magyarországi támogatás csökkentése ellen, de a Partiumi Keresztény Egyetem - amely az Orbánkormány alatt nőtte ki magát főiskolából egyetemmé - szintén anyagi nehézségekkel néz szembe. Sok más intézmény mellett a Figyelő értesülései szerint a Króni ka című magyar nyelvű napilap kiadását szintén súlyos pénzügyi gondok veszélyeztetik. A Tőkéstábor a szó szerint készpénznek vett budapesti ígéret be nem tartása mellett egyébként azt is nehezményezi, hogy noha Ady Endre a református felekezethez tart ozott, mégis a katolikusok vehetnek részt az Adyprojektben. A baj csak az, hogy ezzel a kétségkívül nyomós vallás- és kultúrtörténeti érvvel szemben cseppet sem kevésbé fajsúlyos üzleti megfontolások állnak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nagyváradi létesítm ény sokkal életerősebb lehet az adyfalvinál, hiszen az - mint Kiss Sándor fogalmaz - „nem egy Isten háta mögötti kis faluban", hanem a bő 200 ezer lakosú Nagyvárad népszerű strandja melletti egyhektáros területen épül fel. RITKA ENGEDÉKENYSÉG. A telket e gyébként a helyi önkormányzat azzal a feltétellel bocsátotta a Mecénás Alapítvány rendelkezésére, hogy az az eddigi három magyar nemzetiségű diák mellett 10 évig három románnak is ad szociális ösztöndíjat. Talán ennek a vállalásnak is köszönhető, hogy némi meglepetésre a nagyváradi önkormányzat román képviselői is megszavazták a kezdeményezést - mi több, három szélsőjobboldali, „magyarfalónak" tartott tanácstag is „igennel" voksolt , azaz áldásukat adták egy lényegében magyar beruházásra, ami ha nem is pél dátlan, feltétlenül ritka esemény.
