Reggeli Sajtófigyelő, 2004. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2004-03-30
12 Újra lobbiznak a kereszténységért Magyar Hírlap 2004. március 30. Az európai al kotmányozás folyamatában a kereszténység megemlítésének legfőbb támogatói a Vatikán mellett a katolikus Lengyelország, Olaszország, Spanyolország és Írország voltak. A franciák, ahol az állam és az egyház szétválasztása a legmesszebbmenőkig megtörtént, és ahol milliós muszlim kisebbség él, határozottan tiltakoztak. A németek szintén ellenezték a felvetést. Az alkotmányozó konvent végül abban állapodott meg, hogy az előszóban a vallás mint az európai örökség része szerepel, illetve a dokumentum első részének 51. paragrafusában garantálja, hogy nem sérti az egyházak nemzeti jog szerinti jogállását a tagállamokban, és párbeszédet ígért mind az egyházakkal, mind a civil szervezetekkel. Bár a katolikus országok felvetették, hogy erősebb megfogalmazásra lenne szü kség, nem kívánták megvétózni az alkotmányt a konvent kompromisszumos szövegváltozata miatt. A hét végén Brüsszelben ismét hozzáláttak az alkotmányozási folyamathoz. Mindazon szervezetek és országok újraindították lobbigépezetüket – ide tartozik a Vatikán is – , amelyek még változást szeretnének elérni. vissza A NATOhatárok kiterjesztésének nemzetközi hatása Magyar Hírlap 2004. március 30. Szerző: Fejtő Ferenc 2 A NATO kiterjedése hét újabb or szágra (Bulgáriára, Romániára, Szlovákiára, Szlovéniára, Észtországra, Lettországra és Litvániára) azért is történelmi dátum, mert megcáfolja azoknak a véleményét, akik kétségbe vonták az euroatlanti szövetség létjogosultságát azt követően, hogy megalakítá sának fő oka, a Varsói Szerződés megszűnt létezni. A legutóbbi koszovói ellenségeskedések bizonyságot tettek arról, hogy a NATOra annál is inkább szükség van, mert az Egyesült Államoktól függetlenedni törekvő európai országok még mindig képtelenek a földr észen kitörő hirtelen, bár történelmileg nem teljesen váratlan konfliktusokba hatékonyan beavatkozni. Az a tény, hogy hét új állam – köztük a baltiak, Románia és Bulgária – a NATOra bízza biztonságának és demokratikus politikai berendezkedéseinek védelmét , újabb győzelmet jelent az Egyesült Államoknak, amely eddig is vezető és mozgató ereje volt a NATOnak. Ugyanakkor vereséget jelent mindazoknak, akiknek elszánt óhajuk Európát stratégiailag is függetlenné tenni ÉszakAmerikától. És ez az enyhülés mindkét oldalon a kijózanodás és realisztikus helyzetfelismerés térnyerésével magyarázható. Bush elnököt a novemberi elnökválasztások közeledtével immár a tengerentúli értelmiség jó része, sőt hovatovább a közvélemény jelentős hányadának a nyomása is hangváltásra késztette. Az egyoldalú fölényre törekvés politikáját nemigen lehetett folytatni a két világháborús és a hidegháborús idők arroganciájával. Ezt mutatják az előzőleg még megvetett szövetségesekhez és ugyancsak megvetett Egyesült Nemzetek Szervezetéhez inté zett segélykérések. Az Európai Unióban főleg Franciaországban és Németországban követett háborúellenes agitációra, amely intenzitásában ugyancsak visszafogottabb lett, immár nem válaszolnak Washingtonban a harmincas évek apaisement, azaz engedékenységelvű és gyávasággal jellemzett politika újraéledésének a vádjával. Ugyanakkor az európai függetlenségi politikának legékesebben szóló képviselője, Villepin francia külügyminiszter éppúgy, mint Gerhard Schröder német kancellár, egyre erősebben hangoztatja békülé kenységét, miközben változatlanul helyteleníti az iraki háborút. A Washingtonnal való barátságos együttműködés hangoztatása ismét erőteljesebb a nyugati médiában is. A madridi merénylet ismét a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem közös érdeke felé térít ette mind az európai, mind az amerikai politikai tényezők figyelmét. A NATO huszonhat tagra bővítése csak néhány héttel előzi meg az Európai Unió huszonöt tagúra való bővítését, ami annál is fontosabb, hogy az új NATOtagok között is legtöbben az Európai Unió tagságára is pályáznak. Ez pedig kétségtelenül jó pont Európának – nem mint Amerika esetleges vetélytársának, hanem mint Amerika legfontosabb és leghatalmasabb partnerének. Európa határainak kitolása a Balkán és a balti térség felé újabb biztosíték a z orosz imperializmus esetleges újraébredése ellen. Hangsúlyozni kell egyszersmind, hogy a putyini Oroszországgal való barátságos együttműködés megerősítésének is szolgálatot tesz majd. Oroszország ugyanis számíthat arra, hogy az új 2 A szerző történész, politológus
