Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-05
20 A vízió értelmezéséhez fontos észrevenni, hogy az RMDSZ elnökének minden bizonnyal a közvetlen politikai helyzettel összefüggő "kolaterális" céljai is voltak. Az egyik cél: kivetíteni az év végi választá s esetleges kudarcát - azt, hogy az RMDSZ öt százalék alatti teljesítményével nem jut be a parlamentbe - egy olyan tág politikai közegre, amelyben az megragadhatatlanná válik. Ha ugyanis az erdélyi magyar politika "megosztottsága" nem más, mint a magyar pá rtcsaták erdélyi politikai dagonyázássá fajulása, akkor ebből máris következik, hogy a "megosztottság" megszüntetésének felelőssége - és ebből következően a választási fiaskóé is - már nem az RMDSZt, hanem a magyarországi politikai közszereplőket, a "mego sztottság" exportőreit terheli. A másik: annak az Erdélyben meglehetősen kínosan vállalható fejleménynek az elrejtése, hogy az RMDSZ egyre inkább baloldalra sodródik. Az RMDSZMSZPRomán Szociáldemokrata Párt háromszögben, melyen belül a románmagyar kapcs olatok jelenleg alakulnak, a szövetség egyre inkább baloldali pártnak tűnik, s ez kétségtelenül aggasztja Markó Bélát, aki az RMDSZt valamiféle el nem kötelezett középként szeretné láttatni. Mindazonáltal a Markóírás nem csupán ilyesfajta - napibb - po litikai célok nemzetpolitikai emelkedettségű átfogalmazása, nemzetstratégiába való elmés csomagolása. Az, hogy a kibontakozó erdélyi "többpártiság" csupán magyarországi import a Bukarest, Marosvásárhely és Kolozsvár közötti eszmei piacon, tulajdonképpen az RMDSZ alapító konszenzusából fakad: az erdélyi politika kilencvenes évek eleji "alapszerződéséből". Mi ennek a kis erdélyi társadalmi szerződésnek a lényege? Az RMDSZ 1989 végén, 1990 elején, a rendszerváltás pillanatában nem volt egyéb, mint az atomi zálódás állapotából a strukturálódás útjára lépő erdélyi magyar társadalom első integrációs formája. Azonban az erdélyi magyarság önszerveződésének hirtelen megnyílt pályáin a kisebbség "politikai megkonstruálása" jócskán megelőzte a kulturális és társadal mi önépítkezést. Az RMDSZ olyan ernyőszervezetként határozta meg önmagát, amely mind a közösség politikai érdekképviseletét, mind a kulturális önépítkezéshez szükséges civil társadalmi funkciókat el kívánja látni. A szövetség a kisebbségi társadalom civil szférájának "kvázilétezéséhez" is keretet nyújtott, ami által viszont az RMDSZ parlamenti politikusai egyfajta "megacivil" szerepkörre tettek szert: feladatuknak kezdték tekinteni az intézményszervezést, mindenféle intézményépítő stratégia kidolgozását. S minthogy ők rendelkeztek a legfontosabb erőforrásokkal (mind az Illyés Közalapítvány révén elérhető magyar kormánytámogatással, mind a román kormány kisebbségek számára biztosított támogatási kereteivel), a közös nemzeti (kisebbségi) érdekvédelem feladatán ak örvén előbb kisajátították, majd késleltették a társadalom önszerveződését. Ez találkozott a román politikai elit ama - egyre racionalizáltabb - törekvésével, hogy - miután túljutott az azzal való szembesülés sokkján, hogy a demokratikus Romániában el kell fogadni az addig jóformán létezőnek nem tekinthető nemzeti közösségek jogkövetelő magatartását - legalább "ellenőrzése alatt" tartsa e jogkövetelő magatartás következményeit, az abból számára adódó - nemzet- és biztonságpolitikai - fejleményeket. Ebb ől alakult ki a Nyugaton is gyakran dicsért "román kisebbségi modell", amelyben a nem magyar kisebbségek parlamenti képviselői már az első pillanattól amolyan "etnikai ügyintézőkként" a mindenkori román kormány politikai klientúrájává váltak. Nagyobb polit ikai súlyával és autonómiájának bizonyos mértékű megőrzésével ugyan, de végül - a kilencvenes évek második felétől - az RMDSZ is ebbe a modellbe tagolódott be. Szavazóbázisát továbbra is érzületi közösségként kezelte, miközben a politikai képviseletét ugya nazzal a "tranzakcionális" szemlélettel látta el, mint a "kisebbségi modell" többi aktora. Azaz: világos demokráciaeszmény nélkül, zárójelbe téve a legfontosabb célt, az autonómiát (sokak szerint: le is mondva róla), a demokratikus értékrend rovására "tran zakcionálva" a magyar vagyon és intézmények visszaszerzését. Olybá kezdett tűnni: a román politikai rendszer parazitájaként kívánja végezni örökös "érdekvédelmi" munkáját. Nos, az ezt fenntartó, alapító konszenzus kezd felbomlani. A Markóesszé tulajdonk éppen bomlástermék: az 1990es érzületi egység időn túli védelmében született. Hiszen az importált "megosztottság" tézise azon a vízión alapul, miszerint az erdélyi magyarság politikai egységét ma is inkább erre az érzületi masszára kell alapozni (és az eg ység erénydiktatúrájára), nem pedig arra a polgári szerkezetváltásra, amely már az
